Hiányosságot pótlunk, ugyanis nem csak Paul Allen hunyt el október közepén, hanem egy héttel korábban, október 9-én 95 éves korában a Los Angeles Chargers tulajdonosa és az Egyesült Államok utóbbi 50 évének egyik legfontosabb ingatlanfejlesztője is, Alexander G. Spanos. Most rá emlékezünk.
1923-ban született a kaliforniai Stocktonban görög bevándorlók gyermekeként, és a későbbi karrier egyáltalán nem indult könnyedén. Miután 1942-ben kidobták az egyetemről, jelentkezett a légierőhöz pilótának, de azt is abbahagyta. A források nem részletezik hogy miért, mindenesetre nem hagyta ott a hadsereget, és a továbbiakban repülőgépeken szolgált géppuskásként a világháborúban.
Az igazi történet viszont 1951-ben kezdődik. Az eddigre már kétgyermekes, ámde munkanélküli apa tulajdonképpen előremenekült, amikor egy helyi bankártól kölcsönkért 800 dollárt. A pénzből food-truckot vásárolt, és a főként mexikói mezőgazdasági munkásoknak árult szendvicseket a San Joaquin-völgyben. A különböző életrajzi cikkek itt “némileg” finomítva a történetet rögtön 1955-re ugranak. Valójában viszont nem a food-truck üzlet ütött be, hanem a következő lépés. A völgyben ekkor legalább 400 ezer mexikói munkás volt, akiknek lakhatási gondjaik voltak. Spanos felismerte ezt, és szállást és ellátást is biztosított a bevándorlóknak, na persze nem ingyen. A törvény ekkortájt szabályozta, hogy mennyit lehet legfeljebb elkérni egy napi ellátásért egy munkástól, Spanos pedig ezen a napi maximumon adta az ételt a munkásoknak, mondván hogyha szállást is ad mellé, akkor megteheti. Mindenesetre olyan jól ment az üzlet, hogy 1955-re belépett a milliomosok közé, a pénzből pedig főként földet és ingatlanokat vásárolt. Ahogy viszont az ingatlanok száma nőtt, úgy nőtt a fizetendő adója is, így a könyvelői javaslatára adócsökkentési célból belevágott a házépítésbe is. Az első projekt egy 48 lakásos építkezés volt Stocktonban, amit még rengeteg követett; 1977-re Spanos cége építette a legtöbb lakást az USA-ban. Milliárdosként pedig végre megvalósíthatta az álmát: profi sportcsapat tulajdonossá válni.
“A legjobb módja a tanulásnak az, hogyha aktívan csinálsz valamit. Az erős munkahelyi etika kialakításának egyetlen módja az, ha a te kezed is piszkos lesz.”
1974-ben még lemaradt a Buccaneersről. 1976-ban licitált a 49ersre, de alulmaradt. 1978-ban viszont megvehette volna az Oakland A’s-t (MLB), de arra ő mondott nemet. 1982-ben azonban végre bevásárolhatta magát a San Diego Chargersbe, majd 1984-ben többségi tulajdonossá vált, amikor Eugene Kleintől 48,3 millió dollárért (mai értéken 120 millió USD) megvette a franchise-ban birtokolt 60 %-os részét. Az évek során szép apránként szinte az összes többi tulajdonost kivásárolta, kivéve George Pernicano 3 %-os részét. A Chargers a Forbes kimutatása szerint jelenleg 2,3 milliárd dollárt ér.
“Az építőipari cégem 10-szer, 20-szor annyi bevételt termelt, mint amennyit a footballba fektettem. De amikor megvettem a Chargerst, onnantól kezdve örökké arról leszek ismert, hogy tulajdonosa voltam annak a franchise-nak.”
Azonban több más NFL klubtulajdonossal ellentétben nem ártotta bele magát különösebben a csapat működésébe, azt inkább befektetésnek tekintette az ingatlanüzlet mellett, bár az igaz, hogy 1986-ban az 1-7-es szezonkezdés után kirúgta az akkori edzőt Don Coryellt. A sikerek még évekig elkerülték a csapatot, 4-12-es, 6-10-es, 8-7-es és 8-8-as szezonok váltották egymást. Az első playoff szereplést 1992-ben, míg az első (és máig egyetlen) Super Bowl részvételt 1995 elején ünnepelhették, bár magában a Super Bowlban sok örömük nem lehetett, mert az épp csúcson lévő, Steve Young vezette 49ers ellen nem volt sok esélyük (26-49).
A következő sikeres időszakra megint éveket kellett várni, a Philip Rivers és LaDainian Tomlinson fémjelezte csapat a 2000-es évek közepén és végén sorozatban nyerte az AFC Westet, de a playoffban mindig elbotlottak.
1994-ben a fia, Dean lett a csapat elnöke, így az operatív ügyek egy részéért onnantól kezdve ő felelt, de Alex Spanos volt az, aki 2000-ben először bedobta a köztudatba egy új stadion ötletét, de ez különböző okokból végül nem valósult meg. 2008-ban vonult vissza teljesen a csapattal kapcsolatos és az üzleti ügyek intézésétől, valamint a nyilvánosságtól, amikor demenciát diagnosztizáltak nála, a franchise Los Angelesbe költöztetését így már teljesen a fia menedzselte.
“A legnagyobb csalódásom az életben az, hogy egyre több emlékemet vesztem el. Olyan barátokat nem ismerek már fel, akiket egyébként egész életemben ismertem. Egyre többször fordul elő, hogy olyan dolgokra sem emlékszem amiket épp az imént tettem vagy mondtam.”
Ismert filantróp, több tízmillió dollárt adományozott helyi közösségeknek, nem csak Stocktonban és San Diegóban, hanem Kalifornia-szerte. Többek között különböző egészségügyi intézmények, és kisebb egyetemek stadionjai viselik a nevét, de Stocktonban a helyi színház is a támogatásával újulhatott meg.
Sikereinek történetét, illetve munkamódszereit 2002-ben írta meg önéletrajzi könyvében (Sharing the Wealth: My Story). Felesége, akivel 70 éven keresztül élt házasságban 2018. augusztus 7-én hunyt el 92 éves korában, Alexander Gus Spanos két hónappal élte túl. 4 gyereke közül 2 (Dean és Michael) a Chargers irányításában, 2 (Alexis és Dea) pedig cége, az A.G. Spanos Companies irányításában vesz részt jelenleg.
(A poszt közbeni idézetek Alex G. Spanostól származnak.)
