A 49ers offense a szezon eleji lassabb kezdés ellenére kitárta a szárnyait és már nem csak a védelem érdeme a kiváló mérleg. A roster nem áll rossz nevekből, de a támadósor szárnyalásának egyértelmű felelőse a főedző, Kyle Shanahan.
A Falconstól elcsábított mester szép lassan implementálta Kaliforniába a rendszerét, és idén a sikeres draftnak és egy jól irányzott cserének köszönhetően növekedett a rosteren lévő tehetségek száma is, hogy sikeres rendszert alakítson ki. Mostanra odáig jutottak a San Franciscó-i támadók, hogy ők teszik meg a hatodik legtöbb yardot mérkőzésenként (383.2 egységgel), a harmadik kísérleteik 45%-át megoldják (6. legjobb), játékonként 5.9 yardot haladnak (8.), és csupán a Ravens szerez náluk több pontot átlagosan (29.9 pont mérkőzésenként). A bonyolultabb formulákat használó Footballoutsiders.com szerint a nyolcadik leghatékonyabb támadósor az övék, a ProFootballFocus pedig az ötödik legjobbnak értékeli őket.
Akárcsak a Falcons esetében a kulcs a támadófal és a futás stabilizálása volt, amelyben a fiatal vezetőedző verhetetlen.
A playbook véget nem érő. Ez határtalan Kyle-al. Minden héten új playeket tanulunk
– mondta Matt Breida, a csapat egyik futója pár hete Shanahan rendszeréről és igaz is lehet a 49ers eddig meccseit figyelembe véve.
Alapvetően egy erősen külső zónafutásra épülő rendszert futtat Shanahan, akárcsak a Falcons esetében, de sok Power/Gap séma is szerepel az eszköztárban és kevés hasonló felépítésű futás van egymás után. A külső zónafutások sajátja, hogy területet blokkol a támadófal, nem pedig embereket, de Shanahan ezt azzal bolondítja meg, hogy néha egy-egy linebackert szándékosan megblokkoltat, néha viszont hagyja, hogy a futói végezzék be a munkát.
Ebben a játékban a támadófal söpri az egész területet, nincs senki, aki a második szinten kiblokkolná a linebackereket, de Breida sebességből így is megoldja az első kísérletet, egy ügyes cutback után.
[gap height=”10″]
Ebben a második variációban már van egy támadófalember, aki a második szinten megblokkolja a linebackert, így teljesen kizárja azt a szöget, ahol a futót földre tudná vinni.
[gap height=”10″]
Itt a Browns ellen pedig egy teljesen eltérő, inkább Power sémákra emlékeztető futásblokkolást mutat meg a fal. Két támadófalember is fellép a második szintre, de van egy “húzó” ember is (igaz jelen esetben a fullback az), aki a fal jobb oldaláról húz a bal oldalra és csinál helyet szépen a futónak.
[gap height=”10″]
Érdemes figyelni mindegyik playben, hogy az elkapók/tight endek is milyen jól blokkolnak a második szinten, így a futók 8-10 yard helyett nem ritkán 20-25 yardos futásokat tudnak produkálni.
Nem meglepő, hogy igazából mindegyik futó remekel, összességében 6 yardos átlag körül futnak próbálkozásonként, de a Falcons elleni mérkőzést leszámítva az utolsó öt mérkőzésen ez a szám egészen 7.3 yardig is felkúszott. A ProFootballFocus statisztikái szerint már 55 darab legalább 10 yardos futása volt a társaságnak. Shanahan rendszerében a gyors playmakerek mindig is nagy szerepet kaptak, a 49ersnél pedig végre kapott fürge és ügyes játékosokat is. Ráadásul nem egy-kettő játékosról van szó, de idén például négy futót rotál viszonylag nagy százalékkal, így mindenki tehermentesítve van és friss lábakkal érkezik egy-egy playbe.
Ezen kívül nem rest elkapóit is használni futójátékoknál, mert mind Deebo Samuel (három 10 yardnál hosszabb futást például ő vállalt), mind Emmanuel Sanders kiváló sebességgel bír. A 49ers használja a legtöbb snap előtti motiont, ezzel nem csak összezavarja a védelmeket, de helyzeti előnybe is kerül, ha ebből indul a futójáték.
Ennél az esetnél például Sanders fut keresztbe a backfielden, a linebacker sort eltolja a pálya széle felé a mozgásával, de közben a slotból induló Samuel kapja a labdát, aki kevésbé volt „szem előtt”, valamint a keresztbefutó Sanders is csinálja neki a helyet.
Egy blokkolatlan védő van az útjában, de két üres tér is megnyílik előtte, az ilyen gyors játékosoknak pedig nem is kell több. Ezek a playhívások egyszerre épülnek a playmakerek gyorsaságára, valamint a megtévesztésre, így a játékosoknak még opciós lehetősége is van, melyik utat választja.
[gap height=”10″]
A futójáték természetesen magában nem lenne elég, de a 49ers rendszerében Garoppolo is remekül érzi magát. A fiatal irányító pont a játék egyik legfontosabb elemében tökéletesítette képességeit. Marcus Thompson statisztikái szerint már 23 red zone touchdownja van, amióta csatlakozott a 49ershez.
Elsősorban a magas, nagyobb darab elkapókat keresi, nem meglepő, hogy a red zone TD-i 30%-a a tight endjei kezében landolt. Kittle egyértelmű klasszissá nőtte ki magát, de ha éppen nem egészséges, akkor sem omlik össze a rendszer. Ross Dwelley például simán helyettesítette, amikor kellett.
Shanahan mágiája azonban leginkább abban rejlik, hogy gyors elkapói minél nagyobb üres térben találják magukat és így okozzák a lehető legnagyobb kárt. Nem véletlen, hogy az elkapószekció (a futókkal és a tight endekkel kiegészülve) a PFF szerint már 1817 elkapás utánni yardnál áll, ami az elkapott yardok több, mint fele. Ennek szintén a jó futójáték az alapja, mert a sok sikeres futás miatt működnek a play action játékok. A 49ers a második legtöbb yardot hozza PA playek során, ahol a linebacker sorok bizonytalanságát használja ki.
Ezen kívül Shanahan szereti azokat az útvonalkombinációkat (PA játékok során is), ahol az egyik gyors elkapója keresztbemozog a pályán, a többiek pedig go, fade, corner útvonalakkal elviszik a védőket, valamint akadályt képeznek az üldözőknek. Így vagy a pálya egyik fele, vagy akár a közepe teljesen kinyílik valaki számára.
A linebacker sorban szinte mindenki benyalja a futást, így nagy tér marad a pálya közepén. Ezt tetézi, hogy a két outside elkapó mélyen elviszi az emberét, ráadásul egy keresztbemozgás is van, így a pálya bal széle üresen marad. Érdemes figyelni, hogy a 49ers már a puszta felállásával összehúzza a védelmet, minden útvonalat futó játékos a fal mellől indul, így egy erősen tight formációval van dolgunk.
Goodwin ide érkezik meg, miután eladta, hogy blokkolni fog futáshoz, így teljesen üresen várja a labdát.
[gap height=”10″]
A Rams ellen megint egy snap előtti átmozgással indul az akció és újból a linebacker sorral játszik a 49ers.
Kittle még sehol a snap pillanatában, a safety sor így a go útvonalakra figyel, a linebackerek pedig a futót figyelik.
[gap height=”10″]
Shanahan iskolája tehát sok mindenre épít, de egyszerre használja ki a játékosai képességét és a rendszer erősségét is. A futójáték és a fal blokkolása kulcskérdés a támadófilozófia kapcsán, de ezek nem feltétlenül célok, hanem eszközök egy eredményes passzjáték megalapozására. A megtévesztésre és a nagy üres területekre épülő stratégiát sokkal nehezebb úgy kikerülni, ha a futást mint opciót végig figyelned kell, az ügyes kezű és gyors játékosok pedig térben hatalmas károkat tudnak okozni.
