Connect with us

Összefoglaló

Parádés Josh Allen, leolvadó Stafford, kiütés Kansas Cityben és Dallasban

Josh Allen karrierje egyik legjobb meccsét játszotta le, ezzel pedig a Bills visszavágott a Patriotsnak és átvette a vezetést az AFC Eastben. A Rams annak ellenére tudott nyerni a Vikings ellen, hogy Matt Stafford borzasztóan játszott és három interceptiont is dobott. A Chiefs és a Cowboys pedig valósággal felmosta a padlót a Steelersszel és a Washingtonnal. 

Buffalo Bills @ New England Patriots 33 – 21

A csoport szempontjából a legfontosabb mérkőzést játszották le. Pár héttel korábban a Patriots mindössze három passzkísérlettel nyert Buffalóban, de azt mindenki tudta, ezt még egyszer nem lehet megcsinálni, ezúttal Mac Jonestól több fog kelleni. Ezt a Bills is tudta, és már a legelső drive-ban olyan nyomást helyeztek az irányítóra, hogy teljesen kizökkentették a komfortzónájából. Jones a teljes meccsen rendkívül szürkén játszott, minden jó dobására jutott egy teljes homály. És még a jó dobásait sem mindig kapták el. Nem túl nagy meglepetésre nem is hozott elit számokat, csak 145 yardig jutott el, és kétszer eladta a labdát (bár a második egy hail mary volt, az annyira nem számít). Nem ez volt élete meccse.

Bár az irányító nem játszott kifejezetten jól, a futójáték továbbra is működött a Patriotsnál. Damien Harris ismét megtalálta a rést a Bills védői között, és 103 yardig, valamint 3 TD-ig jutott. Lényegében neki volt köszönhető, hogy a Patriots az utolsó negyed közepéig még harcban volt a győzelemért.

A szél ezúttal nem volt hátráltató tényező, a Bills pedig szabadjára engedte Josh Allent. Az irányító 47 alkalommal indított el passzt, és 10 alkalommal iramodott meg a lábaival. Földön és levegőben 378 yardot és 3 TD-t szerzett, lényegében egymaga szétszedte a Patriots védelmét. A legjobb elkapója meglepő módon nem Stefon Diggs volt (noha neki is összejött 7 elkapás, 85 yard, 1 TD), hanem Isaiah McKenzie. Az elkapó felé 12-szer dobott Allen, és ebből 11 elkapás lett 125 yardért és 1 TD-ért. A Patriots védelmének nem volt válasza erre a kettősre, mindketten talán életük meccsét hozták le.

A két irányító teljesítménye közti különbség döntő volt, de talán ennél is nagyobb tényező volt a mentális koncentráció. A Patriots egész meccsen olyan hibákat vétett, melyek egyszerű dekoncentráltságból fakadtak. A második negyedben például a hazaiak védelme megállította a Billst, és 4&7-re kényszerítette. A Bills ugyan felállt egy playre, de eléggé úgy tűnt, hogy csak be akarják ugrasztani a védőket. És sikerült is. Christian Barmore beugrott, 4&2-re pedig már bátrabban nekiment a Bills, amit meg is csinált (nagyon sok sikeres negyedik kísérletet láttunk a meccsen, 8/10 volt a csapatok mutatója ilyen helyzetben). Pár játékkal később TD-t is szerzett a vendégcsapat.

Egy másik hasonló eset volt, mikor Jonest későn ütötték meg a Bills védői. Repült is a zászló, és a Patriots kapott volna 15 yardot ajándékba. Csakhogy David Andrews elkezdett feleslegesen szövegelni, amire szintén repült a zászló, ami egyben semmissé tette a Bills védőinek szabálytalanságát.

Mindezek ellenére a Patriots végig meccsben volt (a Buffalo is bőven hagyott ki lehetőségeket), és az utolsó negyed közepéig kérdéses volt, ki fogja megnyerni a meccset. 4 perccel a vége előtt 26-21-es előnynél a Bills támadott, de 4&1-re kényszerült. A mezőnygól határán voltak, McDermott pedig úgy döntött, bízik a támadóiban, és nekiment. Allen ha nem is könnyen, de megfutotta a first downt, majd pár játékkal később megtalálta Dawson Knoxot egy TD-passzal, amivel lezárta a mérkőzést.

A Bills megérdemelten nyert, a labda mindkét oldalán jobban játszott, viszont ami talán ennél is fontosabb, sokkal koncentráltabban játszott, és kihasználta ellenfele hibáit. Ezzel pedig át is vette a vezetést a csoportban, és ha hozza a kötelezőt (Falcons, Jets), akkor két hét múlva meg is nyerheti azt.

(jarred)

Los Angeles Rams @ Minnesota Vikings 30-23

Hiába az 53 szerzett pont, nem a támadósorokról szólt ez a mérkőzés, Stafford ritka gyenge napot fogott ki, Cousins pedig hozta a szokásos game manager szintet. A hazaiaknál nem játszott Dalvin Cook koronavírus miatt, ami miatt nem tudták rá építeni a támadásokat, Alexander Mattison pedig nem ugyanaz a kaliber. Hiába volt néhány jó meccse, ez most nem az volt, 70 scrimmage yardot és egy TD-t szedett össze, de többször is megállították a line of scrimmage mögött, Aaron Donald három, Greg Gaines kettő TFL-lel zárt (1-1 sacket is szereztek mindketten). Justin Jefferson 116 elkapott yarddal zárt, de a mérkőzés nagy részében Jalen Ramsey remekül védekezett rajta, yardjai nagy részét 10 pontos hátrányban szerezte. Mivel nem ment a futás és a hosszú passzok is csak néha jöttek össze, a Vikings rettenetes 2/12-es 3. kísérletes mutatóval zárt, valamint ha a védelem nem szerez ennyi labdát, hamarabb eldől a mérkőzés. Ha már Vikings és szoros mérkőzések, ez volt zsinórban a 12. nyolc ponton belüli találkozójuk, ami rekordbeállítás (legutóbb a 2015-ös Ravens volt képes hasonlóra).

A Rams ezzel a győzelemmel bebiztosította a helyét a rájátszásban, de ez nem Matthew Staffordon múlt, aki a novemberi formáját hozta ismét. Három interceptiont is dobott, kettőt Anthony Barrnak (mindkettőt a saját 20 yardosán belül), egyik érthetetlenebb volt, mint a másik. Szerencséjére végig vezettek a mérkőzésen és működött a Sony Michel vezette futójáték is (27 futás, 131 yard, 1 TD), így nem kellett nagyon izgulnia, de januárban ennél jóval több fog kelleni. Pedig amíg jöttek az underneath útvonalak és Kuppot vette célba, nem volt gond, az év támadójátékosa díjra is esélyes elkapó ismét 100 yard felett zárt (10 elkapás, 109 yard).

A három INT-n kívül azonban sokat nem csinált a Minnesota védelem – amik meg leginkább az irányító hibái voltak -, egyszer sem sackelte Staffordot, nem tudták megállítani a futást, a special team pedig punt return TD-t engedett a harmadik negyedben. A következő Rams drive-ban aztán 75 yardot és egy Beckham TD-t sikerült benyelni, majd a szépítő Osborn TD után egy 6 perces, 13 playes, 69 yardos FG drive-val lepörgették az órát a vendégek és a 10 pontos hátrányból már nem tudott fordítani a Vikings.

A mérkőzés kulcsa az volt, hogy az interceptionök után nem tudott TD-ket szerezni a Vikings (egy 3&out, 1 FG, 1 TD), valamint a második félidőben a Rams meg tudta oldani a harmadik kísérleteket, míg a Vikings nem. Mike Zimmer csapatának innen már kisebb csoda kell a playoffhoz, főleg, hogy jövő héten Green Baybe utaznak.

(löfli)

Pittsburgh Steelers @ Kansas City Chiefs 10 – 36

Az utóbbi hetekben a Steelersre az volt a jellemző, hogy az első félidőt teljesen átaludja, kisebb-nagyobb hátrányt szed össze, és a második félidőben kapar, hogy a végére izgalmassá tegye a mérkőzést. Most sem kezdődött máshogy a meccs, a Steelers a teljes első félidőt kihagyta. Sem az offense, sem a defense nem tudott mit tenni a Chiefs ellen. Főleg a támadók nem. Vagy teljesen kiszámítható és értelmetlen playhívások jellemezték az offense-t (pl. 3&hosszúra screen), vagy egy kreatívabb hívást sikerült rosszul végrehajtani (pl. egy flea flicker, amiből Big Ben sima INT-et dobott). Egy félidő alatt egyszer sikerült csak pontszerző pozícióba jutni, akkor is kimaradt a 36 yardos rúgás.

Ami változás történt az előző hetekhez képest, hogy ezt az első félidős szenvedést sikerült átmenteni a második félidőre is. Ezúttal semmi jelét nem mutatta a Steelers annak, hogy megérdemelné a playoff szereplést. Mindjárt a legelső második félidős drive-ból sikerült eladni a labdát, ráadásul valami egészen hihetetlen módon. Diontae Johnson sima first downt szerzett, de miközben átrakta a labdát egyik kezéből a másikba, elejtette azt, és a szabad labdát a hazai védők szerezték meg. A Chiefs meg is köszönte ezt a váratlan ajándékot, és pár játékkal később újra TD-t szerzett. Ezzel 30-0-ra módosult az állás, és megkezdődött a garbage time. A 3. negyed elején.

A Steelersnél semmi nem jött össze, a Chiefsnél szinte minden. Az első félidőben 5 drive-ból 4 pontszerzéssel ért véget (23 pont összesen), és az ötödikből is lehetett volna még 3 pont, ha Elliott Fry nem hagyja ki a 39 yardos mezőnygólt. Patrick Mahomes ismételten a jó formáját hozta (258 yard, 3 TD), és még az sem zavarta meg, hogy Travis Kelce nem tudott pályára lépni. Tökéletesen elosztotta a labdáit a célpontok között, 9 Chiefs játékos is passzt kapott tőle. Meglepő módon azonban nem Tyreek Hill volt a kedvenc célpontja (neki csak 2 elkapásból 19 yard jött össze), hanem Byron Pringle, aki 6 elkapásból 75 yardot és 2 TD-t szerzett (a másodiknál ráadásul bohócot csinált a védőkből).

A Chiefs magabiztosan húzta be ezt a meccset, és az AFC-ben elsőként bejutott a rájátszásba. A Steelers pedig egy megfejthetetlen rejtvény, mert az egyik héten elhitetik, hogy képesek jól játszani, a következő héten pedig jön egy olyan meccs, ahol semmi esélyük nincs. Ez most egyértelműen utóbbira egy tökéletes példa. Az offense egész meccsen nem csinált semmit, a defense amíg számított képtelen volt megállítani az ellenfél támadóit, és az edzői döntések is sokszor fejvakarósra sikerültek (pl. 30-0-s állásnál a 3. negyed végén mezőnygól rúgatás). Ha ők nem lesznek 50%-osak év végén, akkor senki.

(jarred)

Washington Football Team @ Dallas Cowboys 14-56

A hét legsimább meccsét hozta a vasárnap esti rangadó, ahol a Cowboys valósággal felmosta a padlót a Washingtonnal és a játék minden elemében magasan jobbnak bizonyult. Jól mutatja a kiütés mértékét, hogy a kezdő támadók csak a harmadik negyed közepéig voltak fenn a pályán a hazaiaknál, hiszen az első félidőben mindent elrendeztek – de nem csak az offense, hanem a defense is, majd a special team rakta fel az i-re a pontot.

Dak Prescott 27/35, 320 yard, 4 TD mutatóval zárta az ELSŐ FÉLIDŐT, ennyi yardot idén egy félidő alatt senki sem passzolt még. A Cowboys 42 pontot tett fel a táblára 30 perc játék alatt, és hogy ezt kontextusba helyezzük, egy csapat sem szerzett ennyit ebben a körben teljes meccset figyelembe véve – a Giants pedig egész decemberben nem szerzett ennyit. 40+ pontos első félidőre meg legutóbb a Ravens volt képes még a 2019-es szezon első fordulójában. Abszurd teljesítmény.

A Cowboys offense tényleg úgy muzsikált, mint év elején még Prescott sérülése előtt, amikor ódákat zengtünk az offense-ről. A futójátékon most kisebb hangsúly volt (összesen 108 yard), ellenben öten is 50+ elkapott yarddal zártak, összesen 400 yardot haladt a Dallas a levegőben. És volt támadófalember által elért TD is!

De nem csak a támadósor parádézott, hanem a védelem is. Trevon Diggs rögtön az első drive-ban interceptiont szerzett (ez volt a 11. neki idén, ami franchise rekord), aztán DeMarcus Lawrence is összehozott egy gyönyörű pick-6-et. A defense 5 sacket és még 5 QB hitet jegyzett, folyamatos nyomás alatt tartották Heinicke-t. És ha ez mind nem lenne elég, akkor a speciális egység is szerzett egy blokkolt punt utáni touchdownt, csak hogy teljes legyen az összkép.

A Washington oldaláról sok jót nem lehet elmondani, ez egy totális megsemmisülés volt, már-már megalázó. Garbage time előtt egyetlen pontszerző akciót sikerült végigvinni, Heinicke nagyon rosszul játszott, a védelem pedig semmit sem tudott kezdeni Prescottékkal. Mondanám, hogy Tress Way tök jókat puntolt, ami igaz is, de ebbe is belerondít az egy blokkolt punt és az abból jövő TD, szóval itt sem lehetnek elégedettek a fővárosiak. Ráadásul az sem volt szép jelenet, ahogy a csapat két védőfalembere, Jonathan Allen és Daron Payne összekaptak az oldalvonalnál.

A Cowboys már a mérkőzés előtt bebiztosította a csoportelsőségét a többi kedvező eredménynek köszönhetően, úgyhogy ez igazi örömjáték volt. Megállni viszont nem lehet, hiszen ha hozzák a maradék két meccsüket, akkor a 2. kiemelés is biztos – ha pedig a Packers kikapna egyszer, akkor az első kiemelés és az azzal járó pihenőhét is meglenne. A Washington mindeközben gyakorlatilag elbúcsúzott a rájátszástól, habár matematikai esély még van rá.

(katonadani)

Related Topics

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!