Connect with us

Játékos Portré

Cserben hagytam mindenkit – a Robert Aguayo portré

Nem a rúgó a modern futball legfontosabb posztja, így nem is szokás egy-egy kickerért sokat áldozni. Persze nagy ritkán előfordul, hogy egy general manager olyan jól érzi magát a draft előtti házibulin, hogy a játékosbörzén megpróbálja kihányni a spanyol viaszt és behúz egy rúgót megmagyarázhatatlanul magasan. Ez történt 2016-ban a Bucsszal, aminek szerencsétlen Robert Aguayo itta meg a levét. A Robert Aguayo portré.

Roberto Jose Aguayo 1994. május 17-én született Floridában. Ebben alapvetően nincs semmi extra, de hogy Roberto az Egyesült Államokban láthassa meg a napvilágot, ahhoz kellett a végtelenül eltökélt édesapja, aki háromszor is átszökött Mexikóból az Egyesült Államokba (egyszer a vízen át úgy, hogy nem is tudott úszni), hogy jobb jövőt biztosítson családjának. Harmadik nekifutásra sikerült elkerülnie a deportálást (azóta már amerikai állampolgár), majd egy farmon dolgozva megismerkedett a feleségével, Martinával, nem sokkal később pedig jött Roberto.

Nem meglepő módon nem vetette fel a családot a pénz, így mint ahogy általában lenni szokott, a fiatal Aguayo a sportban kereste a kitörési lehetőséget. Már három évesen elkezdett a körülményekhez képest aktívan sportolni – az apja a házuk hátsó kertjében PVC-csövekből H-alakú oszlopokat épített, így Roberto és az öccse, Ricky addig rúghatták a bőrt (az európai és amerikai változatot is), amíg besötétedett és már nem találták meg az erdőbe lőtt labdákat.

[ppp_patron_only level=”1450″ silent=”no”]

Elsősorban a gurulós volt az, amiben Aguayo jeleskedett, gyerekként ugyanis sokáig guardot láttak benne az edzői (4-6 évesen még bárki lehetett bármi). 8 éves volt, amikor először lehetőséget kapott rúgóként az iskolában, ő pedig nem hibázott – sem ekkor, sem a későbbiekben.

A mesterlövész

A tehetsége vitán felül állt és ennek megfelelően kapott is egyetemi ajánlatokat a középiskola után. Végül a Florida State Seminole mellett döntött 2012-ben, ahol freshmanként 157 ponttal új országos rekordot állított fel rúgójátékosként. Aguayo annyira jó volt, hogy rúgásai 99,1 százalékát (116-ból 115-t) értékesítette, emellett mind a 94 extrapontját berúgta, és új NCAA-rekordot állított fel az egy szezonban kihagyás nélkül elért legtöbb extra pontok számában. Volt meccse, amikor 19 pontot szerzett, de igazán akkor figyeltek fel rá, amikor 2013-ben elnyerte a Lou Groza-díjat, azaz az egyetemi szezon legjobb rúgójátékosának járó elismerést.

A Florida State-nél eltöltött három éve alatt a 78 mezőnygól-kísérletéből 69-et sikeresen teljesített, és mind a 198 extrapont-kísérletét berúgta. Ezzel szinte borítékolható volt, hogy valamelyik profi csapat majd ledraftolja, de ő biztosra ment és teljesítve édesapja nagy álmát megszerezte a diplomáját kriminológiából.

Szerencsés (?) körülmények

Aguayo tehát egy rendkívül tehetséges rúgónak számított az egyetemen. Ráadásul épp akkor került a figyelem középpontjába, amikor az NFL szabálymódosításának köszönhetően az extra pont helyét a 2 yardosról a 15 yardosra tették át, ezzel némileg növelne egy jó rúgó értékét. Persze kickert magasan kiválasztani még ezzel együtt is minimum merész döntésnek számított volna, ugyanis a 2016-os draft előtt legutoljára 2005-ben választottak ki rúgót az első három kör valamelyikében – akkor a New York Jets választotta ki Mike Nugentet a 2. kör 47. választásával.

Ebből is látszik, hogy még a jobbnak tartott rúgókra sem áldoztak igazán sokat a csapatok. Ha már valaki a negyedik körben kelt el, mint Stephen Gostkowski vagy Alex Henery (akinek pontossági rekordját pont Aguayo döntötte meg), az elég nagy dolognak számított. Ráadásul a rúgók esetében sem volt 100 százalékos a beválási arány: Gostkowski bevált, Henery nem, Justin Tucker pedig draftolatlanként lett legenda.

Ezzel együtt azért reális elvárás volt, hogy Aguayot a harmadik nap elején, a negyedik-ötödik kör környékén kiválasszák – még úgy is, hogy a legendás pontossága csak 50 yard alatt volt igaz, 50+ yardnál már legjobb esetben is csak átlagos volt. Ehhez képest a Tampa Bay Buccaneers feláldozta a harmadik és negyedik körös pickjét a Chiefs 2/59-es cerlijéért cserébe és óriási meglepetésre behúzta Aguayót.

a Robert Aguayo portré

A játékos szempontjából ez nyilván óriási dolog volt, hisz a szegénység után hirtelen ott volt előtte egy 4 éves, 4 millió dolláros szerződés, amiből 1,595 millió dollár garantált volt. Ugyanakkor a magas kiválasztással nem csak sok pénz, de nagy figyelem és extrém magas nyomás is jár, pláne ha egy rúgó az ember. Aguayo minden egyes lépését árgus szemekkel nézték, minden egyes hibáját felnagyították és minden egyes jó megmozdulására csak legyintettek, mondván ez a minimum.

“Senki sem beszél rólad, ha berúgod a labdákat. Úgy érzem sokkal többet beszélnek rólad, ha nem teljesítesz jól.”

Hogy ez mekkora szerepet játszott a karrierje alakulásában, azt talán soha nem tudjuk meg. Az ugyanakkor biztos, hogy az egyetemen látott magabiztossága és pontossága nagyon hamar történelem lett. Ugyan volt némi sikere újoncként, egyszer még az NFC legjobb speciális egység játékosának is megválasztották, amikor négyből négy mezőnygólt értékesített, de ezzel együtt is 22/31-es hatékonysággal (70,9 százalék) lődözte a mezőnygólokat, ami a legrosszabb volt az egész ligában. A Bucs végül 9-7-es mutatóval zárt, ami nem volt elég a rájátszáshoz, és mivel szó szerint győzelmek maradtak Aguayo lábában, így a jövője is bizonytalanná vált.

A lejtőn nem volt megállás

A 2017-es holtszezonban a Buccaneers szerződtette Nick Folkot, hogy versenyezzen Aguayóval. Ezt eleinte a fiatal rúgó magabiztosan fogadta, úgy hitte, a verseny csak még jobbá teszi és kihozza belőle a legjobbat:

“Ez motivációt jelent. Az egyetemen voltak walk-on játékosok és sose tudtam, hogy kik ők vagy jók-e egyáltalán. De bárkik is voltak, mindig versenyt nyújtottak számomra. Jót tesz, hogy rajtam kívül valaki más is ott van a pályán és küzd. Ez tetszik.”

Végül azonban nem így történt, Folk elpusztította Aguayót a minitáborban és az OTA-k alatt. Az előszezonban aztán végképp betelt a pohár: a fiatal kicker két rúgást is elhibázott a Bengals elleni előszezon-meccsen, ami után menesztette őt a Bucs (ráadásul mindezt végig is követhettük a Hard Knocksban).

“Cserben hagytam a srácokat. Cserben hagytam magamat is.”

A kivágása után a Bearshez került, de rögtön a bemutatkozó mérkőzésén hibázott és ismét az utcán találta magát. Később a Panthers leigazolta a gyakorlócsapatába, majd megfordult a Chargersnél, de 2019-ben már senki nem akart vele szenvedni.

Ekkor már nagyon mély gödörben volt a rúgó, voltak olyan esték Roberto Aguayo életében, amikor csak a falat bámulta és sírt. Nem értette mi történik. Csak bámult a lábára és azt kérdezte, miért nem tudja azt csinálni, amit régen? Miért nem képes erre?

“Tudom, hogy vissza tudok térni. Az emberek valószínűleg úgy gondolják, hogy vége van a dalnak és nem megy ez nekem többé. De ez nem így van. Az egyetemen magas szinten játszottam és tudom, hogy még mindig képes vagyok erre. Most jól mennek a rúgások, de ez az egész a lehetőségről szól”

nyilatkozta 2019-ben. Végül kapott lehetőséget, a Patriots 2020-ban és 2021-ben leigazolta az előszezonban vagy a gyakorlócsapatban, de nem tért már vissza a régi formája és soha többet nem kapott lehetőséget tétmérkőzésen. 2022-ben már az előszezonban sem kapott lehetőséget, ahogy idén sem volt érdeklődés iránta, így effektíve mindössze egyetlen szezon után véget ért a profi pályafutása.

[/ppp_patron_only]

Click to comment
0 0 votes
Article Rating
Subscribe
Notify of
0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x