Miért van kevés pont? Miért nem megy Bradyéknek? Plusz egyéb tanulságok a 7. forduló után

Lement hét forduló az idei szezonból, és rég nem látott mélységben van a pontszerzés ligaszerte. De mégis miért van ez? Az utóbbi évek dominanciája után a védelmek visszavágnak? És mi a probléma a Buccaneers támadósorával? Bradynek lefőtt a kávé? Ezeken az égető kérdéseken túl lesz még ma szó Zach Wilsonról, JC Jacksonról és Andy Reidről is. 

Miért van kevés pont?

Biztosan feltűnt nektek is, hogy idén bizony elég kevés a pont, a támadósorok az eddigi évekhez képest szenvednek és nincs tele a liga lenyűgözőbbnél lenyűgözőbb offense-ekkel. Sok statisztikával lehetne jönni ezzel kapcsolatban, de én inkább arra fókuszálnék most, hogy miért tapasztaljuk ezt a jelenséget. Hogyan és miért lehet az, hogy az utóbbi évek támadó dominanciája után most a védők vissza tudtak vágni?

[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]

A legkézenfekvőbb és legegyszerűbb válasz a kérdésre az, hogy a védelmek visszaálltak levédekezni a mély passzokat. A helyzet persze ennél jóval bonyolultabb, de kezdjük ezzel az átfogóbb megállapítással. A modern felfogású védőkoordinátorok arra a megállapításra jutottak, hogy nem akarnak gyorsan sok yardot engedni az ellenfeleknek, így levédekezik a hosszú passzokat, és ha a támadók képesek folyamatos rövid haladással hiba nélkül végigmenni, ám legyen.

Úgy vannak vele, hogy nem fognak egy játékból 40 yardot engedni, és ha megoldják nyolcszor hat yarddal ugyanezt, akkor ez van. Viszont szerintük jó esély van arra, hogy a támadók bele fognak hibázni ebbe a sok rövid játékba, lesz egy drop, egy nulla yardos futás, netalántán egy sack, és akkor máris megállították őket, hiszen hosszabb játékokat nem tudnak csinálni. És mivel nincsenek hosszú játékok, helyettük vannak rossz esetben puntok, jó esetben hosszú drive-ok, így több idő pontot szerezni, ami miatt meccsenként kevesebb pont születik.

Ez az alapkoncepció, de kicsit mélyebbre is mehetünk. A védelmek visszavágásának csak egyik része az, hogy konkrétan két mély safetyvel állnak fel a csapatok és nem engednek hosszú játékokat. Azonban ez az arány jóval kisebb, mint azt alapvetően gondolnánk az ezzel kapcsolatos “hype” alapján.

A következő évek domináns védelmi sémája: A Fangio-Staley defense

Ennél fontosabb, hogy snap előtt kiismerhetetlenek ezek a Fangio-féle védelmek. A két mély safety nem annyira snap után, inkább snap előtt fontos. Az irányítók ugyanis nem tudják előre megmondani, hogy mi lesz a coverage. Ha egy safety van középen hátul snap előtt, akkor abból nehéz rotálni, így elég jó esély van arra, hogy cover1 vagy cover3 lesz a védelem hívása. Azonban ha két safety van hátul snap előtt, akkor onnan még simán lehet rotálni akár single high safetys felállásokba (cover 1 vagy cover3), de maradhatnak hátul mindketten cover2-ben, cover4-ben vagy cover6-ban is. Gyakorlatilag bármit lehet innen futtatni, ráadásul ha két sokoldalú safetyd van, akkor még a rotálás irányát sem fogja tudni a QB, ha erre kerülne sor – bármelyikük hátraléphet, és bármelyikük felmozoghat a boxba.

Ez a snap utáni rotálás lehetősége egyébként azért is nagyon hatásos, mert a liga nagy része a Shanahan-féle rendszert használja, ahol sok az under center játék. Ha a támadók play actiont hívnak (és sok ilyet hívnak általában), akkor az irányító hátrafordul és elhiteti mindenkivel, hogy átadja a labdát a futónak. Igen ám, de ez azt is jelenti, hogy hátat fordít a védelemnek, amely ha rotál a snap után, akkor a play fake utáni visszaforduláskor már tök más képet fog mutatni a QB-nak, akinek így teljesen újra kell gondolnia a játékot és hogy hol lehet támadni a védelmet. Ez hezitálásra és akár hibázásra készteti, plusz arra, hogy tovább tartsa a kezében a labdát.

És akkor itt eljutunk a harmadik pontra is, méghozzá hogy a falban a protectionnel is igyekeznek kibabrálni a védelmek. Mivel a liga elég nagy része a Shanahan-féle rendszert alkalmazza, így ennek ismerik már a protekciós szabályait, amit igyekeznek kihasználni a defense-ek. Ez persze így van más rendszerek ellen is, de így jóval több csapat ellen tudnak ugyanazzal a gameplannel védekezni, ugyanúgy készülni hét közben, ami miatt hatékonyabbak is ezekben.

A védelem RPO-ja: a szimulált nyomások

Nagyon hatásosak az úgynevezett szimulált nyomások. Ezek lényege, hogy a védelmek sok embert raknak a line of scrimmage-re, tehát sok emberes blitzet mutatnak, azonban végül csak négy védőt küldenek az irányítóra, de a támadósornak fogalma sincs, hogy melyik négyet, így mindegyikükre figyelniük kell és embert kell allokálniuk.

Ennek több előnye is van. Ideális esetben sikerül eléggé összezavarni a támadófalat ahhoz, hogy egy blokkolatlan védő ronthasson az irányítóra. De ha ez nem sikerül, még akkor is megvan a 7 ember coverage-ben, tehát hátul nem szenvedett problémákat az egység. Másik előnye, hogy blitzek esetén a támadók igyekeznek hot útvonalakat beépíteni, ami egy gyors rövid passzt jelent, viszont a szimulált nyomásnál nincs blitz, így a hot útvonal helyére hátralép egy védő és elveszi ezt az opciót az irányító elől. Harmadik előnye pedig az, hogy mondjuk egy 6 emberes blitz mutatása miatt a támadóknak benn kell tartaniuk az öt támadófalember mellett a futót is blokkolni, és ha végül csak négyen mennek az irányítóra, a futó akkor is benn marad protectionben, így pedig nem megy útvonalra, tehát öt helyett csak négy célpontja lesz az irányítónak, amit ugyanúgy hét emberrel tud levédekezni a védelem.

És egyébként azt is érdemes megjegyezni, hogy jóval több kiváló védőguru jelent meg új és kreatív ötletekkel. Ilyen például a könnyű boxok elméletben gyenge futás elleni védelmének kivédése másfél gapes védőfal technikával. Vagy épp az, hogy elhitetik a támadókkal, hogy embereznek, mert egy linebacker megy ki a futóval a szélre motionnél, de közben ugyanúgy mondjuk cover2-ben zónáznak utána, csak megváltoztatják kicsit a szerepeket, így pedig a támadóknak is nehezebb információt szerezni a korábban kiválóan működő motionökkel, shiftekkel.

Ezek tehát a legfőbb okai annak, hogy a védelmek vissza tudtak vágni és most ők vannak előnyben a támadókhoz képest. Persze erre majd előbb-utóbb az offense-ek is megtalálják a saját válaszaikat, és kíváncsian várom, mik lesznek majd ezek. Addig is üdítő látni, hogy a hosszú éveken át tartó offense dominancia most kissé átfordult és a védelmeknek is jó esélyeik vannak.

Miért nem megy Bradyéknek?

Többen kértétek, hogy írjunk a Rams és a Packers után arról is, hogy a Buccaneers miért szenved. Nem éreztem úgy, hogy egy teljes nagy elemzést meg tudnék írni róla, mert persze látok problémákat, de nem érzem úgy, hogy ezek eléggé megmagyaráznák ezt a gyenge teljesítményt. Úgy gondolom, hogy van nem kézzelfogható hátráltató tényezője is a Buccaneersnek, amivel kapcsolatban leginkább csak spekulálni tudunk.

A Bucs csak a 25. legtöbb pontot szerzi a ligában, a futójáték a liga legrosszabbja, és Brady is csak 6,1 nettó yardot átlagol passzonként. Vannak látható problémák, elsősorban hogy Ryan Jensen sérülésével, Ali Marpet visszavonulásával és Alex Cappa eligazolásával a belső támadófal eléggé bajban van. Ez kihat Bradyre, aki nem érzi jól magát a zsebben, sokszor hezitál és nem dobja meg azonnal a dropback végén a passzokat, hanem kivár, kétszer-háromszor is beleáll a dobásba, mielőtt elindítaná azt. Nem tűnik magabiztosnak a fal mögött, nem elég határozott a mozgása.

A gyenge fal azonban még jobban előjön abban, hogy EPA/play alapján ligautolsó a futójáték, és hogy rövid yardos szituációkon is rendre elhasalnak. A Bucs elsősorban úgynevezett duo futásokra épít, aminek a lényege, hogy a támadófalban minél több double teamet alakítanak ki, majd onnan lépnek fel a linebackerekre és erőből lenyomják a futást a torkukon. Ez pedig nagyon nem megy idén a belső támadófalnak, plusz egyébként Rob Gronkowski hiányát is megérzik ebben (is), hiszen a jövőbeli Hall of Famer tight end kiválóan blokkolt ezekhez a játékokhoz.

És mivel a futás nem megy, így egyrészt sokat vannak harmadik és hosszú helyzetekben, amiket nagyon alacsony sikerességgel tudnak megoldani idén, plusz Byron Leftwich úgy gondolja, hogy a gyenge futójáték miatt play action játékokat sem tud hívni – pedig sok kimutatás bebizonyította már, hogy nem kell jó futójáték a jó play action játékhoz, de sok edző ezt nem fogadta még el. Kevés play actiont hívnak, pedig egyébként jobban mennek ezek, mint tavaly. És hogy tetézzük a dolgokat, a gyenge futójáték és rövidyardos szituációk mellett a nagy játékok sem jönnek, hátulról negyedikek csupán “explosive” játékokban.

És akkor ott vannak a nem megfogható dolgok, amikről csak spekulálni tudok. De mintha Brady nem lenne ott 100 százalékosan ebben az idényben. Ami persze valamilyen szinten érthető, hiszen februárban visszavonult, ott volt még a dolphinsos tampering botrány is, mindeközben válik, a felesége meg lehet egy boszorkány, aki kiszívta az életenergiáját, nyáron az Álarcos Énekesben szerepelt vagy ki tudja hol töltött két hetet az edzőtábor alatt, a szerdai napokat csak úgy skippeli a legtöbb héten, legutóbb még a szombati walkthrough-t és a közös utazást is kihagyta Robert Kraft esküvője miatt…

Szóval sok minden van, ami miatt könnyen elképzelhető, hogy nincs ott 100 százalékosan a pályán, az edzéseken, a szezonban. Ez pedig átragadhat a többiekre is, hiszen ha a vezér nem csinálja rendesen, akkor ők is megengedhetik ezt maguknak, és valószínűleg a fejük leordítását sem veszik annyira magukra mint akkor, amikor azt látták Bradyn, hogy a belét is kidolgozza a csapatért.

Akárhogy is legyen, ez a Buccaneers nem néz ki jól jelenleg. Azt viszont gyorsan hozzátenném, hogy szerintem az ő problémáik jobban javíthatók, mint a Packersé vagy a Ramsé, szóval itt nagyobb esélyt látok egy jobb végkimenetelre – ami persze így sem magas, a fivethirtyeight.com például mindössze 2 százalék esélyt ad nekik arra, hogy megnyerjék a Super Bowlt.

Mi történt JC Jacksonnal?

JC Jackson az utóbbi évek egyik legjobb cornerbackje volt. Négy év alatt a Patriotsban szerzett 25 interceptiont és leütött még 28 labdát, miközben csak 10 TD-t és évi átlag 522 yardot engedett. Egyik évben sem engedett 62,7-es magasabb passer ratinget vagy 54,7%-nál jobb elkapási arányt. A korábbi draftolatlan játékos Bill Belichick kezei alatt gyorsan a liga krémjébe verekedte magát, ezért is volt valamilyen szinten meglepő, hogy a Patriots elengedte.

A Chargers adott neki egy elég busás, $82,5 milliós szerződést, ami most nem mutat valami jól. Egyrészt két meccset kihagyott a szezon elején sérülés miatt, most pedig egy még komolyabb sérülést szedett össze. Ez persze benne van és ezzel bőven együtt lehetne élni, ha legalább a pályán jól teljesített volna. Azonban ez egyáltalán nem volt igaz. Öt meccsen engedett 73,1%-os elkapási arányt, 370 yardot, 4 TD-t, miközben nem szerzett interceptiont és csak egy leütött labdája volt – mindez egy 154,6-os engedett passer ratingre volt elég, ami ugyebár irányító szempontból közel tökéletes.

De mégis mi okozta ezt a hatalmas visszaesést nála? Ha csak a számokból indulunk ki, akkor foghatjuk a sérülésére, amiből lehet nem épült fel még rendesen. Azonban ha megnézzük a meccsfelvételeket, akkor látszik, hogy ennél többről van szó és szinte érthetetlen hibákat vét. Mint mondjuk ezt:

Minden bizonnyal arról van szó, hogy nagyon más rendszerben kell játszania, mint eddig. A Patriotsnál azért alapvetően egyszerű dolga volt. Nagy százalékban emberezett, így sokat nem kellett gondolkodnia, legfeljebb hogy közvetlen a snap után elosszák az embereket a társaival, ki kit vesz fel, de egyébként volt egy embere, akit követnie kellett mindenhová. Ennél egyszerűbb feladat gyakorlatilag nem létezik – mármint fejben, hiszen megvalósításban azért ez jóval nehezebb.

A Chargersnél viszont jóval kevesebbet embereznek, így Jackson feladatköre is más. Jóval többet kell gondolkodnia, route kombinációkat felismernie, ezek alapján felvenni valakit vagy épp átadni a másik zónába stb. Ezek megértéséhez, a rendszerbe való betanuláshoz pedig idő kell, ráadásul ő ugye a felkészülés egy részét is kihagyta sérülés miatt, így kvázi most a szezon elején tanult bele a dolgokba.

A Seahawks ellen most hétvégén egyébként többet emberezett, Brandon Staley kapcsolt és meg akarta könnyíteni a sztárigazolása dolgát, és jobban is nézett ki egyébként Jackson – arról nem igazán tehetett, hogy a térde felmondta a szolgálatot, mikor épp felugrott volna megakadályozni a TD-t. Balszerencséjére most egy jó ideig megint nem tudja a pályán megtanulni a rendszer nüanszait, így kíváncsian várjuk, jövőre milyen formában tér vissza.

Zach Wilson is bad, man

Zach Wilson idén még nem kapott ki kezdőként, a Jets vele 4-0, összességében pedig 5-2. Tehát ebből egyenesen következik, hogy Zach Wilson szuper, igaz?

Nem is állhatnánk messzebb az igazságtól. Bármilyen statisztikát akarunk használni, ennek ellenkezője derül ki. Passer ratinget tekintve csak Mac Jones, Baker Mayfield és Kenny Pickett rosszabb nála a ligában. PFF értékelésben csak Mayfield, Joe Flacco és Justin Fields rosszabb nála. Az rbsdm.com kompozit EPA+CPOE mutatójában egyedül Mayfield, és ha a tavalyi évét ideszámoljuk, akkor meg csak Cam Newton rosszabb nála.

A legdurvább statisztika viszont talán az, hogy nyomás alatt mindössze 5 sikeres passza van idén. 42 ilyen dropbackje volt, ebből sikerült 5 jó passzt összehozni. Plusz két interceptiont és 8 sacket. A passer ratingje meg 12,7 (múlt héten még 3,9 volt, szóval fejlődik). Ezek egészen hihetetlenül pocsék számok. És itt nem igaz az, hogy a számok hazudnak. Tökéletesen elmondják, hogy Zach Wilson borzalmas nyomás alatt.

Elég csak ezt a videót megnézni:

Ott tartok, hogy nem tudom jobb-e a pár évvel ezelőtti jetses Sam Darnoldnál – aki egy elég alacsony lécet szolgáltat az összehasonlításhoz. Egyszerűen nem tud mit csinálni, ha nyomás nehezedik rá. Sőt, sokszor hihetetlenül gyorsan szalad ki a zsebből, elkezd rohangálni össze-vissza, kiforog, visszaforog, hátat fordít az elkapóinak, összevissza próbál elkeseredetten kihozni valamit a játékból, de inkább csak tovább rontja a helyzetet.

Pedig ez a Jets egy korrekt irányítóval nagyon jól nézhetne ki. A védelem hasít, van egy jó futójátékuk (persze Breece Hall kiesése nem segít ezen), a fiatal elkapók is szabadra játsszák magukat, a rendszer is nagyon tetszik… Szóval nagyon tudnék lelkesedni ezért a csapatért, ha nem Zach Wilson lenne az irányítója, akit viszont nagyon rossz nézni. És persze amíg nyer a Jets, addig kevésbé lesz hangos ettől a média, vagy kevésbé kezdenek panaszkodni a szurkolók, de bizonyos modellek alapján a Jetsé a legnehezebb sorsolás a szezon hátralevő részére, szóval várhatóan lesznek még itt problémák.

Ez egyébként egy nagyon érdekes kérdést is előrevetít a holtszezonra. Adnak neki még esélyt a fejlődésre, bízva egy Josh Allen féle átalakulásban? Vagy megpróbálnak új opció után kutatni?

Így vette ki a Chiefs a játékból Nick Bosát

A 49ers védelme EPA/play alapján a liga legjobbja volt a forduló előtt. Nick Bosa a forduló előtt vezette a ligát nyomásgyakorlásokban (31). Aztán belefutottak a Chiefsbe. A defense 2000 óta a csapat második legrosszabb EPA mutatóját produkálta, Bosának pedig mindössze két nyomás jött össze a meccsen, Andy Reid gyakorlatilag kivette a játékból.

A 49ers védelmének egyik ismérve és egyik legnagyobb erőssége az agresszív, robbanékony, gyors, backfieldre berontó védőfal. Ez rengeteg támadósornak problémákat okoz, Andy Reid viszont maguk ellen fordította ezt az erősséget.

Itt van például Mecole Hardman touchdownja. Egy jet sweep játékról van szó, ahol Hardman a formáció bal oldaláról a snap előtt elindul keresztbe és lendületből kapja a labdát az under center felállásból hátraforduló Mahomestól.

Bosa a támadók oldaláról nézve a jobb szélen áll fel, és az adott oldali belső védőfalemberrel, Hassan Ridgeway-jel egyetemben a támadófal átengedi őket érintetlenül. Csakhogy mire ők berobbantak a backfieldre, Hardman már megkapta a labdát és el is húzott mellettük. A támadófalemberek pedig mentek előtte blokkolni, össze is hoztak egy touchdownt belőle.

De jó példa Bosa kivételére a Jerrick McKinnonnak harmadik és 20-ra dobott screen is. A snap előtt McKinnon a backfieldről kimozgott a fal bal oldalára, ahol Bosa állt fel. Ezzel gyakorlatilag azt jelezte, hogy egy chip blokkot fog adni neki (tehát besegít a tackle-nek, hogy lelassítsa a pass rushert), ahogy többször is megtette már a mérkőzés során.

De mégsem ez következett, hanem McKinnon csak elhitette a chip blokkot, Bosa hirtelen befelé vágott, Mahomes pedig odadobta röviden a futónak, aki továbbnyargalt 34 yardon át, kisegítve a támadófalemberek blokkjaival.

Parádés gameplan a valaha volt egyik legjobb edzőtől.

[/ppp_patron_only]