Hét forduló után kezdenek kirajzolódni a végleges erőviszonyok és már van annyi adat a birtokunkban, hogy értékelni tudjuk az AFC-s elsőéves főedzők – Doug Pederson, Nathaniel Hackett, Lovie Smith, Mike McDaniel, Josh McDaniels – teljesítményét. Van, aki év edzője díj esélyes, mások csak a kötelezőt hozták, páran pedig már most retteghetnek a Fekete Hétfőtől.
Jacksonville Jaguars: Doug Pederson
Mérleg: 2-5
“Pederson nem egy top támadóguru, ami eleve hátrány egy 1/1-es irányítóval a rosteren, de ráadásul sikerült olyan emberekkel körbevennie magát, akik szintén nem a sikereikről és a kreativitásukról híresek, így első körben túl sok jót nehéz jósolni Lawrence-nek. Mindettől függetlenül végezhet átlagon felüli munkát és jó eséllyel sokkal jobban fog kinézni a Jaguars alatta, mint Urban Meyer alatt nézett ki, de ez azért nem lesz egy olyan nagy érdem. Egyszerűen nem látni azokat a pontokat, amik alapján Pederson képes lehetne kiteljesedni és nem igazán van indok arra, hogy miért tudná pont ő kihozni Lawrence-ből az állatot (attól, hogy sok korábbi QB van a stábban, még nem lesz egy fiatal irányítóból jó játékos). Értékelés: C” – Renningan
Volt, aki nagyon sokat várt Pedersontól, már csak amiatt, hogy alapvetően egy QB-barát rendszert futtat, ami nagyban megkönnyíti az irányítói dolgát. A szezon elején pedig úgy tűnt, hogy az optimisták várakozásai jönnek be, mert nagyon jól nézett ki a csapat annak ellenére, hogy a szezonnyitón azért sikerült kikapni a Washingtontól. A 2-1-es kezdés óta viszont sorozatban négy meccset veszített el a csapat, és míg az Eagles ellen védhető a vereség, de a Texans, a Colts és a Giants is bőven a verhető kategória volt (ráadásul a Houston ellen csak hat pontot sikerült szerezni).
Hét forduló után ott tartunk, hogy ugyan sikerült Meyerhez képest előrébb lépni és sokkal kevésbé néz ki toxikusnak az öltöző, de ez még mindig nagyon kevés a boldogsághoz. Tény, hogy nem lehet egyik napról a másikra győztes csapatot csinálni egy évtizedek óta gödörben lévő franchise-ból és nem a Giants féle 6-1 az elvárás, de egy a New Yorkénál azért tehetségesebb kerettel és egy 1/1-es szupertehetség irányítóval ennél azért többet kellene nyújtani.
Persze jogosan lehet felhozni, hogy nem épp a Jaguars a legszerencsésebb, hisz 0-5-ös mérlege van az egy labdabirtoklásnyi különbséggel eldőlő meccseken. Ez benne van a pakliban, néha ilyen az élet, ellenben arra már nem igazán van mentség, hogy a sok asszisztens ex-irányító és Pederson mellett miért nem látszik a fejlődés Lawrence játékában.
Picivel csökkentek a turnovert érő passzai, de mellette extra dobásból is kevesebb van, mint tavaly, ráadásul a kiigazított pontossága és az átlagos passzhosszúsága is csak minimálisan javult. Abszolút nem látni sem azt, hogy irányítóbarátabb lenne a rendszer, sem pedig a személyi fejlődés jeleit (ellenben mondjuk Daniel Jonesszal, akinek egy csomó terhet levettek a válláról és direkt építenek az erősségeire). Az üdvözölendő, hogy többet megy neki negyedik kísérletre a csapat, de egyrészt erre sincsenek jó játékok felrajzolva (41,18 százalékos hatékonysággal csak a 21. a csapat), másrészt az sem megoldás, hogy rendre Lawrence van beküldve ilyen helyzetekben a darálóba.
Vitathatatlanul van fejlődés és sok téren van előrelépés, a rossz mérleg ellenére sem kell Pederson fejét követelni. Ugyanakkor ez a Pederson nem az Eaglesszel Super Bowlt nyerő, kreatív és innovatív edző benyomását kelti. Ennél több kell, ha hosszú távra tervez. Értékelés: B
[ppp_patron_only level=”1450″ silent=”no”]
Denver Broncos: Nathaniel Hackett
Mérleg: 2-5
“A jelöltekhez képest lehetett volna sokkal rosszabb jelöltet is kinevezni Hackettnél, de sokkal jobbat is, pláne hogy a denveriek voltak az elsők, akik meglépték a kinevezést, így nem mondhatjuk, hogy elvitték előlük a kiszemeltjeiket. Munchiak távozása nekem egyelőre negatívum, Kubiak viszont nagy pluszpont számomra, és a DC is jónak tűnik első ránézésre, aztán majd kiderül tavaszra milyen rosterből kell kihoznia a maximumot. Hogy Hackett teljesen más személyisége mit hoz ki ebből a keretből, azt nem tudom, de az biztos, hogy az egész azon áll vagy bukik, hogy kivel kezdik meg a center mögött a 2022-es szezont. Ha Lockkal, akkor kvázi édes mindegy lett volna kit neveznek ki. Ha az ő személye lehet a kulcs Rodgers megszerzéséhez, akkor ezt az áldozatot hajlandó vagyok benyelni. Biztató és fiatalos stáb, ami előny, de nekem első blikkre akkor sem túl meggyőző Hackett CV-je vezetőedzőként, így nálam ez lehúzza az összképet. Értékelés: B-“ – chester
A Broncost látva két opció lehetséges: vagy Russell Wilson nem jelent előrelépést Drew Lockhoz képest és eleve halára volt ítélve a csapat, vagy kvázi mindegy az irányító, mert Hackett borzasztó főedzőmatéria (esetleg a kettő keveréke?). Tekintve, hogy Wilson még soha nem játszott ennyire rosszul és irányítótól függetlenül borzalmas a rendszer, az új főedző mellé meg az első pár forduló után ki kellett nevezni valakit, aki segít a meccs közbeni döntéseket meghozni, így alighanem Hackett a legtöbb probléma forrása.
Kezdjük ott, hogy már Green Bayben is elsősorban a futójáték megreformálásáért volt felelős, a passzjátékhoz vagy az egész jól működő tight end játékhoz nem sok köze volt (azt Matt LaFleur és Luke Getsy hozta össze). Előbbi egyébként elvileg sikerült is neki, de látva a Broncos gyenge közepes futójátékát azért felmerül az emberben, hogy mekkora is volt az ő szerepe a Packersben. Az meg már egyenesen nonszensz, hogy a Broncos támadóoldali edzőgárdája idén még egy Russell Wilson kompatibilis offense-t sem tudott összerakni, ami legalább egy közepesen pocsék szintet tudna hozni. Az offense ugyanis idén csak egyszer szerzett 20 pontot és nem nyert meg egyetlen meccset sem, amikor az ellenfél 10-nél több pontot tett fel a táblára.
A támadósor úgy kuka, ahogy van, de emellett Hackettnek sem az öltözőben, sem a pályán kívül nincs tekintélye, és ami a legrosszabb, hogy szemmel láthatóan ötlete sincs, mit kellene csinálni. Sok helyen már az is felmerült, hogy a londoni Jaguars elleni meccs után már nem kell bemennie dolgozni, mert így legalább a helyettese a bye week alatt kitalálhat valamit. Egyelten pozitívum vele kapcsolatban, hogy a védőoldali stábot jól összerakta, de a defense hatékony működtetéséhez nincs szükség rá, így abszolút védhető lenne, ha már szezon közben kivágnák – rosszabb nem lenne a helyzet. Értékelés: F
Houston Texans: Lovie Smith
Mérleg: 1-4-1
“A 2020-as legrosszabb futás elleni védelemhez és 6. legtöbb benyelt ponthoz képest nem történt előrelépés, Smith védelme 2021-ben a földön átlag 142,2 yardot (2.) és 26,6 pontot (6.) engedett meccsenként (és ez simán lehetett volna több is, ha nem könnyű a csapat sorsolása és a top csapatok nem állnak le 25-30 pontos előnyben). A játékosállomány sem jó, de egy könnyen kiismerhető és támadható rendszerrel a Texans védelme szinte könyörög a pofonért, ami megint csak felveti a kérdést: miért Smith? Ha bárki más lett volna a főedző, akkor az talán elmondja neki, hogy ne ezt csináld, vagy ha nagyon nem akar változtatni, akkor kinevezik DC-nek valamelyik segédedzőt, aki hallgat a jó a szóra. Így viszont semmi nem fog változni. Értékelés: F” – Renningan
Látszik, hogy nem voltam elragadtatva Lovie Smith kinevezésétől és teljes egészében jött, amit vártam. A piacról és a draftról elég tisztességesen megerősített houstoni védelem engedi a 2. legtöbb yardot meccsenként, bár legalább 26,6 helyett már csak 22,8-at enged átlagban a védelem. Tény, hogy vannak jobb periódusai az egységnek, esetenként elég jól tudja tördelni a játékot, bár azért tegyük hozzá, hogy a kicsit is jó csapatok 30+ pontot tettek fel a védelemnek és a statisztikákon egyedül az kozmetikáz, hogy a Broncos és a Jaguars ellen is pályára léptek.
A védelemben tehát nem történt érdemi változás, így az offense menthetné meg Smith állását, de itt sem volt túl sok ok a reménykedésre a szezon előtt. Davis Millst persze ki kellett próbálni és a vártakhoz képest nem rossz, de ez még így is egy bottom 5-ös támadósor. Még ha el is hisszük, hogy a támadókoordinátor Pep Hamiltonban lenne is potenciál (ami nincs), ez Smith helyzetén akkor sem segít, mert a menedzsmentje és a játékhoz való hozzáállása elavult (nem támadni döntetlennél a hosszabbításban, mert a döntetlen jobb, mint a vereség), védelmet meg nem tud építeni.
A kinevezése teljesen értelmetlen volt, jobban megérte volna megtartani David Culley-t, így legalább jövőre nem kellene két kirúgott HC fizetését állni. Értékelés: D-
Mike McDaniel
Mérleg: 4-3
“Az mindenképp tetszik, hogy a csapatnál látni az elkötelezettséget és a fejlődési szándékot is. Nem akarják a “drága” befektetéseiket veszni hagyni, inkább olyan edzőket hoznak nekik, akik segíthetnek kihozni belőlük a potenciált, amiért anno első körben választották ki őket. Papíron ez persze szép, de a valóságban nem vagyok biztos benne, hogy ez összejöhet. McDaniel hiába az amerikai futball Sheldon Coopere, nem látom egyelőre, hogy beállnak mögé a játékosai, és bár interjúkban tagadta (mi mást is csinálhatott volna), hogy Miamiban nincsenek red flagek, szemmel láthatóan mégis vannak, és ebbe könnyen belebukhat. Ráadásul az is elképzelhető, hogy azért esett pont rá a választás, mert a tulajdonosi körnek volt szüksége egy kisebb befolyással bíró, kevésbé hangadó vezetőedzőre Flores után, aki csak csöndben teszi a dolgát és nem pofázik vissza. Én túl szkeptikus vagyok, hogy ezt a történetet pozitívan értékeljem, de nagyon drukkolok, hogy ne így legyen, mert ez az offense ha összeáll minden, akkor nagyon látványos lehet, az pedig minden nézőnek jó. Értékelés: C” – chester
Elég vegyes érzéseink voltak a kinevezéssel kapcsolatban, de egyelőre úgy néz ki, hogy a pozitív részek domborodtak ki. Egyrészt a 4-3-as mérleg nagyon jól néz ki úgy, hogy Tua Tagovailoa agyrázkódást szenvedett és kihagyott 2,5 mérkőzést, másrészt a korábbi első körössel a kezdőben tényleg egy látványos, szórakoztató offense-t sikerült összerakni, amiben Kyle Shanahan korábbi tanítványaként McDanielnek komoly szerepe van.
Jól sültek el a nyári igazolások, nagyon szépen sikerült beépíteni Terron Armsteadet és Connor Williamst a támadófalba, plusz a korábbi második körös guard Robert Hunt is magára talált. Ez már három jó játékos a falban, aminek köszönhetően elég jó lett a pass protection, így a korábban 5 yardnál messzebb soha nem néző Tua ezerrel szórhatja a labdákat Tyreek Hillnek és Jaylen Waddle-nek. Jó, az “ezerrel” túlzás, mert így is csak a passzai 3,2 százaléka extra dobás, de már ez is előrelépés, pláne hogy az átlagos passzmélysége 9,2 yardra nőtt a tavalyi 7,4-ről.
Igaz, cserébe több turnovert érő dobása is van, mint korábban bármikor, de ez egy ilyen biznisz, még mindig sokkal több a haszon belőle. Az előrelépés tehát szemmel látható az irányítóposzton (nem úgy, mint Lawrence-nél), plusz az offense koncepciója is jó: bátor, kreatív, és bár a Hill-Waddle duó kvázi levédekezhetetlen együtt, de segíti is őket McDaniel. A viszonylag drágán igazolt Chase Edmondsot és a franchise tagelt Mike Gesickit azonban nem sikerült egyelőre beépíteni, ami ha nem is óriási probléma, de azért nem ideális.
Josh Boyer megtartása/előléptetése is jó húzásnak tűnt, Bill Belichick korábbi tanítványa kifejezetten jól teljesít védőkoordinátorként. A front7 erőn felül teljesít és sokat tesz hozzá a sikerekhez, és ha Byron Jones meggyógyul,
Xavien Howard pedig méltóztatik nem csak akkor jól játszani, amikor fizetésemelést akar, akkor a secondaryben is van potenciál az előrelépésben.
Negatívumként a sok büntetést (8. legtöbb) és Tua agyrázkódásának kezelését lehetne megemlíteni. Utóbbi olyan szempontból érthető szakmai oldalról, hogy nyerő szériája volt a csapatnak, mindenki ezer fokon pörgött és ilyenkor nagyon nehéz leültetni valakit, aki ráadásul játszani akar és papíron képes is rá. Az ár viszont túl nagy lett, mert Tuával a Jets vagy a Vikings a mutatott játék alapján verhető lett volna. Mindezzel együtt a Dolphins a legoptimistább forgatókönyveket hozza, egy 10 győzelmes szezon bőven benne van a pakliban és ez javarészt McDanielnek köszönhető. Értékelés: A-
Las Vegas Raiders: Josh McDaniels
Mérleg: 2-4
“Ha csak a szakértelmet nézem, akkor McDaniels egy korrekt jelölt, még akár átlagon felülinek is joggal lehetne nevezni – az biztos, hogy nem egy nála sokkal képzetlenebb embernek van főedzői állása. Emellett jól tud stábot összerakni maga köré, így papíron van lehetőség arra, hogy a hiányosságai nagy részét elfedje. Ezek alapján kifejezetten lehet lelkesedni érte, de a jelleme, az öltözőre gyakorolt potenciális negatív hatása, a belichicki szigor nagyon komoly kockázatokat rejt magában, pláne egy olyan franchise-nál, ahol a játékosok kiválasztásában/leigazolásában a foci szeretete sokkal fontosabb volt, mint a fegyelem. 10 év alatt viszont sokat változhat az ember, így most talán lehet helye némi optimizmusnak. Értékelés: B” – Renningan
A McDaniels vezette Raiders a tökéletes ellentéte a Gaintsnek. Miközben Brian Daboll csapata valahogy mindig nyer, addig az amúgy sok szempontból átlag felett teljesítő Raiders mindig kikap. A csapat 0-4 idén az egy labdabirtoklással eldőlő meccseken, ami előbb-utóbb ugyan beáll egy 50 százalék körüli átlagra, de idén ez könnyen a csapat rájátszásába kerülhet.
Az mindenképp pozitívum, hogy nem nagyon vannak negatív hangok az öltözőben, a nehéz kezdet ellenére is sikerült egyben tartani a gárdát McDanielsnek. Emellett a támadósor is szuperül muzsikál. A patses kontingens összekapta a támadófalat, így top 5-ös szinten hasít a futás, Derek Carrt sem verik össze, az offense pedig 27,2 ponttal a harmadik legtöbb pontot átlagolja meccsenként. Ugyan néha akadnak gondok a gamaplannel, például Davante Adams esetenként indokolatlan mellőzése, de az, amit McDanielsnek kellett rendbe tennie, az tényleg jól működik (igaz, egyelőre azért nem tökéletes).
A probléma a túloldalon van. Patrick Graham megszerzése DC-nek nagyon jó fogásnak tűnt McDanielstől, de a Giants korábbi védőkoodinátora egyelőre nem igazán villog. A defense minden téren a legrosszabb 5-10 között van, ami egyrészt ugyan indokolható a tehetség általános hiányával (Chandler Jones leigazolása mellé ment, Maxx Crosbyn kívül pedig nem igazán van nemhogy elit, de jó játékos sem a rosteren), de valahogy úgy általánosságban sem akar összeállni az egész. Ennek meccsenként 25 benyelt pont és 366,7 yard lett az eredménye, így pedig nehéz győzelmekért harcolni.
Az sem segít, hogy bár az offense jól vigyáz a labdára (3. legkevesebb turnover meccsenként), a védelem nem tesz hozzá semmit a játékhoz, abszolút hiányoznak az extra megmozdulások (31. legkevesebb szerzett turnover). Emellett elég sok szabálytalanságot gyűjt az egész csapat, fejetlenségből még mindig bőven akad a játékosok körében.
Összegezve: amit McDanielsnek kellett intézni, az megy. A támadósor rendben van, és ugyan vannak rövidzárlatok és fájó egyéni hibák, de nem az offense-en múlik egyelőre a gyengébb szezonkezdet. A védelem viszont nagyon rossz úton halad, de ezt egyelőre tudjuk be a tehetség hiányának, amit nem nagyon lehetett egy holtszezon alatt kijavítani, így az összkép az eredmények ellenére kellemes csalódás. Értékelés: B+
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások