Véget ért a 8. hét, a Chicago Bears meglepetésre simán lenyomta a Minnesota Vikingst (10-20). Az utóbbi hetek alapján a Cowboyson és a Falconson kívül nincs olyan csapat a ligában, akikre nagy pénzzel lenne érdemes fogadni, ha a rájátszásról van szó. Értékelünk és díjazunk!
A mérkőzés legjobbja: Zach Miller
7 elkapás és 88 yard nem egy olyan nagy dolog, ráadásul a remek “102 sikeres elkapás elejtett labda nélkül” sorozata is megszakadt. Ám, ha eltekintünk a nyers statisztikától és megnézzük, milyen fontos szerepet játszott Miller blokkolásban, milyen first downt érő elkapásokat mutatott be, nem kérdés, hogy ő vitte ma a prímet. Pedig voltak mellette remek teljesítmények, hisz Alshon Jeffery épp megküzd a nagy pénzért, míg az újonc futó Jordan Howard 26 kísérletből kemény 153 yardot és egy TD-t futott az elit Vikings védelem ellen. Apropó védelem.
A Bears védelem megfojtotta, kicsontozta, feldarabolta és elkaparta a Vikings támadóit. 5 sack Bradfordon, 3,2 yardos futásonkénti átlag, levédekeztek futót, elkapót és TE-et, sorra hozták a 3&outokat, az egyetlen TD-t is csak a negyedik negyed végén engedték, amikor már teljesen mindegy volt.
A mérkőzés legrosszabbja: Vikings offense
A Minnesota Vikings támadósora az egyik, ha nem a legrosszabb az egész ligában. Meccsenkénti 293 yardjuknál és 4,7-es játékonkénti átlaguknál csak a 49ers ér el kevesebbet. 19,9 pontot átlagolnak, ami a 9. legrosszabb, csakhogy ebben benne van a védelmek által szerzett pontok és a +11-es turnover mutató, igazából nyugodtan lehet őket-e téren is az öt leggyengébb között számon tartani. A futójátékuk tropa, a 2,7 yardos átlag, ami amúgy messze a legrosszabb a ligában, majd’ annyi, mintha Bradford csak simán előredőlne labdával a kezében. Hiába övék talán a liga legjobb védelme, ha ilyen impotens és töketlen az offense, magával húzza majd a védelmet is.
A probléma forrása nyilván az öt sacket engedő és futáshoz blokkolni képtelen támadófal. Az egység akkor sem lenne top, ha mindenki egészséges lenne, sérülésektől tizedelve pedig a középszer alatt vannak. Ha a Vikings kockáztatott és adott egy első körös picket Bradfordért, hogy meglegyen a Super Bowl, akkor adnia kellene még legalább egy másodikat mondjuk egy Joe Thomasért, mert fal és futójáték nélkül nem jutnak messzire.
A mérkőzés egyéni hőse: Jay Cutler
Nagyon sokan utálják, gyűlölik Cutlert, leginkább a Bears drukkerek. Ha Hoyernek vagy bárkinek van egy jobb meccse, akkor már rögtön vágnák ki, cserélnék el, tennék padra a veterán irányítót, pedig Cutler nem olyan rossz. Legalább 5-6 csapatot tudok mondani, ahol kapásból kezdőbe kerülne és minőségi javulást hozna, és még legalább ugyanannyit, ahol nem okozna minőségvesztést a kezdetése.
Sérülésből visszatérve lehozott egy szinte hibátlan mérkőzést, rengeteg jó kimozgása és passza volt, tökéletesen ölte az időt az offense-szel. Külön tetszett, hogy a nagy előny birtokában nem álltak be futni-futni-futni és puntolni, hanem jöttek a kreatív passzjátékok és a first downok, amivel lepörgették az időt és kivéreztették a Vikingst.
A mérkőzés csalódása: Sam Bradford
Nem is feltétlen a játékával van bajom, hisz néha még egy-egy hosszú passzt is elereszt. Viszont ő nem több, mint egy game manager QB, nem vezére a csapatnak. Mondjuk a játékhívások sem voltak tökéletesek, de hogy 17 pontos hátrányban, egy negyeddel a vége előtt totyogjanak, az valami elképesztően bicskanyitogató volt még nekem is. Bradfordék kocogtak, jól alaposan átbeszéltek mindent, az idő pedig csak pörgött és pörgött, mintha ők állnának nyerésre vagy tojnának az egészre. Olyan sótlan, olyan szív- és szenvedély nélküli volt az egész, hogy erőltetni kellett magam, hogy ne kapcsoljam el. Ezzel szemben Cutler minden kis first downt megünnepelt, a pályán egyesével lepacsizott és megdicsért minden támadót, sokkal szimpatikusabb, szerethetőbb volt a Bears.
A mérkőzés tanulsága: Hiányzik a szív
Nem vagyok Teddy Bridgewater legnagyobb híve, de amikor őt láttam játszani, a támadókban volt tartás, volt szikra, benne volt a váratlan. Nem azt mondom, hogy olyan nagy clutch lett volna, vagy hogy sokkal jobb lenne, mint Bradford, de ő legalább megpusztult a pályán. Nélküle oda a mentális tartás.
Hogyan tovább?
A Bearsnél igazából nincs nagy jelentősége a győzelemnek, hacsak nem az, hogy messzebb kerültek az 1/1-től. A csapat nem rossz, az ő feladatuk az lesz, hogy építsék az önbizalmukat és a csapategységet, illetve minél több győzelmet szerezzen, hogy John Fox megtarthassa a munkáját. A Vikings viszont két meccses negatív sorozatban van és most jön a sorsolásának legnehezebb szakasza. Először is kétszer játszanak a Lionsszel a következő öt hétben, ami azért nem lesz egy egyszerű menet, utaznak Washingtonba, fogadják a Cardinalst és a Cowboyst. Nem mondom, hogy nem ők az esélyesek, vagy hogy ne jönnének ki pozitívan a dologból, de a támadók formáját elnézve ebben ugyanúgy benne van a 4-1, mint az 1-4.
Az IC felsőbbrendűsége miatt lelassult és jelenleg áll a Vikings bandwagon. Ez az Offense csoda volt, hogy az eddigi sérüléseket hellyel közzel túlélte, és nem fordított a csapatot a szakadék felé. Fr QB, FHoF RB, és a két T elvesztése (Bár Kalil nem jó játékos mégiscsak LT, Smith viszont egy nagyon is jó RT) egyszer csak kiütközött. Bradford a szememben előrelépés de legalábbis nem visszaesés Teddyhez képest, de ilyen támadófal mögött kellene tőle az a rögtönzési képesség és lábmunka, amivel meg tudja hosszabbítani a játékokat, a zsebből való kimozgással stb. Ez talán Teddyben jobban megvan, de hiába írták, hogy Bridgewater sokat fejlődött a passzolásban, nem véletlenül volt neki a legtöbb oldalra kidobott labdája tavaly is. Ami tutinak tűnik megdobja, de azokat a kulcs 50-50%-es labdákat amikor 10-ből 9szer oda kell tenned az elkapód külső vállára vagy nem meri bevállalni, vagy „túl” biztosítva magát túldobja. Ezekben a dobásokban és döntésekben Sammel előrébb jár szerintem a csapat. De ott tartunk, hogy Assiata nem all down back, pláne ilyen fogalmatlan OL mögött, és ha a futás nem megy, Bradfordnak meg átlag kevesebb mint 3 másodperce van míg az igen jó chicagoi passrush pofánverje ez jön ki belőle, ahogy az Eagles elleni is ez jött ki. Jó front7 és 10pont körülre van belőve a Vikings O. A védelem pedig hiába elit (top3 nálam), minden meccsen nem képesek az ipari mennyiségű labdaszerzésre, és főleg azoknak egybőli pontra váltására. Ettől függetlenül a Vikings jó csapat, akik fognak szerzeni még bőven W-ket, de legfőképpen azokon a meccsekken, ahol a védelmük tud dominálni és helyenként a spec teammal karöltve akár pontokat is szerezni.