Mi lesz veletek, irányítók?

A 2019-es év eddig az irányítókról szól imádott ligánkban, ám nem feltétlen a jó értelemben. Elindult egy dominó, ami sok játékost rántott magával, és ez nem csak az idei, de a következő szezonra is kihathat. Hogy mennyire és kiket érint, az egy nagyon jó kérdés, de megpróbáltuk összeszedni.

A katalizátorhoz augusztus 25-ig kell visszamenjünk. A ligára terjedő gombafelhőt Andrew Luck bejelentése okozta, miszerint számára ennyi volt a profi futball. Ő volt az első fecske, aki kiesett a kezdőirányítók közül, majd az alábbi nevek követték:

• Nick Foles, Jaguars
• Ben Roethlisberger, Steelers
• Cam Newton, Panthers
• Drew Brees, Saints
• Sam Darnold, Jets
• Ryan Fitzpatrick, Dolphins
• Case Keenum, Redskins
• Mitchell Trubisky, Bears
• Matt Ryan, Falcons
• Joe Flacco, Broncos
• Marcus Mariota, Titans
• Eli Manning, Giants
• Jacoby Brissett, Colts
• Matthew Stafford, Lions
• Andy Dalton, Bengals
• Patrick Mahomes, Chiefs

Ők azok a kezdőirányítók, akik valami miatt – legyen az sérülés vagy edzői döntés – nem játszottak idén az első sípszótól fogva legalább egy meccsen. 16 játékosról beszélünk, vagyis a liga felét sújtotta már idén irányítóprobléma, és még csak novembert írunk. Vajon ez a pechszéria hogy könyvelődik el az edzők és general managerek fejében: csak egy egyszeri és megismételhetetlen eset, vagy inkább intő jel?

Ne futóra költsél, inkább csereirányítóra!

Azok közé tartoztam, akik értetlenül álltak a Seahawks Brissettért tett próbálkozása hallatán. Nem tudtam melyik fél lépése a meglepőbb, de az idő megválaszolta a miérteket. Luck kiesése után megmaradtak a Colts esélyei a rájátszásra, míg az idei csillaghullást látva nem meglepő, ha valaki ekkora ellenértéket szán egy tartalékra. De ugyanez a helyzet a Saintsnél is, ahol tavaly Mickey Loomis egy harmadik körért elhozta Teddy Bridgewatert (és egy hatodik kört) Brees mögé, majd márciusban a legjobban fizetett csereirányítójává tette – ezzel pedig a Saints idén is az NFC kiemelésért focizhat.

Az, hogy gyengébb irányítók mögé hoznak egy közepes megítélésű cserét, az annyira nem meglepő, de eddig nem sűrűn láttunk arra példát, hogy top irányítók mögé is minőségi backupot tartanának a csapatok a rosteren. 2020-ra ez vajon másképp lesz? Elvégre a sport legfontosabb posztjáról beszélünk, ahová nem szabad sajnálni – már úgy néz ki – a cserére sem a muníciót. Ha van olyan offseason, ahol ez megtörténhet, az a 2020-as lehet, hiszen nagyon telített lesz a piac márciusban QB fronton.

• Teddy Bridgewater
• Ryan Tannehill
• Marcus Mariota
• Jameis Winston

Számomra a fenti négyes az a kategória a szabadügynök irányítók közül, akik tökéletes B tervet jelenthetnek a csapatok számára, még ha nem is biztos, hogy mindannyiuk kikerül a piacra. Akár egy újonc mögé, akár megversenyeztetni a kezdőt egy veteránnal, vagy akár egy jobb franchise irányító mögé tartaléknak, mindre jó opciók. Utóbbi lehetőség lekorlátozza a csapatok számát, hiszen a salary cap nagy úr, és vélhetően ezek a játékosok jóval többet kapnának egy átlagos cserefizetésnél. Viszont a Saints és a Colts, vagy akár az Eagles korábbi példája is mutatja, hogy mennyire fontos egy megbízható tartalék.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Jelenleg Teddy Bridgewater a legjobban kereső, kimondottan csereirányítónak szánt játékos a maga $7,5 milliós szerződésével. Ezt nyugodtan tekinthetjük kiindulási alapnak a jövőre nézve – ennél csak nagyobb összegeket akaszthatnak le a játékosok, nyilván a képességek függvényében. Ha pedig a fenti névsorra pillantunk, egyáltalán nincs kizárva az emelés, hiszen minden évben egyre többet kap a legjobban fizetett tartalék QB, ám ehhez egy apró szűrés szükséges.

Sok irányító például csere útján került egy franchise-hoz, így a régen, nem ritkán kezdőként kapott fizetését hozta magával, amik torzítást eredményeznek, így ezeket kiszedtem. Illetve az olyan speciális esetet is, mint amilyen Josh McCowné volt a Jetsnél, aki még azelőtt kapott egy $10 milliós szerződést, mielőtt a Jets felmozgott volna a 3. helyre, hogy később kiválassza Sam Darnoldot. Amint ez megtörtént, az alábbi listát kapjuk meg:

• 2019: Teddy Bridgewater, NO, $7,5M/év
• 2018: Nick Foles, PHI, $5,5M/év
• 2017: Drew Stanton, ARI, $3,5M/év
• 2016: Chase Daniel, PHI, $7M/év
• 2015: Chase Daniel, KC, $3,33/év

A 2016-os év elég kacifántos volt, hiszen Robert Griffin III ennél több pénzt kapott, ám amíg az Eaglesnél egyértelmű volt Daniel státusza, Griffint megversenyeztetni hozták a kezdőért. Más kérdés, hogy Howie Roseman alaposan megkavarta azt az évet QB fronton a Sasoknál, és volt egyetlen egy nap, amikor Daniel számított kezdőnek. Nem kizárt, hogy a következő szezonra akár 10 millióig is felmehetnek majd ezek a fizetések (ez függ attól, hogy megversenyeztetni akarják az illetőt a kezdőért vagy egyértelmű tartaléknak szánják), ami már kvázi top RB-fizetés.

Sokan, sokszor vitáztak már azon, hogy adott futót megérte-e megfizetni, és még sokat is fogunk akkor, amikor Aaron Jones, Chris Carson, Marlon Mack, Dalvin Cook, Joe Mixon, James Conner és Alvin Kamara egyszerre fog új szerződésre várni a 2020-as szezont követően. A futókat szokás szerint nem kíméli az élet, így akad egy mintánk a top futók és azok helyetteseinek összehasonlítására, amikor a sztár kolléga épp a maródiak listáján volt.

[quote]

• Latavius Murray két meccsen (Bears, Cardinals) pótolta Alvin Kamarát, amiken összesen 221 futott yardot, 4,9-es átlagot, 4 total TD-t és 308 scrimmage yardot szerzett.
• David Johnson amikor megsérült a Giants ellen a mérkőzés elején, a helyére beszálló Chase Edmonds 3 TD-t is szerzett, valamint 4,7-es átlaggal futott kísérletenként (a Saints elleni meccse már nem sikerült ilyen fényesre). Később Edmonds is harcképtelenné vált, így az alig pár napot a csapatnál töltő Kenyan Drake szállt be rövid héten a 49ers elleni meccsre, ahol 7,3-as(!) átlagot hozott egy TD mellett, összesen 162 yarddal nehezítette az ellen védelmét.
• Saquon Barkley sem úszta meg karcolások nélkül, de Wayne Gallman nem vallott szégyent hiányában. A Redskins elleni meccsen 1-1 futott és elkapott TD-vel zárt, bár a levegőben nagyobbat szólt. 7 targetből 6 elkapás 52 yardért, míg a földön 3,5-ös átlaggal nyargalt össze 63 yardot (amin torzít egy 22 yardos futás).[/quote]

Láthatjuk, hogy még a liga krémjébe tartozó futókat is lehet pótolni, és még csak nem is kell feltétlen hozzá egy hasonló szintű backup. Kérdem én, mit egyszerűbb szerezni, cserefutót vagy csereirányítót? Nálam evidens, hogy előbb adnék Winstonnak 10 milliót akár egy Brady mögé is, mint bármelyik(!) futóért, de tartok tőle, hogy sok general managernél nem. Majd kiderül.

Sokan dörzsölhetik a tenyerüket

Mármint a csapatok vagy a játékosok? Úgy vélem mindkettő.

Az NFL egy Jennifer Lawrence nélküli éhezők viadala. Senki nem kíván másnak sérülést, de mindenki tisztában van vele, hogy ha valaki kiesik, az a másiknak esély a bizonyításra. A QB-knál ez hatványozottan igaz, márpedig az idei évben sok eddig ismeretlen arc mutathatta meg tudását. És úgy gondolom, hogy a kényszer szülte szituációnak valamennyire a GM-ek is örülnek.

Nagyon nehezen hiszem el, hogy bárki realitásnak gondolta a nyáron, hogy Kyle Allen elegendő ok lehet arra, hogy Cam Newton elcserélése reális forgatókönyv legyen a Panthersnél. Nem is feltétlen azért, mert a korábbi draftolatlan irányító jobb játékos nála, hanem mert kiderült, hogy Cam Newton, és az ő jövő évi $21 milliós fizetése pótolható. A pénz pedig hatalmas úr ebben a sportágban.

Pittsburghben is könnyen megtalálható Roethlisberger sérülésének egyetlen pozitív oldala: élesben lehet tesztelni, hogy a jövőnek szánt reménység, Mason Rudolph mire képes. A Steelers nem jöhet ki rosszul a helyzetből, hiszen ha beválik, akkor meg is van az offense arca 10+ évig, ha meg nem, akkor Big Bennel nekivágnak a szerződéséből hátralévő két évnek, legrosszabb esetben 2021-ben húznak egy irányítót az első körben (jövőre ugyebár ez csak felcserélés után lehetne megoldható). Hasonló dolgok várnak Vic Fangióra is Denverben, ahol Flacco sérülése miatt bevetésre kerülhet Drew Lock, már ha aktiválják őt idén a sérültlistáról. Az előszezonban én jó szót nem olvastam John Elway utolsó legújabb próbálkozásáról, akit leginkább Vic Fangio kritizált, így pláne érdekes lenne, ha jól be tudna szállni a szezon utolsó negyedére.

Volt egy arc, akit külön szerettem volna megemlíteni, ő pedig Gardner Minshew, aki egy ideig komolyan megkongatta a vészharangokat a nemrég elég szép gázsiért szerződtetett Nick Foles helyén a kezdőben. A Minshew Mania letarolta az Egyesült Államokat, ám a vereségek, illetve Minshew formahanyatlása kisiklatta a bandwagont. Meglátjuk, hogy a korábbi Super Bowl MVP hogyan veszi át a Jaguars irányítását, ha nem hozza az elvártakat, akkor az ő neve is felkerülhet a jövő évi QB keringőre, hosszú távon elég sokat spórolva ezzel a Jaguarsnak.

Rich get richer

Mivel az irányító a legfontosabb posztja ennek a játéknak, ezért nagyon ritka az az eset, hogy franchise irányító kaliberű játékos szabadon igazolhatóvá válik. Vessünk is rá egy pillantást arra, mely kezdő (vagy nevesebb “ex-kezdő”) irányítók lesznek szabadon igazolhatók jövő tavasszal:

• Drew Brees
• Tom Brady
• Eli Manning
• Philip Rivers
• Dak Prescott

Ha hozzávesszük a feljebb említett négyest, akkor egy egész jó felhozatalnak ígérkezik, ugyanakkor ez nem minden. Több szerződéssel bíró irányító helyzete is megingott csapatánál, akikben még lehet fantázia. Egyelőre ezen nevek összeállítása szubjektív, így engedjétek meg, hogy a saját tippjeimet közöljem az elérhető irányítókról:

• Cam Newton
• Andy Dalton
• Mitchell Trubisky
• Nick Foles
• Josh Rosen
• Derek Carr

Talán Carr neve a legmeglepőbb, és bár nem a kedvenc irányítóm, nem biztos, hogy leváltja őt Gruden – még. Az egyetlen realitást ehhez a Chicago Bears adhatja, hiszen a Raiders birtokolja a Mack-trade során megkaparintott chicagói draftcetlit. Jelen állás szerint ez a 14. draftpicket jelenti, de ez 2-3 vereséggel könnyen top 5 közeli cetlivé is válhat. Illetve ott van még Grudenék saját pickje is, ami remek cserealap lehet egy új irányítóért való felmozgáshoz. Illetve Foles lehet még itt a ráncot okozó név (főleg Jarrednél), neki a hátralévő meccsek lesznek a döntőek.

Ennek leginkább a Patriots és a Saints örülhet, hiszen ezen csapatok draftpickje vélhetően nagyon hátul lesz az első körben, így esélytelen all in nélkül prémium irányítót szerezniük a drafton. Viszont ilyen QB felhozatallal és az edzőik képességeit nézve könnyen áthidalhatják Brady és Brees esetleges visszavonulását/távozását, amennyiben megtörténik. Bradyről már rengeteg helyen hallottuk, hogy akár 45 éves koráig is játszana, ám a legutóbbi szerződésmódosítása óta egyre inkább azt tartják valószínűnek a kinti sajtóban, hogy ez lesz a hatszoros bajnok utolsó szezonja Foxboróban. A hangsúly a Foxborón van, ugyanis nagyon vad káoszelméletek körvonalazódtak arról, melyik csapathoz igazolna Brady, a Chargers és a 49ers a két legfelkapottabb név.

Brees körül jóval csendesebb a levegő ebből a szempontból. Ha megnyeri a februári Super Bowlt, valószínűleg a csúcson hagyná abba, ahogy anno Peyton Manning is, bár az ő teljesítménye nem esett annyira vissza, mint kollégája utolsó denveri szezonjában. Eli Manning szinte biztos távozik New Yorkból (valószínűbb, hogy visszavonul), de ott megoldott a QB-helyzet, a Chargersnél viszont érdekes szituáció alakulhat ki jövőre. A nyári pletykák még arról szóltak, hogy Rivers elé mindenképp szeretnének egy új szerződést tolni, de az idei teljesítménye könnyen meggátolhatja ezt.

Lesz-e Josh Rosen 2.0? Kirk Cousins még mindig téma?

Tavaly megtörtént az, amire nagyon rég nem volt példa: miután a Cardinals felcserélt a 2018-as drafton Josh Rosenért, egy évvel később elcserélte a franchise irányítónak szánt játékost, és egy másikat draftolt a helyére. Megtörténhet ez kétszer egymás után?

Erre csak egy csapatnál látok realitást, ez pedig a Washington Redskins. A fővárosi franchise-ról nyugodtan elmondható, hogy a liga egyik legfurcsábban irányított egyesülete, ami megágyazhat egy Rosen 2.0-ra. Áprilisban ugyebár Dwayne Haskins került a Rézbőrűekhez, de egyelőre semmivel sem mutat jobb játékot, mint tavaly Rosen a Cardinalsban. Jelenleg reális esély van arra, hogy az 1/1-es cetliért lesznek harcban, és könnyen körvonalazódhat egy újabb irányító választás. Mielőtt legyintünk rá, nagyon sokan Murray-re is legyintettünk, aztán láttuk mi történt.

Amikor körvonalazódott bennem ez a cikk, akkor még a Kirktober Fest előtt jártunk, amikor is a Vikings irányítójára kritikák garmadája zúdult. Bár azóta kilábalt a hullámvölgyből és a csapat is hasít, de az egyedülálló szerződéssel rendelkező irányító nagyon könnyen ismét célpont lehet, ha nem juttatja minimum Super Bowlba a csapatot. Úgy gondolom, hogy a Vikingsnak semmi oka lecserélni őt, kivéve egy tényezőt, a már sokat emlegetett salary capet.

Rick Spielman remek csapatot rakott össze Minnesotában, nincs is igazán fontos szabadügynök jövőre – ellenben semmi mozgástere nincs erősítésre. Persze nem feltétlen az irányítóval kell pénzt spórolni, de az, hogy van legalább négy évig egy olcsó szerződéssel bíró QB-d, megnöveli a mozgásteredet a csapatod megerősítésére. Persze semmi garancia nincs arra, hogy a választott megmentő beválik, de nem is feltétlen kell a 2020-as évre bedobni őt a mély vízbe. Sok függ majd attól, hogy végül hol fejezi be a Vikings a szezont, de én nem lepődnék meg, ha húznának egy irányítót a jövő évi játékosbörzén a jövőre való tekintettel (Cousins szerződése is már csak a következő idényre szól).

2021 a liga “Holnaputánja”

2012. december 21-én visszatartott lélegzettel várták az emberek a maják által megjósolt világvégét, na így képzelem el a general managerek reakcióit is, ha 2021 kerül szóba. A QB-kérdéskörben megkerülhetetlen téma lesz az új Kolletkív Szerződés (CBA) megkötése és annak hatásai, ami sztrájkot remélhetőleg nem, ellenben a játékosok számára sokkal több pénzt ígér. Ez jelenleg egy játékost érint leginkább a jövő évet tekintve, méghozzá Dak Prescottot.

A Cowboys vezérével Dani és Józsi már foglalkozott múlt heti podcastünkben, és nagyjából ezekre az alapokra fűzném fel én is a véleményemet. Todd France, a játékos ügynöke hangzatos nyilatkozataitól volt hangos a nyári NFL sajtó, aki keményen kampányolt egy új, rengeteg számjegyet tartalmazó szerződésért ügyfele számára, de ezt a döntést meghagyták jövő tavaszra. Mondhatni vesztükre, bár ez csak a kasszát érinti: Prescott egyre inkább igazolja a játékával, hogy tényleg megéri őt a liga egyik legjobban fizetett irányítójává tenni. De vajon Prescottnak is megéri?

Itt jöhet képbe az új CBA, amivel várhatóan megszaladhatnak a fizetések, és ebből sok játékos nem akar kimaradni. Az akciózása után azt gondolnánk, hogy France sem, de az egy másik szituációban volt. Akkor még azért elég kétes volt Prescott megítélése mint a Cowboys hosszú távú franchise irányítója, de azóta nagyon sokat változott a leányzó fekvése. Vezérletével életképes passzjáték alakul ki Dallasban (de ehhez kelleni fog Amari Cooper is), így már nem kérdés, hogy megéri a nagy pénzt. Friss hírek szerint azonban Jerry Jones egyelőre csak franchise tagben gondolkodik, ami inkább egy biztonsági, sem mint a végleges lépés – szerinte. Hogy France és Prescott mit gondol, az már egy másik kérdés.

Ha egy egyéves, $30 milliós garantált szerződés az ára annak, hogy Dagobert bácsi módjára fejest ugorjon a pénzzel teli medencébe az új CBA által megnyílt lehetőségeken elrugaszkodva, akkor úgy gondolom, zokszó nélkül belemegy. Ez persze csak teória, a valószínűbb forgatókönyv az az, hogy biztosra megy, mint mondjuk Jared Goff, akinek a szerződését azóta lehet már bánják Los Angelesben.

Ami a távolabbi jövőt illeti, Kirk Cousins várhatja még izgatottan a fejleményeket, aki vélhetően szándékosan írt alá 3 éves szerződést 2018-ban, ami pont az új megállapodás évében járna le, ahogy Jacoby Brissettnél is, bár az ő franchise QB státusza nálam nem állja meg a helyét. Rajta kívül Patrick Mahomes és Deshaun Watson lehet még érdekes, akik bár az ötödik éves opciójukat kiváltva egy évvel eltolhatják a bankrablást, nem biztos, hogy addig kell várniuk a kasszák kinyitására. Már januárban pedzegettek egy 200 milliós szerződést a regnáló MVP számára, szóval esélyes, hogy a Chiefs (okosan) hamarosan letudja ezt a kérdést.

A legolcsóbb megoldás: draftolj!

A végére hagytam a legegyértelműbb, ellenben a legkockázatosabb opciót. Draftolni nem könnyű, az NFL-ben sosem lesz 32 franchise QB, így jobbnak/szerencsésebbnek kell lenned a másiknál ahhoz, hogy te kihalássz egyet az aktuális újonc felhozatalból.

Bár nagy rizikót vállal egy GM, ha egy újoncra bízza magát (főleg, ha nem Andrew Luck kaliberű prospectről van szó), óriási előnyökkel jár a draftról való reménykedés. A legfontosabb: a fizetése rendkívül kedvező a cap számára. Ha nem is sikerül kifogni egy Patrick Mahomest, megteheted, hogy építesz egy borzasztóan erős védelmet egy Mitchell Trubisky mögé. Utóbbi lehet leginkább a járható út már csak a matematikát használva is, aztán onnantól az edzőn és szerencsén múlik, hogy mit sikerül a reménységből kinevelni.

Jelen állás szerint nem nagyon lesz meglepetés: ha a Bengals nem kezd el meccseket nyerni Finley-vel, akkor minden bizonnyal az 1/1-es cetli birtokosaként irányítóra szánja választási jogát. A további csapatok kiléte egyelőre megosztó, hiszen a Dolphins lehet, lemarad a top prospectekről, a Bucs kitarthat Winston mellett, a Broncos számomra mindig kérdőjel, ha irányítóról van szó, a Chargers vagy a Titans pedig szerintem messze végez majd ahhoz, hogy a húsosfazék közelébe kerüljön.

Szerencsés helyzetben vagyok, ugyanis én nem tudom követni a college foci eseményeit, viszont remek szerkesztőbrigádunkban többen is árgus szemekkel kísérik a jövő nagy sztárjainak fejlődését. Nos, akik újonc irányítókban bíznak, azoknak rossz hírem van: ők nincsenek elragadtatva a felhozataltól. A kínálat elég nagynak tűnhet, ám a mennyiség a minőség rovására megy. Hogy mégis mely QB-k ezek, arról ők mesélnek nektek.

Joe Burrow, LSU

A 2020-as újonc felhozatal legérdekesebb karaktere kétségtelenül a Louisiana State karmestere. Burrow nagyjából minden férfirokona focizott korábban, jóllehet az apja vagy a két testvére mind védők voltak, ő azonban mióta labdát látott, irányítóként szerepelt. Ohióban járt középiskolára, és remek teljesítményének köszönhetően az állam top egyeteme, az Ohio State ajánlott neki sportösztöndíjat. A passzolás mellett futásban is jeleskedett – na meg kosárlabdában szintén irányító poszton – az Urban Meyer-féle támadóstratégiába így tökéletesen illett… volna, ha ki tudja szorítani a kezdőből J.T. Barrettet. 2018-ban lett újra nyílt a verseny, ám ekkor a Redskins idei első körös választottja, Dwayne Haskins szerezte meg a kezdő pozíciót. Burrow-nak nem maradt más választása, távozott az OSU-tól, már egy diplomával a kezében, ezzel azonnali játéklehetőséget kaphatott új állomáshelyén.

A tavalyi év májusában kissé meglepő módon az LSU-hoz transzferelt, ahhoz a programhoz, mely akkor közel egy évtizede csak szenvedett az offense oldalon. De Burrow-t a Tigersnél azonnal a kezdőbe tették, és alapjában véve jól debütált, a szezonban összesen 2894 yardot és 16 touchdownt passzolva 5 interception kíséretében. A fő fokmérő Alabama elleni rangadón viszont a Crimson Tide lenullázta a louisianaiakat, ezért a főedző, Ed Oregon további változtatásokat eszközölt a holtidényben, teljesen elkötelezve csapatát a spread offense mellett. Érkezett a Saintstől egy új passzkoordinátor, Joe Brady, akivel 2019-ben egyelőre csodát művel a támadóegység. Burrow már hét mérkőzés alatt új iskolarekordot állított fel passzolt TD-k tekintetében, jelenleg 3687 yardnál és 38 (!) TD-nél jár.

Ilyen számoknál már nem csak a Heisman-kampány pörög magas fokon, óhatatlanul a draftszakértők is felfigyeltek rá (a PFF mock draftjában már 1/1-nek prognosztizálják, főleg miután legyőzte a Tua által fémjelzett Alabamát). Kizárólag a rendszer termékének betudni Joe Burrow-t balgaság lenne, technikája kiváló, dobásai erősek és kemények, kellően határozott, a nyomást is jól kezeli. Egyre kevesebbet fut, profi szinten biztosan nem fog sok embert lesprintelni, mobilitása azért sok helyzetből kimenti, és eladhatóvá teszi vele a play-actionöket is. Negatívum, hogy a labdát túl alacsonyan tartja, ebből adódóan a passzai is lassabban hagyják el a kezét, amihez hozzáadódik javításra szoruló lábmunkája.

(baggio)

Tua Tagovailoa, Alabama

Tua kétségtelenül a legtöbbet emlegetett név a class kapcsán, de most nem ő a legforróbb QB Burrow tündöklése miatt. Azonban még az LSU sztárjának teljesítménye sem tudja teljesen elhomályosítani azt a tényt, hogy az Alabama irányítója tűnik a legkészebb irányító-prospectnek a mezőnyben. Jelen esetben nem csak arra kell gondolni, hogy ideális méretei vannak, képes megdobni a hosszú labdákat és kellően mobilis is a modern futballhoz, hanem sokkal inkább mentális dolgokra.

Szerintem elsősorban azzal tűnik ki a mezőnyből, hogy megvan benne a győztes mentalitás, a kellő magabiztosság és egy kis out of the box gondolkodás is, amelyek mind-mind elengedhetetlenek egy franchise irányításához. Természetesen nem árt az sem, hogy korához képest képes olvasni komplexebb védelmeket is és meg tud hosszabbítani játékokat, de az igazán különleges dolgok fejben kezdődnek nála. Kérdőjelként felmerülhet a szokásos, mint legtöbb Alabama játékosnál, hogy egy ilyen jó csapatban a csapattársai sokat segítik, illetve hogy kevés igazán nagy kihívással nézett farkasszemet, de ezek csak a kötelező tollvonások a kritikai lapokon.

Burrow előretörése adhat egy kis fejtörést az okosoknak, de jelen pillanatban még mindig úgy tűnik, hogy Tua a legjobb irányító a classban, ebből kifolyólag pedig az 1/1 legnagyobb várományosa is, bár az LSU elleni vereség sokaknál felcserélte a sorrendet. Nem meglepő tehát, hogy a legtöbb QB hiányos csapat szívesen látná soraiban, de erre jelenleg a Dolphinsnak és a Bengalsnak van reális esélye. Véleményem szerint Tua inkább utóbbival járna jobban, ahol Zac Taylor kezei ügyébe kerülne és több veszélyes fegyvert is kapna, mert félő, hogy az egóját gyorsan lerombolná egy katasztrofális Miami szezon.

szerk: Tua egy sajnálatos sérülést szenvedett, amivel véget ért számára a szezon. Nehéz jósolni vele kapcsolatban, de draftpozícióján szinte biztos, hogy rontani fog.

(Leonidasz007)

Justin Herbert, Oregon

Herbert első ránézésre kimeríti mindazt az igényt, ami a klasszikus NFL-irányító felé támasztanak manapság, ezért nagyon gyorsan és könnyen szerelembe lehet esni vele. Közel két méter magas és 110 kg, nagy, erős karja van és a zsebből kimozogva kellően mobilis is, a mozgásból elengedett passzai is megfelelőek. Erős karjának köszönhetően egyetlen passz sem okoz neki problémát, az úgy nevezett NFL-dobásokat (mély, oldalvonalhoz közeli) is végre tudja hajtani, de ami igazán kiemelkedő nála, a középső zónákba címzett labdái, ahol nagyon pontos. És ez alatt nem csak a statisztikákat kell érteni, hanem a labdái az elkapók szempontjából megfelelő helyre érkeznek, könnyen megjátszhatók. Pozitívum nála, hogy jól tudja menedzselni a zsebet, legtöbbször érzi, hogy honnan jön a nyomás, hogy tud az alól kiszabadulni és lábon megnyújtani a játékot, akár futással, akár egy zsebből kimozgott átadással. Egyetemi szinten rutinos, hiszen idén tölti senior, azaz negyedik évét, tehát viszonylag sok mindent látott már, jól érti, hogy mi történik snap előtt és után, amihez megfelelően is tud alkalmazkodni.

Egyik legfőbb negatívum vele kapcsolatban, hogy nem az a született vezér, sokkal inkább egy nyugodt, békés ember, amit egy NFL-öltöző nem biztos, hogy megfelelő mértékben el tud fogadni és tisztelni. Emellett több meccsen is láthattuk azt, hogy könnyebb átadásokat, sima olvasásokat nem dob meg pontosan, mechanikája szétesik, játéka kifejezetten hullámzó lesz. Sokat kell dolgoznia még a dropbackjein és a lábmunkáján, hogy növelni tudja a passzpontosságát, labdáinak precíz elhelyezését. Belülről érkező nyomásnál, főleg blitzeknél nagyon hamar elkezd pánikolni és sokszor veszélyes helyekre dobja a labdát, amiből több interception is született. Nagy kérdés, hogy ezt hogyan lehet kinevelni belőle, mert a lábmunkán lehet javítani, a reakción már sokkal nehezebb.

(balentin)

Jake Fromm, Georgia

A Bulldogs harmadéves irányítója elmondhatja magáról azt, amit nem sokan, nevezetesen, hogy két ötcsillagos QB-t játszott ki a csapatból. Még elsőévesen az addig kezdő Jacob Easont, az idei szezont megelőzően pedig Justin Fields döntött úgy, hogy inkább transzferel máshova. Előbbi a Washington, utóbbi az Ohio State kezdő irányítója lett, tehát nem kutyaütőket utasított maga mögé Fromm. Első szezonjában rögtön a nemzeti döntőbe jutott csapatával, ahol az Alabama volt az ellenfél, 20-7-es vezetésről kaptak ki végül hosszabbítást követően. A meccs sztárja nem az 50%-os pontossággal passzoló és több interceptiont mint touchdownt dobó Fromm, hanem a félidőben csereként beálló Tua Tagovailoa lett, aki megfordította és megnyerte a döntőt a Crimson Tide-nak. A következő szezonban a SEC-döntőben találkozott a két csapat újra, ekkor egy relatíve gyengébb Bama védelem ellen már jól játszott Fromm, pechükre ismét sikerült leolvadniuk immáron 14 pontos előnyből, ezúttal Jalen Hurtsnek köszönhetően.

Idén olyan dolog történt a Georgiával, amire rég nem volt példa: kikaptak egy negatív mérlegű csapattól, a 21 pontos underdog South Carolina még a csereirányítójukkal is verte őket hosszabbítás után, és ebben Frommnak is nagy szerepe volt. Ezen a meccsen megmutatkozott, hogyha az amúgy elit Georgia támadófal és futójáték akadozik, Fromm nem képes arra, hogy kisegítse a csapatot, tőle szokatlanul szórta el a labdákat. Kérdés tehát az, hogy több van-e benne, mint egy game managerben. Mert azt bizonyította, hogy ha a támadófal és a futójáték megfelelően működik, ő nem lesz gátja a sikeres támadójátéknak, viszonylag labdabiztos, jó döntéseket hoz, rövid és középtávú passzoknál pontos. Ami ellene szól, hogy semmilyen kiemelkedő tulajdonsága nincs, nem nagy darab, nem magas, nem erős a karja, nem kifejezetten atletikus és a nyomást sem kezeli túl jól. Viszont elég okos, megbízható, az edzők kedvelik, ezért is döntöttek mellette két papíron többre értékelt irányítóval szemben. A draft előtti interjúk során meggyőző lesz, és emiatt lehet, hogy korábban is választják ki, mint ahogy a tehetsége predesztinálná. Legjobb esetben egy Alex Smith-féle karrier nézhet ki neki, de az sem kizárt, hogy csak csere lesz a profik között.

(packernation)

Jacob Eason, Washington Huskies

Jacob Eason az NFL konzervatív felfogású vezetőinek számára a tökéletes QB-matéria, 6-6 magas, 227 font, öt csillagos tehetség, pro-style rendszerben játszó fiatal. Ezen adottságai gyakorlatilag a gimnáziumból kilépve is megvoltak, freshman éve nem is sikerült rosszul a Georgián, ám a következő, 2017-es szezon első meccsén megsérült, a helyét pedig az a Jake Fromm vette át, akit azóta sem lehet onnan kirobbantani. Eason nem szerette volna kispadon tölteni egyetemi éveit, így visszatért szülőállamába, az NCAA szabályoknak megfelelően kiülte a 2018-as évet, idén pedig már a Washington Huskies kezdő irányítója. Eason egy rendkívül jól passzoló pocket-QB, aki ugyan nem tűnik kifejezetten mobilisnak, nem szabad lenézni lábon sem, képes meghosszabbítani a játékot és a pálya bármely részéről óriási (és egyre pontosabb) bombákat képes elereszteni. Legnagyobb gyengesége szintén ezekhez a játékokhoz köthető, amennyiben a támadófal nem tudja megvédeni és összeomlik körülötte a zseb, nagyon sok rossz és felesleges döntést vállal. Eason novemberben ünnepli 22. születésnapját, így még bőven van ideje fejlődni, amire szüksége is van, ám a pedigréje és plafonja miatt hamar a mély vízben találhatja magát, ami sem neki, sem az őt választó csapatnak nem lenne ideális.

Best case scenario: Denver Broncos, ahol egy évig tud tanulni Flacco mögött, nem neki kell hirtelen óriási változásokat hozni egy csapat életében.

(g495sr)

Jalen Hurst, Oklahoma

Kijelenthető, hogy a 2020-as irányító class legérdekesebb és egyben legkülönlegesebb helyzetében Hurts áll, hiszen vele kapcsolatban a legmegosztóbbak a vélemények a profi karrierjére nézve. Nagyon sikeres éveket tudhatott magáénak az Alabamán, de jött Tua Tagovailoa és minden megváltozott körülötte. Kispadra szorult, csak epizódszereplő volt az Crimson Tide támadósorában, de mindezek ellenére nagyon felnőttesen kezelte a kialakult helyzetet a maga 20 évével. Diplomázása utána az Oklahomára transzferelt, és azzal, hogy Lincoln Riley-nak sikerült magához édesgetnie, a legjobb dolog történt vele.

Sokáig egy „run first” irányítóként tekintettek rá, aki nem igazán a passzjátékban találta meg a boldogulását, de Riley olyan rendszert hozott neki és olyan fejlődésen vitte keresztül, ami párját ritkítja. Rengeteget fejődött olvasásban és passzpontosságban, lábon pedig fenn tudta tartani eddigi veszélyes játékát, melynek köszönhetően ott van a Heisman trófea egyik legfőbb esélyesei között. De nem egy Heisman-siker tesz valakit jó prospectté, hiába nyerte el Riley alatt Mayfield és Murray is a neves díjat.

Sokkal inkább az, ahogy és amilyen éretten játszik Hurts. Matt Miller, a Bleacher Report szakírója hozta a legjobb párhuzamot, miszerint Hurts lehet az új Lamar Jackson, akiről sokan azt hiszik, hogy nem tud passzolni, csak futni, és teljesen alkalmatlan arra, hogy egy NFL-támadósort vezessen. Ezek a hiedelmek megbukni látszanak, ami Hurts malmára hajtja a vizet, és igenis ki lehet alakítani egy olyan támadórendszert, ami egy ilyen stílushoz alkalmazkodik és sikeres. Persze, Hurts játéka sem makulátlan, és fel lehet benne fedezni azokat a jegyeket, amik miatt azt lehet hinni, hogy inkább „futó”, mint ’irányító”. Ha nyomás alá kerül, rendre behúzza a labdát és a menekülési opciót választja ahelyett, hogy a pályán tartsa a szemét és a passzt válassza. Lesz dolga a leendő koordinátorának vele, de egyáltalán nem kizárt, hogy vele az NFL egy új kincsre lelt.

(balentin)

Összegzés

Nagyon várom már a jövő márciust, amikor mindenre fény derül. Főleg, hogy nincs annyi QB-needy csapat, mint ahány elérhető játékos lesz a piacról és a draftról, így nem mindenkinek jut kezdő lehetőség. Szerintem ezek azok a csapatok, akik szinte biztos új kezdőjátékossal vágnak neki a 2020-as szezonnak QB poszton:

• Patriots
• Saints
• Dolphins
• Bengals
• Bears
• Panthers
• Buccaneers
• Broncos
• Chargers

Ez kilenc csapat, ennél pedig jóval több irányító fog magának csapatot keresni jövőre.  Szerintem nyugodtan kijelenthető, hogy ilyen QB-helyzet, ahol ennyi használható játékos elérhető, és potenciálisan mennyi csapat cserélheti le irányítóját, nagyon rég láthattunk az NFL-ben. Persze benne van, hogy nagyobb volt a füstje mint a lángja, de biztos lesz olyan mozgás, ami nagyon meg fog lepni mindenkit, csak győzzük kivárni!

[/ppp_patron_only]