Amikor a Ravens idén menesztette Greg Romant a támadókoordinátori posztról, majd szerződtette Todd Monkent, teljesen egyértelművé vált, hogy új éra kezdődik a baltimore-i támadósor számára, ami sok szempontból totális ellentéte lesz a korábbinak. Ez pedig azt is eredményezheti, hogy a korábbi MVP Lamar Jacksonnak az idei lesz a legjobb éve!
Mi volt a baj Greg Romannel?
Ha futkározós irányítók sikeréről van szó, akkor Greg Roman juthat először eszünkbe, hiszen Colin Kaepernickkel Super Bowlba jutott, Lamar Jacksont pedig MVP-címhez segítette a rendszere. Annak idején a védelmek sem voltak igazán felkészülve ezekre a szuperatlétákra irányító poszton, plusz a rájuk szabott rendszerre sem, így idő kellett nekik, amíg megtanulták levédekezni az erre építő koncepciókat. Ezért Roman nagyon sikeres tudott lenni eleinte. Egy teljesen egyedi támadósort rakott Lamar Jackson köré, amivel abszolút meglepte az ellenfeleket, akiknek idő kellett megtalálni a válaszokat. Úgyhogy Lamar MVP-címig futott (és passzolt!) ebben a rendszerben 2019-ben.
Azóta viszont a védőkoordinátorok jobban megtanultak védekezni az irányítófutások ellen, Roman pedig nem tudott igazán megújulni. Legalábbis annyira semmiképp, hogy újra a csúcsra járassa a támadósort, ami folyamatosan esett vissza a középszerűségbe. A futójátékkal összességében nem volt gond, hiszen jó volt a támadófal, Lamar továbbra is különleges előnyöket adott az offense számára, és a playbook futós része továbbra is jó volt. Azonban a levegőben nem tudott szintet lépni Roman – ami már a 49ersnél is probléma volt nála. És ugyan a felszínen úgy tűnhetett, hogy abszolút irányítója erősségeire épített, ez közel sem volt igaz.
Ezzel kapcsolatban januárban írtam bővebben, de megpróbálom röviden összefoglalni a lényeget:
Mivel Lamar egy vékonyabb, hihetetlen irányváltásokra képes játékos, így a képességeinek maximalizálásához minél nagyobb térre van szükség, tehát szét kellene húzni a pályát. Ehhez képest Roman heavy personnellel, condensed formációkkal inkább összehúzta azt, így több ember volt a boxban és Lamar nem üres területre, hanem tömegbe futott legtöbbször. És ez csak a futójáték! Passzokban Lamar erősségei a középre menő labdák, ehhez képest Roman főleg a szélre menő passzokkal akart operálni. És akkor ehhez jött pluszban, hogy egyébként passzjátékoknál nagyon alap és limitált volt a playbook, az elkapók rendre egymás nyakán lógtak, nem kreált nekik területet a támadókoordinátor.
A sok kritika ellenére persze meg kell dicsérni Romant, amiért először egy nagyon egyedi támadósort rakott össze, amiben Lamar MVP tudott lenni. Az irányító azonban egyértelműen kinőtte ezt a rendszert passzjátékban, mert még ha a számai ezt nem is feltétlen mutatják, egyértelműen fejlődött passzjátékban az utóbbi években. A következő lépcsőfok eléréséhez pedig már nem elég neki a Roman féle rendszer, egy sokkal kifinomultabb passzjátékra van szükség.
A korábbi Buccaneers, Browns, illetve Georgia Bulldogs támadókoordinátor Todd Monken kinevezése pedig pontosan ezt hozhatja el Baltimore-ba.
[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]
A fullbacket és blokkoló tight endet elkapókra cserélik
A Ravensnek az volt az identitása az utóbbi években, hogy telepakolták a pályát tight endekkel és még egy fullbackkel is, tehát heavy personnelt alkalmaztak. Magasan vezették a ligát több tight endes formációkban (62,3%, miközben a második a Seahawks volt 42,7%-kal), ami egyben azt is jelenti, hogy messze a legkevesebb 11 personnel használtak, ami a mai passzorientált ligában a leginkább bevett felállás. Tavaly mindössze 12%-ban tették mindezt, miközben a második legkevesebbet a Falcons használta 34%-kal, és csak négy csapat volt 50% alatt az egész ligában.
Persze ebben valamilyen szinten közrejátszott a gyengébb elkapóállomány és a WR-sérülések is, de a korábbi évek baltimore-i átlaga is 35% körül mozgott csupán. Az is sokatmondó, hogy a fullbackek közt magasan Patrick Ricard kapta a legtöbb snapet a ligában (457, miközben senki más nem volt 340 felett, és 150 felett is csak hárman rajta kívül). Ez idén már nem így lesz.
Monken érkezése ugyanis ebben egyértelmű változásokat hoz majd – nem véletlenül érkezett Odell Beckham és Zay Flowers is a holtszezonban. Monken a fullbacket és a tight endeket elkapókra cseréli majd és a 11 personnel lesz az alapfelállása a csapatnak. A Buccaneers támadókoordinátoraként ligaszinten a 12. legtöbbet használta ebből annak idején (64,6%), és a Georgia egyetemen is ebből láttunk a legtöbbet.
Tegyük hozzá, hogy a Georgián ott volt Brock Bowers (jövő évi talán top10-es pick) és Darnell Washington (sokak szerint első kör végi, második kör eleji tehetség volt idén), így a 12 personnelre is sokat épített, szinte 50-50 arányban osztotta meg a két felállást.
Ebből az is következik, hogy igyekszik az embereire szabni a támadósorát, így a Ravensnél sem ürül majd ki a 12 personnel, hiszen Andrews mellé fel lehet tenni a másodéves és ígéretes Isaiah Likelyt is a pályára majd. Az alapfelállás viszont egyértelműen a 11 personnel lesz JK Dobbinsszal, Mark Andrewsszal, Odell Beckhammel, Rashod Batemannel és Zay Flowersszel.
Tömörülés helyett végre széthúzzák a pályát!
Ezzel a personnel változással az is jár majd, hogy a tömörülés helyett szét fogják húzni a pályát. Ahelyett, hogy a fullback és két tight end ott állna a fal mellett/mögött, ezzel behúzva a védőket is a boxba, a három elkapó majd feláll a pálya szélére és legfeljebb a tight end és a futó lesz a fal és az irányító közelében. Az összetömörült futós rendszer helyett egy széthúzott passzolós séma érkezik Baltimore-ba.
Monken azt vallja, hogy minél több teret kell kreálnia ahhoz, hogy sikeres lehessen egy támadósor:
“A foci átalakult egy terület játékká, ahol az egész 53,5 yard szélességet ki kell használni, illetve mélységben is minél több területet.”
Ez passzjátékban is előnyökkel jár, azonban nem csak ott, hanem a futójátékoknál is. Tavaly a Ravens futott a második legtöbbet tömött boxokba (legalább 7 védő), ami nem egy túl jó filozófia. De mivel összetömörítették a pályát, a védőknek nem is lehetett más válasza, mint minél több embert behúzni a boxba. Ennek lehetnének előnyei a passzjátéknál, azonban futásoknál az a jó, ha minél kevesebb ellenfél van velünk szemben.
Monkennél pedig ez abszolút így lesz, ő ugyanis úgy gondolkodik, hogy szét kell húzni a pályát, és ha a védelem a passz levédekezésére figyel, akkor nagyon jól lehet futni az üresebb boxok ellen. Hatványozottan igaz ez Lamar Jackson esetében, akinek a stílusához még jobban illik, ha nagy a terület, hiszen halálos testcseleivel bárkit elküld szotyiért, ha van előtte tér. A formáció széthúzásával pedig az eddiginél sokkal több területe lesz Lamarnak a pálya közepén is haladni, így hatékonyságban az eddiginél is jobb Lamart láthatunk majd a pályán!
Több passz fog jönni!
Azért emeltem ki, hogy hatékonyságban, hiszen az valószínű, hogy Lamar nem fog annyit futni mint eddig, így az összesített yardszáma nem biztos, hogy eléri majd az eddigieket. Monken ugyanis egyértelműen passzorientáltabb támadósort fog hozni. Ami persze nem nehéz, tekintve hogy a Ravens irányítói (levéve a félidők utolsó két perceit) tavaly mindössze 51,8 százalékban léptek hátra passzolni, ami a harmadik legkevesebb volt a ligában.
Ehhez képest Monken a Buccaneers élén a negyedik leginkább passzorientált támadósort rakta össze (61,1% dropback). Ugyan hozzátehetnénk, hogy a Bulldogs élén ez a szám csak 49,3% volt, azonban hatalmas előnyökben játszottak, ami torzítja az eredményt (no meg nem is volt egy különösen jó irányítója).
Nem véletlenül érkezett tehát Beckham és Flowers, ki fogják használni a WR-erősítéseket, hiszen többet is lesznek pályán és több labda is fog az irányukba menni. Bateman pedig egészségesen elég jó útvonalankénti mutatókat produkált, szóval róla se feledkezzünk el!
Egyébként a futójátékok képe is meg fog változni, hiszen eddig a Ravens az utóbbi négy évben csak 22%-ban futtatott inside/outside zone játékot, míg Monken a Buccaneers és a Bulldogs élén 49, illetve 51%-ban tette mindezt. Az eddigi gap sémát tehát felváltja a zónablokkolás Baltimore-ban. Ez a támadófalembernek egy kisebb nehézséget, vagy hozzászokási időt okozhat, de a center Tyler Linderbaum például még jobban is illik ebbe a rendszerbe, Ronnie Stanley-t pedig egyáltalán nem fogja ez zavarni. Esetleg guard poszton várható egy kis állományváltozás a csapatnál a következő 1-2 évben.
Miben jó még Monken, milyen változások lesznek még?
Gyorsabb tempó
Amellett, hogy Monken nyilvánvalóvá tette, hogy több teret és sebességet akar a támadósorba, még egy fontos változás jön: jóval gyorsabb lesz a tempója is az offense-nek. A Ravens a 2. leglassabban indította el a játékokat a ligában, mióta Lamar az irányító, és egyik évben sem volt a bottom5-ön kívül. Monken ellenben már az edzésriportok alapján is priorizálja, hogy gyorsabban indítsák el a játékokat.
Több no huddle lesz, ami nehezíti a védelmek dolgát: nem tudnak cserélni, nehezebben tudnak kommunikálni, nem igazán tudnak egzotikusabb blitz csomagokat behívni, és mivel nem tudják, hogy mikor indul majd a snap, így nem tudják úgy elrejteni a szándékukat sem snap előtt, mivel hamar fel kell állniuk játszani.
Persze ez nem egy mindent megoldó varázsmódszer, amit folyton használni kell, de jó, ha ez is ott van a tarsolyban.
Spacing
Az egyik legnagyobb kritika Greg Roman passzjátékai kapcsán az volt, hogy az elkapók egymás hegyén-hátán voltak, amikor az irányító a dropback végére ért. Nem volt “spacing”, tehát nem volt tér a fegyverek közt, ami miatt nem igazán voltak megjátszhatók, egymás elől vették el a területet és egymás védőit vonzották magukra. Ez részben a sok opciós útvonal miatt volt, hogy egész szabadon találhatták meg a zónahatárokat a játékosok, de úgy összességében a passzkoncepciók nem voltak jól megalapozottak, jól kigondoltak.
Monkennél is lesznek opciós útvonalak meg kereshetik az elkapók az üres területet, de sokkal jobban szét lesznek húzva, el lesznek távolítva egymástól, hogy ne zavarják egymás megjátszhatóságát. Egyszerűen Monken egy sokkal jobb passzjáték specialista, a koncepciói, azon belül a szabályai és ahogy tanítja az útvonalakat mind-mind kifinomultabbak, így jóval ritkábban jön majd elő ez a probléma. Monken igyekszik kihasználni a területet és a védők közt is minél nagyobb réseket akar majd kreálni, hogy több helye legyen az elkapóknak.
Motionök, egymásra építés, kiszámíthatatlanság
A motion szóval szokás dobálózni, hogy ebből minél többet kell használni, mert az segít és jobb lesz tőle a támadósor. Ez persze önmagában nem igaz, hiszen tudni is kell használni a motionöket, hogy mire valók, mit akarunk velük elérni védelmi válaszreakcióként, amire aztán tudunk építeni ellenfegyvert. Monken sok motiont használ és jól is épít rájuk, tudja mik lesznek a védelmi válaszok és aztán azokat hogyan lehet kihasználni.
Egy NFL-szinten kiváló támadókoordinátornak tudnia kell egymásra építeni a játékait. Ez azt jelenti, hogy egy adott játékkal előkészítesz egy következőt, például megnézed hogyan reagál rá a védelem és aztán erre küldesz egy választ nem sokkal később, mikor már a védelem azt hiszi, hogy tudja mit kell csinálnia. Monken ezt elég jól használja ki, azonos formációkból, motionökből tud különböző játékokat futtatni, amik jól épülnek egymásra. És egyébként ugyanazokat a koncepciókat tudja különböző formációkból, felállásokból futtatni, ami szintén növeli a kiszámíthatatlanságot – miközben Roman támadósora azért NFL-szinten a kiszámíthatóbb kategóriába tartozott.
Felállásokat tekintve egyébként sok empty formációra (amikor a QB mellett nincs senki a backfielden) is számíthatunk, habár futó nem igazán van a keretben, akit jól ki lehet küldeni a szélre elkapó feladatokra is (esetleg a draftolatlan újonc Keith Mitchell). Bunch formációkat (amikor három skill játékos egymáshoz nagyon közel áll fel a snap előtt) is bőven fogunk látni, amiket viszonylag nehéz levédekezni, és a védelmeknek mindig van egy bizonyos szabálya, amire ha rájön Monken, akkor utána ki tudja ezt használni.
Szintén jó abban, hogy nem gondolja túl a dolgokat, és ha valami működik, akkor nem fél azt egymás után ezerszer is futtatni.
Mennyire lesz jó a Ravens offense, és mennyire lesz jó Lamar Jackson?
2019-ben Lamar Jackson MVP lett, a Ravens offense pedig DVOA alapján a liga legjobbja volt. Azóta viszont DVOA alapján egyszer sem végeztek a top10-ben. Azt nem merném állítani, hogy a liga legjobb támadósora lesz ismét a baltimore-i, azt viszont magabiztosan, hogy ismét ott lesz a top10-ben, Lamar pedig karrierje legjobb passz statisztikáit fogja szállítani (talán TD-ben nem, de a 2019-es az fenntarthatatlanul magas arány volt).
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások