Connect with us

Magyar foci

Felejthetetlen döntőt követően bajnok a Budapest Wolves!

Nem kis várakozás előzte meg a XIII. Hungarian Bowlt, hiszen az alapszakasz első két kiemeltje, a két legdominsabban játszó csapat, a Budapest Wolves és a Miskolc Steelers küzdhetett meg idén a HFL bajnoki trófeájáért. A helyszín a magyar szinten illusztrisnak számító Szusza Ferenc Stadion volt, tehát méltó otthont kapott az év legjelesebb amerikaifocis sporteseménye. A csapatok pedig felnőttek a feladathoz és felejthetetlen futballélményben részesítettek minden kilátogató nézőt.

 

Az alapszakaszt egyaránt  6-1-es mérleggel záró Wolves és Steelers jutott be a budapesti fináléba, miután mindkét együttes sikerrel vette a két héttel ezelőtt megrendezett elődöntőjét, mondhatni ellenállást nem tűrve érkeztek meg a tegnapi döntőbe. Megoszlottak a vélemények, hogy melyik csapat és miért az esélyesebb, mi lehet az a döntő faktor, ami miatt majd az egyik alakulat győzedelmeskedni fog. Nagy kérdés volt, hogy ki fogja megállítani azt az Andre Whyte-ot, aki egész szezonban ellentmondást nem tűrően focizott, illetve ki lassítja le a zseniális szezont futó Bencsics Márk vezette Wolves támadósort. Mindenki kereste azokat a válaszokat a védelmektől, amelyek erre a két kérdésre jelentek megoldásokat.

A mérkőzés úgy indult,hogy a Wolves vezethette az első támadást, miután megnyerték a pénzfeldobást és visszahordást választottak, amivel magát Vasyl Jordant is meglepték. Ekkor pedig elindult a henger, a no huddle offense-ük, daráltak a yardokat. Jöttek a run-pass-optionök, Lenner Péter futásai, valamint egy nagyon fontos játék 4&1-nél. Bajnok csak az lehet, aki mer kockáztatni, a Farkasok pedig mertek és egy trükkös fake punt játék során Alvin Reels iramodott meg 33 yardért, hogy folytathassa a támadássorozatot. Itt érződött, hogy a fővárosi gárda nem kíván szórakozni, nyerni jöttek. A drive-ot a rájátszásban sziporkázó Lenner zárta le egy hatpontossal, ami után Ben Lyons vágta be az extrát, jöhetett a Steelers.

De nem sikerült a pofonváltás, mert négy játék után Uribe kezeiről felpattant a labda és a gyilkos sebességgel megáldott Darius Lewis lehúzta majd meg sem állt az endzone-ig, a sikeres jutalomrúgással már 14-0 volt. Kicsit megijedt mindenki, hogy a Wolves lesimázza ezt a meccset, főleg akkor, amikor Andre Whyte az ellenfél 2 yardosán veszített labdát, amit ismét csak Lewis szedett össze. Pofonból pofonba nézett a Miskolc, de sikerült megrázniuk magukat. Egy rosszul végrehajtott option passz után Bencsics átadását Jónás Máté hat pontért hordta vissza, ezzel pedig harmadik interception return TD-jét jegyezte idén, ami egészen kirívó statisztika. A Steelers ekkor megérkezett a meccsbe, ráadásul nem is az offense-üknek köszönhetően.

Kicsit meg kellett nyugodni, mert sok hiba volt eddig, a Wolves viszont nehezen találta meg újra a ritmust, flag-zuhatagot sikerült elérniük, olyannyira, hogy 3&35-ük is volt már, nem akart összejönni semmi, majd a gyenge támadássorozatot Majoros puntja zárta le. Az egyenlítés reményében jöhetett a Steelers, de a hibákat nem sikerült redukálni, Jordan újra eladta, amit a Wolves könyörtelenül bosszult meg. Jött a “no huddle, no mercy” felfogás, aminek az eredménye egy Madarassy Kristóf által szerzett elkapott TD lett, az előny pedig 14 pontosra nőtt újra. A Steelersnek ekkor kellett magasabb sebességi fokozatba kapcsolnia, ami sikerült is. A Jordan-Whyte-Uribe trió jött, látott és győzött, a sztárfutó pedig megszerezte első TD-jét. A félidőben volt még egy szép momentum, amikor Jónás onside kickjét a Steelersnek sikerült megszereznie, a félpálya környékéről támadhattak volna, mikor még elegendő idejük volt az órán, de a fergetegesen dolgozó Wolves defense újra fellépett és stopot erőszakolt ki. Ezzel állt be a 21-14-es Wolves vezetés a félidőben.

