Connect with us

Prémium cikkek

Túlélni és felejteni – Lions FA-kitekintő

A Lions kivágta Matt Patriciát és Bob Quinnt, hivatalosan is véget vetve a detroiti Patriots-waynek. Ezzel ugyanakkor nem ért véget a tisztogatás, gyökerestől kell kigyomlálni mindent, ami Patriciához és a kicsavart elképzeléseihez köthető. Az idei év a teljes rebuildé, más szóba sem jöhet. 

A Lions stílusosan azzal kezdte a franchise új alapokra helyezését, hogy elcserélte az irányító Matt Staffordot. Ebben természetesen nagy szerepe volt az irányítónak, aki nem akart még egy újjáépítésben részt venni és cserét kért, amit a franchise nagyvonalúan teljesített is (ellenben Barry Sandersszel vagy Calvin Johnsonnal).

Ez így volt rendben. A kapcsolat egyszerűen elfáradt és nem volt realitása annak, hogy a Lions rövid vagy hosszabb távon csúcsra jusson Stafforddal. Mindkét fél érdeke a továbblépés volt: a csapat a sztárirányító elcserélésével (két első kör és Jared Goff) megteremtette az alapot a szebb jövőnek, míg az irányító egy topcsapathoz került (Rams).

Jared Goffon kívül mindenki jól járt a Stafford-cserével

Írmagja se maradjon

A roster nem jó. A védelem specifikusan lett összerakva, mindenki Matt Patricia életképtelen Cover 1-es rendszerébe illik, így a defense nagy részét cserélni kell. Ami nem is baj: a csapat 6,8 millió dollárral van a fizetési plafon fölött, legkönnyebben pedig pont a felsült védőkön lehet spórolni.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

A Lions már átalakította a 32 éves Jamie Collins szerződését, ezzel potenciálisan 4-5 millió dollárt felszabadítva. Hogy erre miért volt szükség, azt nehéz megmagyarázni, máshogy is lehetett volna pénzt felszabadítani. Például ki lehet vágni már most a borzalmasan teljesítő Desmond Trufant-Justin Coleman párost, akik nettó emberhátrányt jelentettek a secondaryben, már amikor pályára tudtak lépni.

Rögtön utánuk el lehet küldeni a fal belsejéből Nickolas Williamst és Danny Sheltont: a futást megállítani jöttek, mégis a Lions nyelte be az ötödik legtöbb yardot meccsenként az egész ligában. Hasonlóan fölösleges pénzkidobás volt Christian Jones is, aki linebacker/szituációs pass rusher hibridként egész szezonban csak nyolcszor tudott nyomást generálni: pont annyit, ahány elrontott szerelése volt futás ellen.

Természetesen a támadóoldalon is van 1-2 feláldozható egyén. Chase Daniellel csak a világ több: évi 4,35 milliót fizetett neki a csapat azért, hogy egy draftolatlan újonc szintjét hozza. Egy draftolatlan csereirányító is jobb befektetés nála, pláne hogy negyedannyit keresne. Hozzá hasonlóan Jesse James is akkora melléfogás lett, mint amekkorának hittük a szerződésének pillanatában: 32 meccsen 30 elkapása volt 271 yardért és két TD-ért, miközben évi 5,6 millió dollárral lett gazdagabb.

Lehetne még további milliókat felszabadítani például Trey Flowers, Jared Goff vagy Halapoulivaati Vaitai szerződésének átalakításával, de egyszerűen fölösleges. A fentiek elküldése után a Lionsnek bőven lesz pénze megtartani az egyetlen fontos szabadügynökét, igazolni 1-2 játékost és szerződést adni az újoncoknak. Ennél több nem is kell.

A legfontosabb szabadügynökök

Lejáró szerződésű játékosból rengeteg van Detroitban. Effektíve minden elkapó kontraktusa lejár, illetve a tavalyi védelem három legjobb játékosa közül az egyik szintén szabadügynök lesz.

Jamal Agnew egy cornerből átképzett elkapó, és pont annyira volt használható, mint amennyire elsőre hangzik. Mo Sanu a szezon közben érkezett, és bár vállalható volt, legjobb esetben is harmadik-negyedik számú elkapónk lene jó. Danny Amendola egy minőségi WR3 szintjét hozta, Marvin Jones egy remek red zone- és mélységi célpont, míg Kenny Golladay a liga egyik legjobb elkapójává nőtte ki magát.

A veterán Adrian Peterson sem volt különösebben rossz, hozta a kötelezőt, de legfeljebb azért lenne értelme megtartani, hogy lionsösként előzze meg a negyedik Barry Sanderst minden idők legtöbb futott yardjának listáján. A szintén 30+-os Everson Griffen sem az a kategória, akit érdemes lenne egy újjáépülő csapatnak megtartani, ráadásul már annyira megkopott a játéka, hogy a kezdőbe nem sok helyen férne el. Ugyanez elmondható a rakétalábú Matt Praterre, aki az utóbbi években egyre inkonzisztensebb lett és 37 évesen legfeljebb egy fiatalt megversenyeztetni hívnák már el.

Golladay és Jones mellett tehát Romeo Okwara az egyetlen, akit érdemes lenne komolyan megfontolni. Idén még mindig csak 26 éves lesz, karrierévet zárt, a testvére is a Lionsben játszik, adná magát a megtartása.

Potenciális érkezők/maradók

Ez a rész nem lesz hosszú. A csapat már leigazolta Tyrell Williamst egy évre 6 millió dollárért, ezzel el is döntve, hogy Marvin Jones már biztosan nem tér vissza. Az más kérdés, hogy ez mennyire volt jó döntés, Jared Goff nem az az irányító, akinek nagy szüksége van egy mélységi célpontra, bár a látszatra adni kell.

Nem vizionálok sok érkezőt. Kenny Golladayt meg kell tartani: egy stabil 1000+ yardos fizikális szörnyeteg, aki a red zone-ban is hatékony. A mai NFL-ben minden csapatba kell egy ilyen és Golladay jövőre vagy 2-3 év múlva is pont ugyanilyen hasznos lesz. A franchise tag tűnik a legvalószínűbb opciónak, de pénzügyi okokból jó eséllyel összejön a hosszabbítás.

Mellette Okwara az, akit meg kellene tartani. Tavaly 10 sacket szerzett, ami tűnhet akár anomáliának is, de két éve rotációs játékosként 15 meccsen 7,5 sackkel zárt. Pass rushban átlag feletti, tavaly 61 nyomást generált, ha Leonard Floydok és Dante Fowlerek évi 12-14 millió dollárokat kapnak, akkor ennyit Okwarának is ki lehet fizetni (ha nem marad, akkor nem lepne meg, ha a saintses kötődés miatt a csapat ugyanennyiért Trey Hendricksont igazolná le).

Ezzel nagyjából be is zárult a kör. Fölösleges bárki mást igazolni: a legnagyobb sztárok nem jönnének Detroitba, vagy csak erősen túlárazva, középszerekkel és veteránokkal pedig értelmetlen foltozni a keretet. Követni kell a Ramstől érkező Brad Holmes által kijelölt utat és a draftról építkezni.

Mi várható a drafton?

Holmes egy nagyon ígéretes GM, nagy szerepe volt abban, hogy a Ramsé a liga egyik legjobb scouting csapata. Nagy hangsúlyt fektet az analitikára, ért is a tehetségekhez, így a jövő Lionse nem márciusban, hanem áprilisban kaphatja meg az alapjait.

Jared Goff természetesen továbbra sem megoldás, így a QB hiányposzt, illetve Golladay mellé is kell még egy tehetséges elkapó. Támadóoldalon még a falban fér el az erősítés, egy guard vagy egy RT kell attól függően, hogy Vaitai-t hová pakolják. A védelemben kvázi minden hiányposzt, az egész egység egy nagy lyuk, BPA alapon jöhet bárki.

A Lions az első körben a 7. helyen választ, amivel kis szerencsével irányítót is lehetne húzni, de azt célszerűbb lenne jövőre: a rengeteg garantált tartalom miatt úgy is Goff kezdene. Így egy nagyon ígéretes elkapó érkezhet, esetleg a hátracsere lehet opció: mindössze egy második, két harmadik, egy negyedik és egy ötödik körös pickje van a csapatnak, elfér az extra tőke.

Amennyiben nem sikerül hátracserélni, akkor a top3 elkapó egyike érkezhet (például Jaylen Waddle), míg a második napon a secondary és a falak lehetnek terítéken: a második körben az OT Dillon Radunz vagy a corner Asante Samuel is jó értéket képviselhet, a harmadikban a DB Shaun Wade vagy a linebacker Baron Browning, esetleg egy atletikusabb iDL lehet a befutó.

[/ppp_patron_only]

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!