Korábban sok szó esett arról, hogy mennyire különleges draft class a 2017-es és nem győztük a futókat sem magasztalni. Az első körbe várt running backek mindegyike nagyon szerethető valamiért, de a legkedvelhetőbb, legszimpatikusabb arc mindenképpen a Stanford egykori üdvöskéje, Christian McCaffrey, a Magic Man. Ez a srác nem mindennapi karriert futott be eddig és jó eséllyel pályázik arra, hogy Philadelphiaban már az első nap a porondra szólítsák. Ismerjük meg most a college foci egyik, ha nem a legnagyobb ászát!
Kezdjük egy kicsit távolabb a focipályán nyújtott teljesítményétől, hiszen érdemes megismerni, hogy Christian milyen rendkívüli családból származik. Édesanyja, Lisa Sime a Stanford egyetemen játszott “gurulós” focit, míg édesapja ugyanitt volt az amerikai foci csapat elkapója, majd a Denver Broncosban lett ismert NFL-játékos. Ahogy a szülei, úgy a testvérei is rendre a sportkarriert választották. A legidősebb fiú, Max a Duke-on volt wide receiver, jelenleg a Green Bay Packers keretét erősíti, a fiatalabb Dylan hatalmas tehetségként Michiganbe helyezte székhelyét, hogy Jim Harbaugh kezei alatt dolgozzon, míg a legfiatalabb srác, Luke is erősen kacérkodik az amerikai foci gondolatával. Így tehát mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy a McCaffery család ne lenne igazi sportfamília.
Erősségei
Térjünk rá focista karrierjére és arra, hogy mitől lett ő az egyetemi foci egyik legjobb, legsokoldalúbb, legkiszámíthatatlanabb futója, illetve minek köszönheti számtalan rekordját. A köztudatba a 2015-ös szezonban robbant be, ez az év jelentette számára az igazi áttörést, miután a freshman évében alig számítottak rá, bár azt el kell árulni, hogy ő maga is beismerte, hogy gyenge és vézna volt az ilyen szintű focihoz. Kicsit kevesebb, mint egy év alatt egy igazi izomgolyóvá gyúrta magát, és tette mindezt úgy, hogy a sebessége és robbanékonyság egy fokkal sem lett rosszabb, sőt. Néhány forduló alatt az egész ország megismerte a nevét, a nyugati part legrettegettebb játékosa lett, egy igazi rémálom a védelmek számára.
Ez a fehér srác első ránézésre egy kicsit kis termetű, kevésbé izmosnak tűnő figura, akiben nincs semmi extra, de ezt csak addig hihetjük, míg a labda nem kerül a kezébe. Ezt bizonyította 2015-ben és 2016-ban is, nagyon népszerű arca lett a college focinak és csak annak köszönheti, hogy ’15-ben nem ő nyerte Heisman-trófeát, hogy a nyugati partot keleten nem mindig követik akkora figyelemmel. Mert amellett nehéz elmenni, ha valaki megdönti az NCAA all-purpose yardokban felállított rekordját és 3496 yardot pakol össze egy szezonban, átadva Barry Sanders ezen dicsőségét a múltnak.
Az elmúlt két évben gyakorlatilag minden védelmi koordinátor arra élezte ki a csapata gameplanjét, hogy az 5-ös számú játékost megállítsa valahogy. McCaffrey egyrészt annak köszönheti ezt a megtiszteltetést, hogy a pályán mutatott sebessége átlagon felüli. Felszerelés nélkül, a Combine-on 4,48-at futott, ami nem egy elit idő, de a futók között nem számít rossznak. Viszont ennél sokkal szembetűnőbb az, hogyan tudja a pályán faképnél hagyni a fürge defensive backeket. Ha turbó fokozatba kapcsol, akkor gyakorlatilag egyik védőnek sincs esélye, hogy utolérje az end zone előtt, ugyanis kiváló hosszútávú sebességgel rendelkezik. Ezt tovább tetézi, hogy elképesztően robbanékony, nagyon gyorsan tudja a minimálisról a maximálisra növelni a sebességét, ezzel megtalálni a futási sávokat.
