Volt az idei szezonnak egy olyan pontja, amikor a Dolphins az egyik legreménytelenebb csapatnak tűnt a ligában és mi is arról beszéltünk az egyik podcastben, hogy Brian Flores jó eséllyel nem éli túl a Fekete Hétfőt. Aztán a csapat egy brutális hajrát produkált, és bár ebben óriási szerepe volt az ellenfelek minőségének, egy 8-1-es sorozatot nem lehet semmibe venni. Végül ugyan bejött az, amire pár hónapja számítottunk, de így utólag alighanem hatalmas öngólt lőtt a Miami.
Floresről tudni kell, hogy egy igazi hazafi. Már egyetemi játékosként is a Boston College-ben játszott, ahol linebacker volt 1999 és 2003 között, majd egy sérülés miatt véget ért a pályafutása. A focihoz viszont nem csak a pályán, de a pályán kívül is megvolt az esze, így az egyetem után így is lecsapott rá a Patriots – scouting asszisztens lett. 2006-ban a csapat egyik játékosmegfigyelőjévé léptették elő, majd a speciális egységgel foglalkozott, 2011-ben pedig a védőkhöz került.
Első komolyabb munkáját egy évvel később kapta, amikor a safetyk edzője lett, majd 2016-ban megkapta a linebackereket. Matt Patricia távozása után pedig Bill Belichick benne látta az utódot – bár hivatalosan soha nem nevezték ki védelmi koordinátornak, ő volt a playcaller. A teljesítményére nem is lehetett panasz, a Dolphins pedig úgy döntött 2019-ben, hogy ő a tökéletes jelölt arra, hogy eltakarítsa Adam Gase után a romokat és hosszú idő után végre a megfelelő irányba terelje a csapatot.
Nem ő lett az új Belichick, de ez nem is baj
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Bill Belichick mindegyik tanítványától azt várják, hogy majd az új BB-k lesznek. Ez eddig még egyszer sem történt meg, Flores sem lett az új Belichick, viszont ő eleve nem is az a kaliber volt.
Aki a Patriots Wayre vágyott, annak Matt Patricia volt a tökéletes jelölt: eleve ő volt házon belül is a BB-utód, a precíz, a fegyelmet maximálisan megkövetelő koponya, aki a végletekig elsajátította a Belichick módszertant. A probléma ezzel csak az, hogy a Patriots mestere nem véletlenül lett minden idők legjobbja, és azok, akik csak másolni próbálnak, azok – mint kiderült – halálra vannak ítélve. Patricia Detroitban hozta a szigort, a büntetőköröket és a BB-féle adaptív, Cover 1 alapú defense-t, de utóbbi nagyon nem működött, az arrogáns, diktatórikus mentalitás pedig nem eredményezett fegyelmet, hanem csak mérgezte az öltözőt és romba döntötte a csapatmorált.
Patricia detroiti pályafutása teljes kudarc lett, pedig volt egy bőven átlag feletti rostere és egy olyan irányítója, aki egy normális csapatban 12-5-ös mérleget és csoportgyőzelmet ért el a váltás utáni első szezonjában. Flores viszont sem mentalitásában, sem stílusában nem ezt a vonalat képviselte, és mily meglepő: egy romokban lévő öltözővel és egy pocsék rosterrel is relatíve sikeres tudott lenni. Elérte azt, amit sokan Patriciától vártak.
Ennek oka egyrészt az, hogy a Dolphins eddigi mestere egy emberközpontú, közvetlen szakember, egy igazi vezér és motivátor, akitől azt várták, hogy a nulláról újjáépítse a csapatot, miközben egy új öltözői kultúrát és egy sokkal egészségesebb hangulatot hozzon létre. És ez sikerült is neki.
Mit ért el Flores?
Annak idején én egy erős B-re értékeltem Flores kinevezését – egy viszonylag alacsony kockázatú, de óriási plafonnal rendelkező próbálkozásnak tartottam. Azt vártam tőle, hogy rendbe teszi az öltözőt és összerak egy top védelmet – egyik sem különösebben merész tipp és nagyjából mindegyik kinevezettől valami hasonlót várunk. Ettől függetlenül még ez a feladat, és bármilyen egyszerűnek tűnik is, általában már ott eldől egy főedző jövője és sikeressége, hogy mennyire képes kivívni az öltöző tiszteletét – erről Urban Meyer sokat tudna mesélni.
- Rendet tenni az öltözőben – pipa
Adam Gase egy kuplerájt hagyott maga után: mindenki utálta, az öltözői morál a padlón volt, a Dolphins játékosait látva a szurkolók életkedve is elment. Mindenképp egy olyan edző kellett, aki megérti és törődik a játékosokkal, fair és diplomatikus, ugyanakkor kellően szigorú és ki tudja vívni a tiszteletüket. Flores erre képes volt.
A játékosai dedikáltan imádták és amennyiben hihetünk a riportoknak, akkor maga Deshaun Watson is miatta szeretett volna elsősorban Miamiba menni. Mindez a pozitív mentális hatás a teljesítményen is meglátszott: a Dolphins játékosai mindig ezer fokon pörögtek, és ha nincs egy olyan gerince a gárdának, mint Flores, akkor kizárt lett volna a 2021-es szezon második felében mutatott feltámadás. Flores bárhová is megy, tárt karokkal fogják fogadni a játékosok.
- Összerakni egy életképes védelmet
Hiába volt a Dolphins védelme tele olyan sztárokkal, mint Ndamukong Suh vagy Reshad Jones, a csapat védelme borzasztó volt: 2018-ban például 6 257 yardot engedett az egység, ami a legtöbb a franchise történetében. Floresnak tehát nem volt könnyű dolga, ráadásul a 2019-es idény arról szólt, hogy szinte minden kicsit is értékes játékost elcserélt a csapat (például Minkah Fitzpatricket és Laremy Tunsilt), így a resztlivel kellett valamit alkotni (ezt nevezhetjük tankolásnak vagy suck for Tuának is).
2019-ben a Dolphins védelme csontutolsó volt DVOA-ben, ugyanakkor 2020-ban már a 11. legjobb volt az egység, passz ellen egyenesen a hatodik. Ehhez természetesen kellett az is, hogy több rendszer fit játékos érkezzen (Byron Jones, Kyle Van Noy), illetve Xavien Howard is elit szinten játsszon, de ennek a defense-nek a szíve és lelke Flores volt.
A főedző védelme nagyjából arra épült, amit a Patriots is csinált – hogy megnyerje a matchupokat. Magyarán nem volt egy csúcsra járatott sémája, mint például Vic Fangiónak, hanem mindig az adott ellenfélhez igazították a gameplant, ami tökéletesen működött. Ugyanakkor Patriciával ellentétben nem áldozott be mindent a cover 1 oltárán, megvolt a maga elképzelése és stílusa.
Flores egyik kedvenc koncepciója például a cover 0 look és a szimulált pass rush – utóbbiról írtunk is nemrég egy ismertető cikket, ráadásul pont a Dolphinson keresztül mutattuk be. Bővebben így nem megyek most bele, de a lényeg az, hogy a védelem 6-7-8 embert beküld a boxba, hogy így létszámfölénybe kerüljön a blokkolókkal szemben. Ugyanakkor ez így elég sebezhető, ezért néhány védő visszalép coverage-be – de a falemberek nem tudják, hogy kik lépnek vissza, így akár négy pass rusherrel/blitzelővel is könnyen létszámfölényt lehet kialakítani. Ezt nagyon hatékonyan használta a Dolphins, köszönhetően annak, hogy rengeteg Kyle Van Noyhoz hasonló hibrid játékosa volt, akik pass rush-ban és coverage-ben is korrekt szintre voltak képesek.
A másik nagy Flores kedvenc a Tite Front volt, aminek a lényege nagyjából az, hogy a három belső védőfalember az OT-k között áll fel 4i – 0 – 4i technique-ben, míg a pass rusherek teljesen szélen vannak, a tackle-ök külső vállánál. Ez egy nagyon kényelmetlen felállás a támadófalembereknek, amivel uralni lehet a belső párharcokat és 1v1 helyzetet teremteni a pass rushereknek és a linebackereknek. Persze ennek is megvan a maga gyengéje, például a 49ers stílusú, külső zónákat támadó futójátékok ellen nettó öngyilkosság, de összességében hatékony tud lenni – és az is volt.
A Dolphins 2020-ban egy közepes futás elleni védelemmel és elit passz elleni védelemmel rendelkezett, ami ráadásul egy turnover gép volt: 18 INT-vel holtversenyben vezette a ligát az egység, a 16 kiharcolt fumble pedig az ötödik helyre volt elég (ebből 10-et össze is szedett a védelem). Mindezt úgy, hogy összességében azért nem állt egy elit játékosállomány a csapat részére, különösen a front 7-t figyelembe véve.
Mindez 2021-ben némileg visszaesett. Egyrészt kivágták Kyle Van Noyt, akit nem sikerült érdemben pótolni, Howard és Jones játéka is visszaesett, erősítés pedig nem érkezett. Ezzel együtt a Dolphins még így is a liga első felébe tartozik turnoverekben, a 48 szerzett sack pedig holtversenyben az ötödik legjobb, pedig fejből elég nehéz lenne felsorolni a minőségi pass rushereket. Mindez Flores kreatív rendszerének az eredménye, és bár a remek védelmi teljesítmény inkább a gyengébb csapatok ellen jött ki, ennél többet nem nagyon lehetett kihozni ebből az egységből.
Miben vallott kudarcot Flores?
Amikor a potenciális problémákról volt szó, akkor természetesen a franchise irányító megtalálása és beépítése, illetve az offense minősége volt a fő kérdés. Természetesen nem lehetett elvárni Florestől, hogy majd átmegy Kyle Shanahanbe, ellenben az ő felelőssége volt kiválasztani azokat a szakembereket, akik ezt megteszik helyette. Ez nem sikerült.
A csapat támadókoordinátora 2019-ben Chad O’Shea volt. A szakember Brian Flores saját embereként érkezett, ugyanis mindketten a Patriots alkalmazásában álltak a dolphinsos kaland előtt. O’Shea 10 évig volt a Patriotsban elkapóedző, testközelből tanulmányozhatta Josh McDaniels rendszerét, sok elemet abból emelt át, de mint kiderült, az túlságosan bonyolult volt.
A helyére a 68 éves Chan Gailey érkezett, aki egy hároméves szünet után tért vissza az NFL-be, de csak egy évig maradt, majd hivatalosan lemondott a pozícióról. Ez sem volt indokolatlan, mivel nem sikerült megfelelő támadósort rakni az újonc Tua Tagovailoa alá, aki bár nem játszott jól, de az is látszott, hogy nem segítette a rendszer és nem az ő erősségeire, képességeire lett kialakítva az egység.
Így érkeztünk el a 2021-es szezonhoz, ahol duplázott Flores: Eric Studesville és George Godsey közösen látták el a feladatot. Előrelépés volt a Tua ügyben, ugyanis sikerült többnyire rá építeni a rendszert, effektíve ő lett az RPO-k királya idén, csakhogy kiderült, hogy nem franchise QB matéria. Ez utóbbiban természetesen Flores nem hibáztatható, bár a kinevezései alapján nem kizárt, hogy Justin Herbert sem ott tartana, ahol most a Chargersben.
Emellett amit még fel lehet róni a számlájára, hogy 2020-ban Tua hosszú távú fejlődését szem előtt tartva a szezon második felében inkább az újoncot kezdette a sokkal jobban teljesítő Ryan Fitzpatrick helyett. És bár sikerült így is 10-6-os mérleget elérni, ha nincs ez a se veled, se nélküled kapcsolata Fitzpatrickkel, akkor jó eséllyel összejött volna a rájátszás, ami alighanem jót tett volna a szervezeten belüli megítélésének.
Nem jó, nem tragikus?
A fentiek alapján mondhatnánk azt, hogy Flores félmunkát végzett, de ez nem igaz. Ugyan nem igazán tudott megfelelő szakembereket találni a támadóoldalra, de a védelem is bőven jobban teljesített, mint az a roster minősége alapján elvárható lett volna és az utolsó hetek bebizonyították, hogy sikerült egy pozitív, kvázi győztes kultúrát teremtenie. A szezon második fele olyan jó lett, hogy azt nyugodtan tekinthettük volna fordulópontnak, és ne feledjük, hogy az elmúlt két évben végig ott volt a rájátszás kapujában, a 19-14-es mutató pedig ezzel a kerettel és ezzel az irányítógarnitúrával nemhogy rendben van, de egyenesen dicséretes.
És akkor felmerül a teljesen jogos kérdés: miért vágták ki? A különböző források arról számoltak be, hogy a GM Chris Grier és Flores között komoly súrlódások voltak. A főedző állítólag – és teljesen jogosan – nehezményezte, hogy Grier elég rosszul draftol és pocsékul igazol. A GM többek között 3 évre 30 milliót adott a bust Ereck Flowersnek és Shaq Lawsonnak, illetve 4 évre 51 milliót Kyle Van Noynak 2020-ban és mindhárom játékos ki lett vágva/el lett cserélve egy év után. Byron Jones sem szolgálja meg eddig az 5 éves, 82 millió dolláros szerződését, de Jordan Howardnak is hülyeség volt 2 évre 9,75 milliót adni (ő sincs már a csapatnál).
A drafton Christian Wilkins jó pick volt az első körben, Jaylen Waddle, Jevon Holland és Jaelan Phillips sem tűnik rossznak, ellenben az első körös Tua Tagovailoa, Austin Jackson és Noah Igbinoghene egyelőre óriási bust. A legnagyobb probléma nyilván Tua 1/5-ös draftolása, és bár utólag könnyű okosnak lenni, de Justin Herbertet látva ez nagyon mellé ment.
Grier részéről a riportok szerint az volt az érv a tulajdonos Stephen Ross felé (aki az egyik legrosszabb tulaj hírében áll), hogy a szezon első felében 1-7-es mérlege volt a csapatnak és gyengén teljesített a védelem, illetve jó eséllyel Floresre fogta a Tua-projekt sikertelenségét. És ahogy látjuk, Ross Griernek hitt, pedig nem Flores választotta Tuát és nem Flores nem tudott egy normális támadófalat építeni három év alatt. Persze vitán felül áll, hogy a főedző hadilábon állt a megfelelő támadószakemberek kiválasztásával, de összességében összehasonlíthatatlanul többet tett a Dolphins sikereiért, mint Grier.
Hogyan tovább?
Flores helyzete egyszerű, már amennyiben hinni lehet a különböző híreknek és pletykáknak – ő lesz az egyik legfelkapottabb főedzőjelölt idén, de legrosszabb esetben védőkoordinátorként biztos kap munkát. A Dolphins részéről leginkább káoszra és egyre mélyülő gödörre lehet számítani. Tua nem franchise irányító, az idei classban nincs is igazán jó jelölt, a roster átlag alatti és szervezetileg sem olyannak tűnik a gárda, ami egy Deshaun Watsonnak vagy bármelyik top elérhető irányítónak vonzó lehet. Flores menesztésének egyedül Grier a nyertese, a franchise viszont jó eséllyel hatalmasat bukott.
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások