Connect with us

Összefoglaló

Meglepő Patriots, hihetetlen Myles Garrett, Giants- és Falcons-győzelem a csoportban

Sok meglepetés volt a fordulóban, a legnagyobb talán az, hogy az eddig szenvedő Patriots meg tudta verni a Billst. Azt sem vártuk, hogy a Browns 38 pontot fog kapni a Coltstól, és még így is nyer – hála Myles Garrettnek. Desmond Ridder nagyon igyekezett fumble-ökkel elveszíteni a meccset, de valahogy csak nyerni tudott a Falcons. Ahogy a Giants is, amely a csoportellenfél Commanderst verte meg Tyrod Taylor jó játékával. 

Buffalo Bills @ New England Patriots 25-29

Ez a találkozó újra bebizonyította, hogy az NFL-ben bármi megtörténhet: a mérkőzés előtt egy győzelemmel álló Patriots a legjobb idei teljesítményét rakta le az asztalra, és hatalmas meglepetésre legyőzte a rivalizálást az elmúlt három évben uraló Billst. A győzelem jelentőségét emeli, hogy ezzel megvan Bill Belichick 300. győzelme az alapszakaszban, ezt a mérföldkövet rajta kívül csak George Halas és Don Shula érte el korábban.

A mérkőzést a Patriots kezdte, és egy szépen felrajzolt nyitó támadósorozattal a vörös zónába jutottak, de végül meg kellett elégedniük egy mezőnygóllal. A túloldalon Josh Allen még zombi üzemmódban jött ki az öltözőből, és az első játékból azonnal interceptiont dobott, a labdát Jabrill Peppers halászta le a levegőből. Ezt követően a hazai csapat először ebben az évben pontokra váltott egy labdaszerzést, Ezekiel Elliott touchdownjával már tízzel vezetett a Patriots.

A Bills gyorsan kiheverte a hidegzuhanyt, és a következő támadósorozatban sikerült megindulniuk. James Cook percei következtek, a harmadéves running back futásaival és elkapásaival goal to go szituációba került a vendég együttes, de végül a Patriots defense mezőnygólra limitálta őket. Két 3&out után Mac Jones és Kendrick Bourne összjátéka 33 yardos előrehaladást eredményezett, majd pár játékkal később a Patriots visszaállította a 10 pontos különbséget (3-13). Több pont már nem született az első félidőben, miután a Bills rúgójának, Tyler Bassnek a field goal kísérlete mellé szállt.

A második játékrészben aztán felpörögtek az események, és kifejezetten szórakoztató csörte alakult ki. A támadósorok folyamatosan mozgatták a láncokat, a punterek nyugodtan elmehettek volna zuhanyozni, mert az utolsó 30 percben már nem jutottak fel a pályára. James Cook 8 yardos elkapott touchdownjával 3 pontra zárkózott fel a Bills, majd a Patriots egy mezőnygóllal válaszolt (10-16).

A következő drive-ban a New England 33 yardosánál Sean McDermott úgy döntött, hogy nekimegy 4. és 2-re, Allen passzát azonban Dawson Knox elejtette, így a Bills pont nélkül maradt. Nem is hagyta büntetlenül az eltékozolt lehetőséget a hazai offense. Egy hatperces támadósorozat végén Mac Jones Bourne-nak kiosztott 4 yardos passzával 22-10-re elhúzott a Patriots (a kétpontos kísérlet nem sikerült). Ekkor úgy tűnt, hogy megnyugtató előnyre tett szert a New England, azonban a Bills nem hagyta annyiban a dolgot. Villámgyors támadósorozatot mutattak be, két perc alatt végigmasíroztak a pályán, Stefon Diggs több szerelési kísérletből kibújva 25 yardról szerzett TD-t.

Öt pontos előny birtokában a Patriotsnak nem volt más dolga, mint lefuttatni az órát, azonban a klasszis safety, Jordan Poyer megvillant és kiütötte Bourne kezéből a labdát, a fumble-t Terrell Bernard szedte össze. Josh Allenék könyörtelenül kihasználták a rövid pályát, és kevesebb, mint két perccel a vége előtt Allen QB sneakjével a mérkőzésen először átvették a vezetést (25-22). Túl sok idő maradt azonban az órán, az egész összecsapáson szinte hibátlanul játszó Mac Jones parádés 2 minute drive-ot vezetett, aminek a végén Mike Gesickit találta meg az end zone-ban. A Billsnek már nem maradt ideje egy újabb támadásra, így nyert a Patriots.

Kezdjük a győztessel: Mac Jones az előző három mérkőzésen ipari szinten termelte a turnovereket, ezen a találkozón azonban nem adta el a labdát. Nagyon éles volt a sokat kritizált irányító, gyorsan szabadult a labdától (átlagban 2,1 mp), mindössze 5 incomplete passza volt 272 yard és 2 passzolt TD mellett. A skill pozíciós játékosok közül az újonc Demario Douglast emelném ki, aki futóként, elkapóként és visszahordóként is szerepet kapott (összesen 99 yard). Defense oldalon hatékonyan működött a futás elleni védekezés (3,4 yardos átlag) és a belső pass rush, különösen Christian Barmore volt elemében. A korábbi hetekkel ellentétben ez egy rendkívül biztató teljesítmény volt a Patriotstól, kérdés lesz-e folytatása.

Bills oldalon aggasztó lehet, hogy zsinórban harmadik hete alszik bele a csapat az első félidőbe. A gárda folyamatosan lassan kezd, ami miatt mindig futniuk kell az eredmény után. Így sokkal kisebb a hibalehetőség, a Giants ellen még sikerült fordítani, de ezen a találkozón a kihagyott mezőnygól, illetve az elrontott negyedik kísérlet már túl sok volt. Védő oldalon a pass rush mintha nem is létezne a sérülések következtében. Matt Milano hiánya is szembetűnő, a Patriots sikeresen támadta a védőfal és a linebackerek közti területet. A pozitív teljesítményt nyújtók közül az újonc tight endet, Dalton Kincaidet kell kiemelni, aki 8 elkapásból 75 yardot tett be a közösbe, valamint James Cook 100 scrimmage yard fölé jutott (56 futott, 46 elkapott, 1 TD). Egy biztos, Buffalóban sürgősen ki kell találniuk valamit, ha nem szeretnék, hogy veszélybe kerüljön a rájátszásrészvétel.

(Atreus)

Cleveland Browns @ Indianapolis Colts 39-38

Őrült meccset játszott a Browns és a Colts a legelejétől egészen a végjátékig. Hét alkalommal változott a vezető csapat kiléte és akár amerikaifoci oktatófilmként is lehetne mutogatni ezt a mérkőzést – nem a minőség miatt, hanem mert gyakorlatilag minden megtörtént, ami a pályán megtörténhet. Bár a végeredmény nem ezt mutatja, nem csak a Browns, de a Colts védelme is erős volt. A sok pont sokkal inkább a kedvező mezőnypozícióknak köszönhető, amit egyszer az elképesztően erős Browns-védelem, másszor a hasonlóan reménytelen Browns-passzjáték hozott össze. A Colts támadósora jóval a Browns támadói felé nőtt, de Myles Garrették, vagyis inkább egy személyben Myles Garrett a vendégek javára döntötte el a meccset.

Rögtön az elején kaotikus adok-lapokká vált a mérkőzés. Jerome Ford a meccs harmadik játékában, a támadófal remek blokkolása mellett (Bitonio visszatért) futott egy 69 yardos touchdownt. A Colts első drive-jában Garrett mozdult be, rá is dobták a zászlót, a Colts ezzel ingyen játékot kapott, Gardner Minshew pedig megtalálta az újonc Josh Downst, aki 59 yardos elkapott TD-vel válaszolt. Miután dobott egy csúnya interceptiont, majdnem a második is összejött Deshaun Watsonnak, de egy kemény ütést követően nem tudta folytatni a játékot – P.J. Walker állt be a helyére.

Ezt követően hasonlóan hektikus mederben folyt az egész meccs. A Colts támadósora kifejezetten jól működött annak ellenére, hogy a Browns-védelem alkalmanként meg tudta fojtani őket, és óriási playeket is csináltak. Minshew kiváló volt az egész mérkőzésen, két gyönyörű touchdownt is futott, ezek közül az elsőnél még Lamar Jackson is csettintett volna.

A passzjáték is rendben volt, nagyon sok fontos harmadik kísérletet oldott meg azzal, hogy megtalálta Downst, Pierce-t, vagy Pitmannt, utóbbi egy 75 yardos TD-t is szerzett. A Colts hívta a szezonban eddig a legtöbb RPO-t, ebből most is sokat láttunk, illetve a play actionnel is sikeresek voltak. Összességében a futójáték is működött: Taylor és Moss ugyanannyi snapet kapott a meccsen, az egyik drive-ban az egyre inkább belendülő Taylor csinált pár nagy játékot és touchdownt is szerzett. Minshew-ék majdnem 500 yardot pakoltak fel a Browns elit védelme ellen, érvelhetnénk amellett, hogy szétszedték őket. Ugyanakkor Jim Schwartz alakulata úgy is éreztetni tudta a hatását, hogy nem dominálták le az ellenfelet. Myles Garrett gyakorlatilag egymaga 17 pont különbséget jelentett: blokkolt egy mezőnygól-kísérletet, illetve két strip sacket mutatott be Minshew-n. Ebből az egyikkel rögtön a red zone-ba helyezte a támadókat, a másik pedig az end zone-ban történt és egyből TD-t ért. Denzel Ward is szerzett egy interceptiont, amikor jól olvasta a Pitmann felé szálló passzt.

A Browns-védelem mindent megadott a támadóknak, amit tudott, de erre szükség is volt, mert a vendégeknél gyakorlatilag nem létezett a passzjáték az egész meccsen. P.J. Walker az utolsó negyedet leszámítva borzalmas volt, és amikor teljes pályát kellett volna megtenniük, esélyük sem volt. A védelem által adott touchdownokon kívül azért négyszer sikerült mezőnygól-távolságba eljutni, a remek formában játszó Dustin Hopkins pedig az összeset be is vágta, ezek közül három 50 yard felettit. Pedig a Colts védelme jól állta a sarat, folyamatosan nyomás alatt tartották Walkert, Ford első TD-jét leszámítva a futást is limitálni tudták és labdákat is szereztek.

Pittman 75 yardos elkapása után a negyedik negyed kétperces figyelmeztetésekor 38-33-ra vezetett a Colts és ekkor először a mérkőzésen feléledt a Browns offense és eljutott a red zone-ba. A következő játéknál E.J. Speed egy óriási sacket mutatott be Walkeren, a labda kiesett a kezéből, Buckner összeszedte és azt lehetett hinni, hogy vége a mérkőzésnek, érkezett viszont két véleményes bírói döntés. Jött először egy sárga zászló Kenny Bakerre illegal contact miatt, így életben maradtak a Browns esélyei. A következő játéknál megint Bakert látták szabálytalannak (pass interference), tehát az 1 yardosról kaptak négy újabb kísérletet – ez volt igazán rossz döntés, teljesen elkaphatatlan labda volt. Az első háromnál mintaszerűen védekezett a Colts, de a negyedikre Kareem Huntot betolták a célterületre. A kétpontos kimaradt, 14 másodperce maradt a Coltsnak, de az újabb slusszpoén elmaradt, 39-38-ra nyert a Browns.

Az utolsó néhány percet különösen, de az egész meccsről is mindenképp érdemes egy részletes highlight-videót megnézni. Hihetetlen, hogy mennyivel jobb volt a Colts támadósora a Brownsénál, de a Myles Garrett vezette Browns-védelemtől elég volt néhány óriási play, amivel eldöntötték a meccset. Ez a védelem úgy is képes meccseket nyerni, hogy a saját passzjáték kritikán aluli és az ellenfél a pálya mindkét oldalán jó teljesítményt nyújt.

(nadubinszky)

Atlanta Falcons @ Tampa Bay Buccaneers 16-13

Desmond Ridder megszerezte első idegenbeli győzelmét profi pályafutása során! Az NFC South csoportderbi egy kiélezett mérkőzést, valamint zászlórengeteget (18 büntetés) és turnoverparádét (5 eladott labda) hozott. A győztes személye szó szerint az utolsó másodpercben dőlt el, amikor Younghoe Koo 51 yardról értékesített egy mezőnygólt, a Falcons pedig a győzelemmel a csoport élére ugrott.

Az első Buccaneers drive még egy sikertelen negyedik kísérlettel zárult, aztán egy gyors ütésváltás következett. Arthur Smith továbbra is meg akarta mutatni, hogy Jonnu Smithből értelmezhető játékost faragott, ezért folyamatosan jöttek az egykori Patriots tight endre felrajzolt játékok. A drive végén Ridder futott hatpontosával szerzett vezetést a Falcons. Nem késett a válasszal azonban a Buccaneers: Mike Evans egy az egyben lenyomta AJ Terrellt, Baker Mayfield 40 yardos bombájával egyenlített a hazai csapat.

Egymást másolták a támadósorok, két puntot két mezőnygól követett (10-10). A következő drive-ban megfontoltan, de folyamatosan haladt előre a vendég együttes. Érezhető volt, hogy nem akarják már visszaadni a labdát a Tampa offense-nek. Mikor már kezdte elhinni az ember, hogy Ridder lehozza hiba nélkül a félidőt, Shaq Barrett kiütötte a labdát az irányító kezéből, így az első játékrészt követően döntetlen állással mehettek pihenőre a csapatok.

A második félidőben is ott folytatták a csapatok, ahol az első 30 percben abbahagyták, folyamatosan megirigyelték a másik offense teljesítményét: punt, fumble, fumble, punt következett ebben a sorrendben. Semmilyen körülmények között nem akartak tágítani egymástól a felek, majd az Atlanta megunta a bohóckodást. A Falcons futójátéka meglepően jól működött a Bucs elit futásvédekezése ellen – a mérkőzés végére 156 yardig jutottak – Ridder és Tyler Allgeier mozgatták a láncokat, és egy mezőnygóllal ismét vezetett a vendég együttes (13-10).

A Falcons defense továbbra is kordában tartotta a Bucs offense-t, és a támadósor is lendületben maradt. Cordarrelle Patterson és Allgeier a vörös zónába juttatták a Falconst, majd hat és fél perccel a vége előtt úgy tűnt, hogy Ridder megszerzi a második futott hatpontosát is. Azonban a Tampa safetyje, Antoine Winfield hihetetlen lélekjelenléttel kiütötte a labdát az irányító kezéből, mielőtt az elérte volna a gólvonalat, így életben tartotta csapata reményeit.

Nem tudott élni a labdaszerzéssel a hazai gárda, Chris Godwin 3. downra 30+ yardos játékkal lőtávolba hozta csapatát, Mayfield azonban double coverage-be beerőltetett egy passzt, ami interceptiont ért. Két-három first down lezárta volna a mérkőzést, azonban egy sem sikerült a Falconsnak. A puntot követően Mayfield 31 yardos futásával mezőnygól távolságba került a Bucs, és Chase McLaughlin 36 yardról nem hibázott. Túl korai volt azonban az öröm, egy 39 yardos Ridder-Pitts összjáték megadta a lehetőséget a Falconsnak a győzelemre, Koo pedig bevágta a mezőnygólt.

Ridder a Washington elleni mérkőzéshez hasonlóan mindent megtett, hogy elajándékozza a győzelmet: 3 fumble-t vétett az ellenfél vörös zónájában (kétszer az 1 yardoson!!). Ugyanakkor passzjátékban kifogástalan teljesítményt nyújtott (250 yard és mindössze 6 rossz passz), emellett a lábaival is veszélyes volt, csak a labdára kellene megtanulni vigyázni. A védelem is nagyon harapós volt, háromszor zsákolták be Mayfieldet, a futójátékot pedig csírájában elfojtották, ezáltal Mayfieldre helyezték a terhet, aki bele is hibázott. Amennyiben a labdavesztések számát le tudná csökkenteni az offense, stabil playoff csapat lehetne a Falcons.

A túloldalon Mike Evansnek és Chris Godwinnak volt jó napja, ketten együtt 12 elkapásból 148 yardot és 1 TD-t szereztek, valamint a Rachaad White is hasznos célpontnak bizonyult. A védelemben Winfield Jr. villogott, aki a kierőszakolt fumble mellett több fontos szerelést hajtott végre és egy TD-t is megakadályozott még az első félidőben. Összességében viszont kezd kipukkanni a Tampa lufi, a jó szezonkezdet után a zsinórban két vereség és főleg a mutatott játék nem túl bizalomgerjesztő a jövőre nézve. A támadósor túlságosan egydimenziós, hiába vannak jó elkapói a csapatnak, sikeres futójáték nélkül a jobb védelmek ellen nem lesz sok sikerélményük.

(Atreus)

Washington Commanders @ New York Giants 7 – 14

Egy meccs, ami pontosan azt hozta, amit vártunk. Két szenvedő csapatot, ahol a kevésbé rossz támadósor nyer. Bármennyire is meglepő, de ez most a Giants volt. Tyrod Taylor sokkal jobban játszott, mint Daniel Jones idén bármikor is. Oké, nem magas a léc, de Taylor egy teljesen korrekt játékot hozott 279 yarddal és 2 TD-vel. Sikerült megtalálnia Darren Wallert és Barkley-t egy TD passzal, valamint az újonc Jalin Hyattet is jól bevonta a játékba. Hyatt egyébként majdnem hozott egy Beckham 2.0 TD-t, de a végén nem tudta megtartani a labdát. Cserébe hozott egy másik Wow! elkapást az oldalvonal mellett:

Amit azonban szintén meg kell említeni, hogy a jó játék inkább az első félidőre volt jellemző (ott volt a 2 TD is), a második félidőt azonban átaludták a támadók. Gyakorlatilag minden drive arról szólt, hogy menjen az óra, és valahogy húzzák ki a meccs végéig 2 TD előnnyel. Ez végül majdnem visszaütött.

Az ellenfél Commanders azonban a szokásos játékot hozta Sam Howellel. Ez mit jelent? Sackeket. Sokat. A Washington irányítója még mindig mágnesként vonzza a nyomást, ezen a meccsen is 6 alkalommal került a földre. Igaz, a támadófal is katasztrófa volt előtte, de ő is sokat várt. Legalábbis az első félidőben. A másodikban annyi előrelépést sikerült tenni, hogy sack helyett random eldobott labdát lettek, amiből vagy incomplete vagy intentional grounding lett. Illetve egyszer tökéletesen a Giants pass rusher Kayvon Thibodeaux kezébe dobta a labdát, csak ő nem tudta megfogni azt (pedig ha sikerül neki, akkor a célterületig meg sem áll).

Ugyanakkor bármennyire is szenvedett a Commanders, a végén lett volna esélye egyenlíteni, köszönhetően egy Giants hibának. Barkley ugyanis a Washington 10-esén elhagyta a labdát, és a Commanders védői szedték össze. Howellnek 8 perce maradt, hogy okosan az órát kontrolálva végigmenjen a pályán, és ez részben sikerült is. 7 percet le is égettek az órából, és eljutottak a Giants 7-eséig. Ott azonban megállt a tudomány, és a sikertelen negyedik kísérlet lezárta a meccset.

A Giants összességében jól játszott, Taylorral sokkal jobban nézett ki a támadósor, de azért nem ő fogja megváltani a világot. A védelem ellenben tényleg jó volt egész meccsen, Dexter Lawrence-t (2 sack) és Thibodeaux-t érdemes kiemelni (1,5 sack), de az egész pass rusher egységet is meg lehetne említeni. Ezt a meccset valójában ők nyerték meg.

A Commanders pedig jobban járna, ha elengedné a Howell projectet. Látványosan nem tud mit kezdeni a nyomással, ha el is kerüli a sacket, akkor sem lesz belőle jó játék, legfeljebb egy incomplete. Ha így folytatja az egyetlen rekord, amit meg fog dönteni az az egy szezonban elszenvedett sack rekordja – ilyen ütemben 97-ig jutna. Viszont pozitívumként lehet említeni Chase Youngot, aki kezdi újra a régi formáját mutatni, ezúttal összehozott 2 sacket. Rajta kívül azonban sok pozitívum nem volt a meccsen fővárosi oldalról.

(jarred)

Related Topics

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!