A college-ról az NFL-re átállni nem a legegyszerűbb dolog és sokan ezt ahhoz kötik, hogy az egyes prospecteknek milyenek a testi adottságaik, milyen a testfelépítésük. Mac Attack a posztjához mérten igencsak alulméretezett, a 5’11-es magasságához csak 202 font párosul, ezzel nevezhetjük pehelysúlyúnak is. Sokan emiatt féltik a leginkább, hogy nem fog majd beválni, de az egyszerű számokat magunk mögött kell hagyni és meg kell nézni, milyen erővel tud játszani a pályán. Az végképp nem mondható el róla, hogy egy gyenge srác, hiszen iszonyatos erővel képes magát átverekedi a szűk lyukakon.
Nem kell félteni őt a középső futásoktól sem, hiszen a Stanford rengeteg power run formációt alkalmazott, amikor a tackle-ök között kellett a labdát átjuttatni a 1st downt jelző vonalon. Ezek a játékok nagyon feküdtek neki, hisz bele tudta vinni minden erejét, erőszakosságát a játékba és addig brusztolt, míg földre nem vitték. És egy valamiben biztosak lehetünk: nem adja magát könnyen, nem lehet csak úgy a földre kényszeríteni.
Ha a sebessége és az ereje, küzdeni akarása nem definiálja elég jól McCaffrey-t, akkor a lábmunkája biztosan fogja. Kijelenthető, hogy a classban nagyon kevés running back van, aki ilyen földöntúli dolgokat képes művelni a lábával labdacipelés közben. Hihetetlenül rugalmas, agilis a testének az alsó részen, nagyon jól fordítja a csípőjét, melynek következtében a lábait is úgy tudja helyezni, hogy az a legmegfelelőbb legyen. A kis “toporgástól” kezdve a hosszú, már-már szökdelésig bármi kitelik tőle, hogy elküldjön egy-egy védőt. Testcselei és visszavágásai egész egyszerűen halálosak, bárkit képes lefektetni.
Korunk NFL-je olyan running backek alkalmazását preferálja, mint Le’Veon Bell, aki hihetetlenül türelmes futó, megvárja az adott pillanatot és robbant. Ha valakire nagyon hajaz McCaffrey, akkor az pont ő, hiszen hihetetlenül jól lát a pályán, kellő türelemmel várja meg a megnyíló sávokat és tökéletesen veszi észre, honnan jöhet a következő védő vagy éppen honnan kaphatja majd az extra blokkokat.
Ahhoz kétség nem fér, hogy “mezei” futóként elit teljesítményre képes, átlag feletti a pályán nyújtott produkciója. De mint ismeretes, egy profi futót nem csak a labdacipelések tesznek naggyá, hanem az elkapásoknál és a pass protectionben végzett munka is. Előbbiben szintén vezeti az idei class, hiszen elképesztően jó kezei vannak, olyan természetesen tudja használni elkapásoknál, mint egy valódi receiver, erről legutóbb a Combine-on győződhettünk meg. Hála ennek a képességének, sok screen és check down passz végcélja volt, de használták a szélen is olykor. Nagyon jó opciót jelent, ha quarterback első olvasási lehetősége nem szabad, ilyenkor gond nélkül lehet rá számítani, meg fogja hálálni, mint tette azt az egyébként bombaerős védelemmel rendelkező Iowa elleni Rose Bowl meccsen, ahol 368 all-purpose yardot tett meg úgy, hogy volt egy óriási visszafújt játéka is.
A pass protection nem tartozik az erősségei közé, de azt sem lehet mondani, hogy gyenge benne vagy átlagon alul teljesítene. Rengetegszer maradt bent extra blokkolóként, amikor blitzet hívott az ellenfél és ilyenkor rendre sikerült felvennie a linebackereket, safetyket. Viszont ahhoz, hogy a profik között is benn merjék ilyen szerepben hagyni, kell még magára izmot pakolnia, egy 4-5 kilogrammal mindenképp nehezebbnek kell lennie, hogy ne rohanjanak át rajta.
McCaffrey játékában extra elemként jelenik meg a rúgások visszahordása. A Stanford előszeretettel alkalmazta kirúgásoknál és puntoknál is, míg az ellenfelek általában óvakodtak attól, hogy a kezébe rúgják a labdát. Aki mégis megtette, az imádkozhatott, hogy cselezzen ki mindenkit, és járjon úgy, mint a korábban emlegetett Iowa Hawkeyes.
Gyengeségei
Christian McCaffrey egy nagyon jó overall játékos, ennek megfelelően nincsen olyan kirívóan nagy gyengesége, mégis találhatunk negatívumokat vele kapcsolatban. A játéka szinte hibátlan, csupán arra kell figyelnie, hogy ne vétsen fumble-öket, illetve lentebb szorítsa a dropjai számát. Jó kezei vannak, de sokszor már egy lépéssel előrébb jár fejben, elfordítja a testét és nem összpontosít kellően az érkező labdára. A fumble-öknél a probléma rendre abból fakad, hogy túl harcias, túl sokat akar, nem megy le a földre és kiütik a labdát a kezei közül. Meg kell tanulnia, hol van a határ, mikor már nem érdemes még egy ütést benyelnie.
Ahogy az korábban ismertetésre került, nem egy elit pass protector és nem csak a testi adottságai miatt, hanem a technikája sem a legkiforrottabb. Sokszor elvéti a blokkot, rosszul áll bele, testét és fejét nem megfelelően tartjai, így könnyen el tudják lökni, át tudnak menni rajta. Ez szerencsére tanítható, egy jó futóedző könnyen el fogja tudni magyarázni neki, hol és hogyan kell majd ezen a téren fejlődnie.
A legnagyobb probléma az a hihetetlen mennyiségű labdaérintés, amelyet a Stanford rábízott az elmúlt két évben. Kis túlzással egyszerre volt a workhorse running back és az első számú opció a passzoknál. Érthető döntés ez a csapat részéről, hiszen a legjobb játékos kezébe kellett adni a labdát, hogy valami történjen, de másfelől meg fejetlenség is, mert a sok érintés magában rejtegeti a sérülés, illetve a korai elhasználódás veszélyét is. A felvállalt rizikónak meg is lett az ára, McCaffrey a tavalyi szezon során kénytelen volt kiülni meccseket kisebb-nagyobb sérüléseknek köszönhetően, mellyel rámutatott arra a problémára, hogy nem használható a végtelenségig, ez pedig a draft-értékének sem tett jót.
Ahogy az sem, hogy kihagyta a csapata 2016-os bowl mérkőzését a North Carolina ellen arra hivatkozva, hogy nem szeretne megsérülni és inkább a felkészülésre fordítja a hangsúlyt. Nem ő volt az egyetlen játékos, aki így döntött, mégis kétes fogadtatás várta ezt a döntést. Egyfelől, cserben hagyta a csapatát, másfelől pedig egy gazdasági döntést hozott, nem akar megsérülni, ezáltal csúszni a drafton és elesni egy nagyobb kontraktustól. A helyzetről sokat lehetne vitázni, mindenesetre nem tett túl jót a futó megítélésének.
Hol kelhet el a drafton?
Képességei egyértelműen az első körbe helyezik őt, nagyon jó játékos és ha lenne rajta plusz 5 kg, senki sem kérdőjelezné meg helyét az első 32 választás között. Olyan csapat lenne jó neki, ahol a falban zóna blokkolást használnak, hiszen az egyetemen rendre ilyen sémában kellett futnia. Így kerülhet szóba az Eagles, ahol Doug Pedersen szereti a kreatív játékosokat és jól tudná alkalmazni a nagyon sokoldalú Magic Mant. Indianapolis is megfelelő otthon lenne, ha lenne épkézláb fal, sőt, Denverben is megfelelő otthonra lelhetne. Mégis sokkal valószínűbb, hogy az első kör utolsó 6-8 választási jogának valamelyikével fog kimenni, ekkor merülhet fel a Kansas City vagy éppen a Green Bay.
(A gifekért köszönet a draftbreakdown.com oldalnak)
Eddigi ismertetőink:
[/ppp_patron_only]
