Connect with us

Összefoglaló

Elbúcsúzott a Patriots, a Falcons megint leolvadt Brady ellen, a Bears életben maradt

Aki nem követi legalább 12 éve az NFL, az idén először láthat rájátszást a Patriots nélkül, ugyanis Belichickék a Dolphins elleni vereséget követően matematikailag is lemondhatnak a playoffról. A Falcons ismét nagy előnyből olvadt le Tom Brady ellen, illetve két izgalmas csoportrangadót is láthattunk tegnap, a Bears a playoff-álmokat, a Colts pedig a csoportgyőzelmi esélyeit tartotta életben. 

New England Patriots @ Miami Dolphins 12 – 22

Előzetesen arra lehetett számítani, hogy nem lesz sok pont a meccsen, és inkább a védelmek fogják eldönteni a találkozót. Tényleg így lett, de a valóság kicsit árnyaltabb ennél. A támadósorok ugyanis nem szenvedtek a meccsen, ellenben sok hosszú drive-ot vezettek, amik azonban vagy nem értek pontot, vagy csak mezőnygólok jöttek össze. Például az első negyedben a Dolphins a saját 2 yardosáról indította a drive-ot, és a Patriots hármasáig el is ment. Ez alatt a 95 yardos haladás alatt 9 percet égetett el a Dolphins, pontot azonban nem tudott belőle szerezni. Tua ugyanis a 3 yardoson egy tipikus újonc hibát követett el, mikor a benyelt sack helyett inkább elhajította a labdát, amit J.C. Jackson könnyen lehúzott.

Ezek után a Patriots egy hasonlóan hosszú drive-ot vezetett (6 perc), ami mezőnygóllal ért véget. Hasonlóan a következő drive is csak 3 pontot hozott (igaz ez most csak 3 perces volt), és mivel a Dolphins a félidő végén kihagyta az 52 yardos FG-t (amit egy 4 perces drive előzött meg), így félidőben 6-0-ra vezetett a Patriots. Pedig a csapat nagyon igyekezett TD-t adni az ellenfélnek, főleg Newton, akinek a második negyedben hatalmas mázlija volt. Lábon akart first downt futni, de úgy lóbálta a labdát, hogy a Dolphins védői simán kiütötték a kezéből, Xavien Howard pedig TD-re futott vissza a fumble-el. Csakhogy a visszajátszás során kiderült, mielőtt Howard felkapta volna a labdát, azelőtt egy csapattárs hozzáért a labdához, miközben már kilépett a pályáról. Emiatt a Patriots visszakapta a labdát, és egy mezőnygólt tudott rúgni.

A második félidőben a Dolphins összeszedte magát fejben, és már a legelső drive-ból TD-t szerzett. Erre a Patriots egy újabb mezőnygóllal válaszolt, amivel ideiglenesen visszavette a vezetést, de a Miami nem maradt sokáig adós. Jött egy újabb hosszú 6 perces drive, aminek a végén Tua befutott a célterületre. Eddigre már világos volt, hogy a Patriots csak mezőnygólokat tud lőni, így van értelme megpróbálni egy kétpontost. A Dolphins így is tett, és egy gyönyörű hook&ladder játékkal meg is csinálta.

A Patriots igazolta az elvárásokat, csak mezőnygólt tudott lőni, mire a Dolphins egy újabb 6 perces TD drive-ot vezetett le, amivel végleg eldőlt a meccs. Newton még próbált szépíteni, de egyáltalán nem volt benne a játékában a TD, és nem is sikerült az utolsó drive.

A Dolphins a meccs nagy részében (főleg a második félidőben) playoff csapathoz méltóan játszott. Tua ugyan most sem nyújtott kiemelkedőt (145 yard és 2 futott TD), de a futójáték mellett nem is volt rá szükség. A Dolphins ugyanis kereken 250 yardot tett meg földön. Salvon Ahmed élete meccsét játszotta 122 yarddal és 1 TD-vel, de Matt Breida is kivette a részét a győzelemből a maga 86 yardjával. A Patriots ellenben minden ponton alulteljesített. A csapat immár második meccse képtelen TD-t szerezni, a védelemnek néha volt egy-egy villanása, de semmi kiemelkedő. Egyedül a speciális egységet lehetne pozitívan kiemelni. Nick Folk mind a 4 mezőnygólt berúgta, és a puntok/kickoffok is rendre nehéz helyzetbe kényszerítették a Dolphinst. Az már más kérdés, hogy a védelem nem tudta megállítani az ellenfél támadóit, hiába indultak rendre a saját 20-as vagy 10-es környékéről.

A Patriots így matematikailag is lemondhat a rájátszásról (2008 óta először), a Dolphins pedig tartja a 7. kiemelést az AFC-ben, de nem fér bele a botlás a Raiders és a Bills ellen a következő kér körben, ugyanis a Ravens ott lohol a nyakukban.

(jarred)

Tampa Bay Buccaneers @ Atlanta Falcons 31-27

A Bucs óriási második félidőt produkálva 24-7-es hátrányból állt fel a Falcons ellen, ezzel szinte teljesen bebiztosítva a rájátszásrészvételt. Mindez szép és jó lenne, ha a PO-ban Falcons szintű csapatokkal találkoznának Bradyék.

Túlzás lenne azt állítani, hogy Bruce Arians a halálos ellenségem lenne, ahhoz nem vagyok elég Sheldon Cooper, de nagyon érik, hogy miatta elkezdjek összeállítani egy listát. Egyszerűen nem értem, hogy lehet valaki ennyire vakon (még mielőtt valaki azzal jönne, hogy milyen alapon kérem számon – nem kell Michelin-csillagos séfnek lenni ahhoz, hogy egy lejárt, odaégetett, túlsózott húsdarabról megállapítsd, hogy nem finom).

Ez a Bucs a keret erősségét és minőségét figyelembe véve Chiefs-szint, de még azok sem túloznak, akik szerint jobb. Az offense már-már leírhatatlanul tömve van tehetséggel: Antonio Brown, Mike Evans, Chris Godwin a liga legjobb elkapótrióját alkotja, Rob Gronkowski is jól játszik, miközben a csere Scotty Miller vagy Cameron Brate sok csapatban akár kezdő is lehetne. A támadófal is elég jó, Brady pedig elit szinten játszik, bucira kellene verni mindenkit, ehhez képest a Bucs idén minden kicsit is értelmes védelemmel rendelkező csapat ellen kapitulált (Saints 2x, Bears, Rams) és nem sok kellett, hogy a Giants ellen is jöjjön a vereség. Mindez pedig Arians hibája.

A Cardinals edzőjeként parádés offense-t rakott össze, bár ahogy haladtunk az időbe, az is kezdett egyre inkább elavult lenni, ma meg már ott tartunk, hogy konkrétan akadály. A Bucs nem azért 9-5-ös, mert Arians jól dolgozik, hanem azért, mert annyira jó ez a keret, különösen az offense, hogy egyszerűen ennyi tehetséget nem lehet elnyomni, pláne nem egy olyan csapatnak, amely ellen Taysom Hill is irányítónak néz ki.

A Bucsnak az első félidőben 52 yardja volt a Falcons ellen. És nem azért, mert Brady, a nyolcvan elit célpont vagy a támadófal rosszul teljesített volna, hanem egyszerűen mert rossz a koncepció – már ha koncepciónak lehet nevezni azt, hogy vagy középső futást hívunk, vagy 20+ yardos passzt. Nincsenek motionök, nincs támadva a pálya közepe, nincsenek kreatív screenek – ki áll mindenki a szélre, elkezd rohanni előre, aztán lesz, ami lesz.

Ha Brady az irányítód és ilyen jó elkapóid vannak, akkor előbb-utóbb a bottom 10-es csapatokat sikerül legyőznöd, de a Falcons vagy a Chargers elleni 15-20 pontos fordításokra nem büszkének kell lenni, hanem inkább szégyenkezni kellene, hogy sikerült egy teljes félidőt elszúrni. A rájátszásban Saintsek lesznek, Ramsek, Packersök, amik ezt nem fogják büntetlenül hagyni – a Bucs idén 1-4 a pozitív mérlegű csapatok ellen, és ez nem véletlen.

Rossz nézni ezt a támadósort és ez alól a Falcons elleni meccs sem volt kivétel. Nem lehet minden playben megverni a cornereket a hosszú útvonalakon, pláne ha azok tudják, mire kell számítani. Ráadásul a hosszú játékokhoz elit fal kell, az meg nincs, így amikor harmadik és hosszúra Brady beleállna a 40 yardos bombába (mert annál alább nem adunk), akkor érkezik a nyomás és a sack – így pedig a Falcons ellen is lehet szenvedni.

Végül a Bucs szerencséjére nem lett nagy baj a dologból, a második félidőben a nagy számok törvénye alapján elkezdtek jönni a nagy játékok: Brady beindult és kvázi hibátlan játékkal 390 yardot passzolt két TD mellett, Antonio Brown megszerezte első TD-jét a 2019-es szezon eleje óta, Mike Evans pedig átlépte a 110 yardos határt. Futójáték nem nagyon volt, de ez várható három labdabirtoklásnyi hátrányban, Leonard Fournette-nek legalább összejött két 1 yardos TD. De hogy ne csak szidjam Arianst: végre rájött, hogy Fournette nem tud elkapni, ellenben a keretben lévő, rendre inaktív LeSean McCoy-jal. Jobb később, mint soha, remélhetőleg Ronald Jones visszatérése után sem gondolja meg magát.

A Buccaneers védelmét is lehet szidni, koncepcióban is mást játszanak, mint kellene (10 yardra állnak fel a cornerbackek az elkapóktól), Sean Murphy-Bunting pedig talán a legrosszabb CB-teljesítményt nyújtotta, amit idén láttunk.

A Falcons részéről dicséretes, hogy a Bucs futás elleni védelmét ismerve nem volt erőltetve a futójáték. Ryan 356 yardot és három TD-t passzolt, Calvin Ridley ebből 163 yardot és egy TD-t gyűjtött. Mellette Russell Cage is jól néz ki, az elkapókkal a Jones utáni korszakban sem lesz probléma. A védelem természetesen nem volt jó, hiába az első félidő jónak kinéző statisztikái – a Bucs bárki ellen képes nullázni. Nincs elég tehetség az egységben, a jövő évi holtszezonban egyértelműen ennek kell prioritásnak lennie, Grady Jarrett és Deion Jones önmagában kevés.

Ami pedig a leolvadást illeti, a keretek minőségét figyelembe véve ez benne volt a pakliban. A Falconsnál a második félidő menedzselése amúgy is évtizedes probléma, reagálni és meccs közben változtatni a labda egyik oldalán sem tudnak. Persze nem könnyű úgy változtatni, hogy alapból mindent jól csináltál 30 percig, majd hirtelen az egész elkezdett nem működni, de pont ezért kell B, C és D terv. A csapat egy jobb edzői gárdával minden további nélkül rájátszásért mehetne idén.

(renningan)

Chicago Bears @ Minnesota Vikings 33-27

Nagy tétje volt a heti NFC North összecsapásnak. A nyertes csapat még életben tarthatta a rájátszás esélyeit, míg a vesztes végérvényesen kiesett. A meccs ennek fényében végig szoros küzdelmet hozott. Egyszer sem volt a 10 pontnál nagyobb különbség a csapatok között és az utolsó pillanatig nyitott találkozót játszottak.

Azt azonban el kell ismerni, hogy végig a Bears irányította meccset, hiszen 0-0-ás és 7-7-es állást leszámítva végig vezettek. Trubisky egy game manager játékot hozott egy eladott labda mellett 1 TD-t és 202 yardot passzolt. Azonban sokat elárul a Bears hozzáállásához a meccsről, hogy Trubisky kezébe 21-szer adták a labdát, míg Montgomeryébe 32 alkalommal. A Chicago futója 4,6-os átlaggal végül 146 yardot és 2 TD-t szerzett a földön, amihez egy 16 yardos elkapást tett még pluszban hozzá.

A Bears folyamatosan tudott haladni Montgomery és Trubisky futásainak köszönhetően. A no1 running back mögött az irányító volt a második legveszélyesebb játékos a földön 8 kísérletből 34 yardért, köztük több kulcs futással. A vendégek Kendricks hiányában nem tudtak mit kezdeni a Bears futásaival, de a levegőben meglepően jó napot zártak.

A Minnesotánál is egy futót kell kiemelni, aki természetesen Dalvin Cook. A Vikings RB-je 5,5 yardos átlaggal dolgozott, 24 futásból 104 yardot szerezve, ami mellé még 27-et a levegőben kapott el. Mellette az újonc Justin Jefferson is 100 yard fölé jutott. Kirk Cousins végül Trubiskyhez hasonló statisztikai lappal zárta a meccset, 271 yard 2 TD, 1 INT.

A Bears támadósor ritkán látható magabiztossággal játszott. A nyitó drive-os punt után 7 pontszerző drive-ot vittek végig (3 TD – 4 FG) és csupán a 4. negyedes interception rontott bele a tökéletes sorozatba (az első negyed legvégi 1 playes sorozatot nem számolva). A végig magabiztos játékba aztán Cameron Dantzler labdaszerzése rontott bele, amivel megadta Trubisky az esélyt a Minnesotának arra, hogy visszakapaszkodhasson a meccsbe.

A Vikings védelem megadta az esélyt, és elkerülték a 10 pontos hátrány, a támadók azonban nem tudtak 4 kísérletből elérni egy first downt, így a Bears visszakapta a labdát és végül 6 pontos előnyre tehetett szert 1 perccel a meccs vége előtt. A Vikings annyira előre tudott még jutni, hogy másodpercekkel a vége előtt Cousins beleálljon egy hail marybe, de azt a Bears védői szedték le, így nekik maradt meg az esélyük a rájátszásra (ehhez két győzelem kell a Jaguars és az utolsó fordulóban talán pihentető Packers ellen, illetve egy Cardinals-vereségre is szükség van), a Vikings pedig gyakorlatilag lemondhat a playoffról.

(alatriste)

Houston Texans @ Indianapolis Colts 20-27

Szinte másolták két héttel ezelőtti találkozásukat a csapatok, a Colts megint több mint 10 pontos előnybe került a mérkőzés korai szakaszában, de a vége szoros lett, ahol most éppen az egyenlítés küszöbén hibázott nagyot a Texans.

Jól kezdett a hazai Colts, hiszen az első két drive-ból végighaladtak a pályán nagyon magabiztosan és Jonathan Taylor futott-, valamint Zach Pascal elkapott touchdownjával 14 pontos előnyre tettek szert. Közben a védelem is jól szerepelt, hiszen hatalmas nyomást helyeztek Watsonra, aki az első negyedben egyetlen harmadik kísérletet sem tudott megoldani, általában sack lett a vége ilyen szituációnál. A védelem pedig, hogy dominanciáját mutassa még egy fumble-t is okozott Watsonon, amiből a második TD előtt nagyon jó pozícióból indulhattak. 15 perc után tehát minden szép és mesébe illő volt az Indianapolis oldalán és már majdnem vésték be maguknak a W-t, de azt elfelejtették, hogy egy mérkőzés 60 percből áll.

A második negyedre már nem sikerült haladnia a Colts támadóknak, ellenben Deshaun Watson megtáltosodott és a nyomás ellen úgy próbált küzdeni, hogy nagyon gyorsan szabadult a labdától. Ezek a passzok pedig rendre célba is értek, Chad Hansen TD-jével, valamint Fairbarn field goaljával feljöttek a szünet előtt négy pontra, ezzel vissza is tértek a mérkőzésbe. Hazai oldalon rendet kellett tenni a fejekben, hiszen a második negyedben nyújtott teljesítmény édeskevés volt.

A második félidőre végül maradt a szoros eredmény az utolsó percekig. Nyolc perccel a vége előtt ki is egyenlített a Texans, de erre volt válasza a Coltsnak. Nehéz helyzetben egy második és 20 játéknál előlépett újra TY Hilton, aki egy 41 yardos elkapással az 5 yardoson belülre vezette csapatát, ahonnan már nem hibáztak és Pascal újabb TD-jével újra átvették a vezetést. De még volt idő visszatámadni, ahol megint nagyon jól haladt előre a Texans és csakúgy, mint két hete, most is eljutottak a red zone-ba. Akkor a vezetés megszerzéséért a center hibázott egy rossz snappel, most pedig az egyenlítés kapujában Keke Coutee kezéből ütötte ki a labdát öt yardon belül Darius Leonard, amivel megint csak vesztett labda lett a fontos utolsó drive vége.

A statisztikában láthatjuk, hogy a két irányító között most volt különbség, hiszen még Watson 373 passzolt yardig jutott, addig Philip Rivers 228-cal zárt. Watson munkáját nehezítette, hogy a fal előtte megint nem dolgozott jól, hiszen öt sack mellett többször is sietették az irányítót, de gyors passzainak köszönhetően jól tudta megoldani a helyzetet. Futásban pedig az utóbbi hetekben top formába lendülő Jonathan Taylor most sem lassított. 16 próbálkozásból 83 yardig jutott el és volt egy futott touchdownja is, annál a játéknál érdemes megemlíteni, hogy az utolsó yardokat védővel a nyakán tette meg.

Győzelmével a Colts továbbra is életben tartja reményeit a csoportgyőzelemre és januárhoz közeledve sokat javultak a szezon elejéhez képest. Rivers nagyon figyel a labdára és az utóbbi hetekben pont annyit hoz ki magából, amennyire szükség van.

(kronikk)

Related Topics

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!