Óriási félidőt tudhattunk magunk mögött, Whyte szépen csendben 100 yard fölé menetelt megint, láthattunk két védő TD-t, fumble-t, remek elkapásokat és tackle-öket, mindent, ami egy ilyen meccsen kötelező megmozdulás. Meg kell említeni, hogy a Wolves az első játékrészben elveszítette egyik legféltettebb kincsét, Gecser Mátét, akinek a térdszalagja sérült úgy, hogy már nem térhetett vissza, ez minden bizonnyal érzékeny veszteségnek bizonyult, de a jó csapatok ezeket a nehézségeket is le tudják küzdeni.

Fotó: Hungarian Football

A második félidő tökéletesen indult a Steelers számára, akik a rakétákat begyújtó Whyte-ra támaszkodva vezettek sikeres drive-ot, a futó összesen 56 yardot szerzett a támadások során, majd megszerezte második TD-jét is. Ekkor tehát egál volt, de kegyelem újfent nem, gondolhatta a Wolves. A Bencsics-Lenner-Madarassy trió hozta az elvártat és a Gecser helyén játszó 82-es receiver nem okozott csalódást, Whyte mellett ő is elérte második touchdownját. Az extra ekkor kimaradt, ami egy ilyen szoros meccsen végzetes hibának is bizonyulhatott volna, de ekkor még nagyon sok volt az órán.

A Steelers a sok futásnak köszönhetően próbálta lassítani a játékot, igyekeztek minél többször futni, feltűnő volt, hogy Jordan mennyire keveset vállal a levegőben. Később aztán kiderült, hogy az is nagy csoda volt, hogy egyáltalán pályára léphetett, olyan mértékű fájdalmat érzett egész héten a dobóvállában, hogy egyáltalán nem is edzett, ami nagyban megkavarta a gameplan összeállítását is. Érthetetlen hogyan, de a bravúrok nem maradtak el, Uribe többször is nagy játékot mutatott be a linebackerek és a safetyk közötti zónákban,  de átvenni a vezetést nem sikerült, a Farkasok védelme nem tört meg, nem engedtek TD-t. Jónás viszont sikeres volt 28 yardról, 27-24.

Az őrület ekkor viszont nem ért véget. A Wolves próbálta égetni az órát, de kiszámítható játékokkal próbálkoztak, a Steelers sikeresen védekezett, így egy nem jellemző 3 and out lett a vége, majd a miskolciak támadással jöhettek. Ekkor pedig olyasvalami jött, amire talán senki nem számított. Az Acélosok is előhúzták a trükkös játékot a cilinderből, Whyte értékesített egy 58 yardos passzt Ushenko felé, amivel láthatóan padlóra küldték a Wolves erőn felül teljesítő egységét. A játék érdekessége, hogy mindössze egyser próbálták el edzésen, ekkor derült ki a miskolci fal számára, hogy Whyte nem is jobb, hanem balkezes, ezért balra kell játszani majd. Így lett a játék neve “Lucky Lefty”, amiből a Hungarian Football minden bizonnyal jó grafikát fog majd összedobni. A lényegnél maradva, ekkor fordult igazán a kocka, a végig hátrányban játszó Miskolc a nem e világról jövő Whyte harmadik hatpontosával átvette a hőn áhított vezetést, de milyen az élet: Jónás extrája kimaradt, így a Wolvesnak elég lett volna egy field goal is az egyenlítéshez.

Az őrületek ekkor fokozódtak csak igazán, szinte érezni lehetett, ahogy mindenki vérnyomása emelkedik, ahogy lüktet az egész stadion. A Wolves jött, az a Wolves, amely mindennél jobban akarta az aranyat. Az akaratuk pedig egy jó drive-ban manifesztálódott, összeszedetten, fegyelmezetten támadtak és azokhoz a játékosokhoz fordultak, akik igazán klasszisok. A drive utolsó játéka egy egészen vitatott jelenet volt, Elek kapta a szélen a labdát 3&5-nél (Jónás nagyjából 2 centivel maradt le a leütött labdától), nyújtózkodott a pylon felé, de a bírók szerint nem volt érvényes az elkapás sem, nemhogy a TD, hiszen a mozdulatsor végén kiejtette a labdát. Szóval jöhetett az NFL-ben jól ismert elkapás – nemelkapás vita. A jelenetet szerencsére visszanézte a crew, és kiderült, a play touchdownt ér, sikeres volt az elkapása Eleknek és el is érte a célzóna vonalát. Ez pedig egy igen ikonikus jelenetévé vált az idei szezonnak.

Nem csak azért, mert újra átvette a vezetést a Wolves, hanem mert a bírók a rendelkezésükre álló technikai segítségnek köszönhetően tudtak felülbírálni egy kétes szituációt, ami végül meccset döntött el. Ezt akkor még nem tudhattuk, de később hiába ért el a Steelers a Wolves vörös zónájáig. A Steelers 15 yardon belül járt màr 30 másodperccel a lefújás előtt, a Farkasok védőfala viszont fellépett, extra nyomást helyeztek a drive-ban szinte végig csak passzoló Jordanre, aki végül végzetes hibát vétett. Arcában a védőkkel akarta kidobni a labdát, ami végül felpattant egy sisakról és Homoki Gergely kezében landolt. Annak a Homokinak a kezében, aki ezzel megszerezte a meccsen a második interceptionjét, valamint bebiztosította csapata számára a bajnoki aranyat. A stadion és a Wolves oldalvonala egyszerre robbant fel az extázistól.

Fotó: Hungarian Football

Csodálatos meccs ért ezzel véget, ami ezúttal is számos tanulságot tartogatott. A legegyértelműbb, hogy Andre Whyte egy egészen más szintet képvisel, mint amit eddig itthon láthattunk, erre az emberre nem léteznek jelzők. 250+ total yardot termelt, mindent beletett, amit csak tudott, ami végül nem lett elég. De a sportemberi nagyságát mutatta, hogy a kudarcot félre téve beszélgetett velünk a sportágról, az itthon tapasztaltakról és a ködös jövőről, amiről csak annyit tudni, hogy ősszel Japánban folytatja majd, ami óriási kihívás lesz számára. Nagyon sajnálom, hogy nem mindenkihez jutnak el a kulisszák mögötti percek, de aki teheti, egyszer elegyedjen szóba Whyte-tal, mert tényleg példaértékű a jelenléte és viselkedése.

Egy másik tanulság, hogy bár lehet akármennyire jó egy csapat, végül újra bebizonyosodott, hogy szűk kerettel és pályamenti edzők hiányában borzasztóan nehéz bajnoknak lenni. A Wolves ebben sokkal jobb volt most is, az egész stáb tudta, mi a dolga, tudták, hogyan nyerhetnek, ami végül be is érett. Nagyon szépen felkészítették a csapatot, akik egész szezonban hatalmasat küzdve jutottak fel a trónra, le a kalappal előttük. De le a kalappal a Miskolc előtt is, akik egész évben példát mutattak, hogy hogyan kell a meglévő maroknyi emberanyagból a maximumot kihozni.

És végül, de nem utolsó sorban, gratulálunk mindkét döntős csapatnak, aki megannyi élményt nyújtottak tegnap és az egész szezon során, fantasztikus teljesítményt tettek le az asztalra és méltó, egyben feledhetetlen emlékeket szereztek minden focidrukkernek. Ezért a pillanatokért éri meg igazán szeretni ezt a sportot.

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások