Úgy álltam neki Mike Williams játékát elemezni, hogy majd a következő Mike Evanst láthatom benne, így elég magasak voltak az elvárásaim. Ezekhez nem tudott felnőni a Clemson elkapója, azonban van egy aspektusa a játékának, amiben egy jó irányítóval kvázi levédekezhetetlen lehet a profik között.
Ez pedig a back shoulder throw, azaz a külső vállra dobott labda, ebben tényleg hasonlítható Mike Evanshez. Az pedig, hogy ebben levédekezhetetlen, több tényezőből adódik össze. Egyrészt nagyon jól követi a labdát, remekül alkalmazkodik a passzhoz és emellé kiváló a kéz-szem koordinációja, tehát nagyon gyorsan emeli a kezét és kerül olyan helyzetbe, hogy elkapja a labdát. Erős kezei is vannak, ami pedig abban segít, hogy amikor a védő megpróbálja kiütni a labdát vagy be tudja szorítani Williams kezei közé a sajátját, akkor is magánál tudja tartani a játékszert. Még akkor is nehéz megállítani ilyen helyzetekben, amikor pontosan tudja a corner, hogy ez fog következni.
Williams rendkívül atletikus és tökéletes méretekkel rendelkezik a pozícióhoz. Nagyon jól használja ki testi adottságait, hogy a cornerek felett kapja el a labdát. Az 50/50 labdákat elképesztő hatékonysággal játssza meg, nagyon könnyűnek tűnnek ezek a helyzetek számára, ezen kívül az elkapási sugara is elég nagy köszönhetően a hosszú karjainak és jó súlypontemelkedésének. Ezek azok a tulajdonságok, amelyek az idei class többi tagja fölé emelik és amely képességekkel a nagyok között sem lesz semmi problémája.
Kissé alulértékelt az elkapás utáni képessége és ugyan nem a legfürgébb játékos, nagyon jól lát a pályán, jól ismeri fel, hogy az előtte blokkoló játékosok között hol nyílhat folyosó. Ezen felül a hátán tudja cipelni a védőket, nem megy le az első kontakt során, amivel további extra yardokat tud szerezni. Futásblokkolásra hajlandó, ami jól mutatja hozzáállását. Habár nem kiemelkedő a játék ezen aspektusában és nem tolja el a védőjét, útját állja neki és ez a legtöbb esetben elegendő teljesítmény.
Williams nem egy jó route runner. Viszonylag kevés fajta route-ot futott az egyetemen és ugyan ez önmagában nem lenne nagy probléma, azokat sem futotta meg jól. Nem tudja becsapni a védőket, hiányoznak a kis “ál-lépések” és fejbiccentések, amivel meg lehet ingatni a cornereket a hitükben és át lehet verni őket, ezáltal pedig elszakadni tőlük. Az egyetlen route, amit kiválóan fut az a deep comeback, ami a back shoulder dobásoknál igazán hasznos. Ennél és a slant játékoknál nagyon jól használja ki a testi erejét és tartja magától távol a védőket, nagyon kicsi esélyt adva nekik a beavatkozásra.
A legnagyobb problémám vele viszont az, hogy nem tud elszakadni, nehezen szeparálódik. Tavaly eléggé lehúztam Laquon Treadwellt emiatt és míg sokan a legjobb elkapónak tartották a classban, én csak a harmadik-negyedik helyre soroltam leginkább e tulajdonsága miatt. Egyelőre nem is vált be a Vikings elkapója, sőt, a pályát is alig látta a támadók oldalán. Williams nála jobb játékos a foci más területein, de a játék ezen aspektusában mutatott gyenge képességei miatt vannak aggályaim vele kapcsolatban is. Érdekes egyébként, hogy ezzel szemben a line of scrimmage-ről remekül indul el és nagyon nehéz jammelni, könnyen kitér a corner elől, illetve a kezeit is le tudja ütni.
Érdekes adat, hogy ugyan 1100 yardja és 10 TD-je volt 2016-ban, mindössze a csapat elkapott yardjainak 27%-áért, elkapott TD-inek pedig csak 26%-áért volt felelős, miközben a másik két első körbe várt elkapó, Corey Davis (42%, 58%) és John Ross (31%, 36%) ennél jelentősen többért, ez pedig jelezheti azt, hogy nem egy igazi első számú elkapó, akire bármikor lehet számítani és rádobni a labdát. Azt viszont ne vegyük el tőle, hogy akkor játszott a legjobban, amikor igazán kellett- épp, mint csapatársa, DeShaun Watson -, tehát Williams egy clutch elkapó, aki ugyan néha könnyű labdákat ejt el, de a fontos pillanatokban mindig tökéletesen koncentrál és használja ki adottságait.
Mike Williamsen még sokat kell fejleszteni és szeparációs képességbeli hiánya miatt lehet, hogy “csak” egy Anquan Boldin féle possession receiver marad a nagyok között. Könnyen lehet egy egydimenziós játékos az NFL-ben, azonban azt a dimenziót tökéletesre fejlesztheti és kis túlzással levédekezhetetlen lehet. Ha a benne rejlő lehetőségeket maximálisan kihasználják, akkor egy rendkívül domináns játékos válik majd belőle, akinek elég csak a közelébe dobni a disznóbőrt, ő elkapja majd azt. Ehhez viszont szüksége lesz egy agresszív irányítóra, aki meg meri dobni felé az 50/50 labdákat.
Eddigi ismertetőink:
