Connect with us

Összefoglaló

Két hosszabbítás és két majdnem hosszabbítás

Őrület, őrület és téboly mindenhol. Túl vagyunk a szokásos extrém bolond fordulón, ahol a Cowboys leadott egy 17 pontos előnyt, a Texans hosszabbításra kényszerítette a Chiefst, a Patriots összehozta a valaha volt leghülyébb játékot, a Titans elit védelme pedig az utolsó 44 másodpercre fogyott el.

Dallas Cowboys @ Jacksonville Jaguars 34-40 (h.u.)

A múlt héten a Cowboys még menekült egy kínos vereségtől az AFC South és az egész NFL sereghajtója ellen, még a végjátékban sikerült megnyerni a mérkőzést hazai pályán. Most újabb hét és újabb AFC South ellenfél, de most nem az 1/1-re hajtó Texans, hanem a csoport megnyeréséért küzdő Jaguars volt az ellenfél. A harmadik negyed hajrájáig sokáig úgy tűnt, hogy ez egy sima győzelem lesz Prescottéknak, addig hét támadásukból mindössze két alkalommal kényszerültek puntra és ötször pontot tudtak feltenni a táblára. A másik oldalt Lawrence-ék pedig nem találták igazán az ellenszert a Cowboys védelme ellen, egy szépen összerakott drive-on kívül sok mindent nem tudtak felmutatni. Így érkeztünk meg 27-10-es vendég vezetéssel a mérkőzés utolsó egy harmadába, amikor is jött a váratlanból az őrület.

Első lépésként a Jaguars három játékból tett meg 75 yardot, aminek a végén Zay Jones kapott el egy 59 yardos touchdownt. Erre válaszként két játék után Prescott adta el a labdát, amit Schultz elől Rayshawn Jenkins szedett le. A Cowboys problémáit tetőzve egy kicsit több mint két perc leforgása alatt a második touchdownját is elérte a Jaguars, Marvin Jones Jr. kapta el Lawrence passzát, így a negyedik negyed kezdete előtt három pontra jött vissza a floridai csapat. A Cowboys támadói teljesen megálltak, egy punt után 10 perccel a vége előtt Zay Jones újabb TD-jével már a Jaguarsnál volt az előny. A vereség szele már kicsit ráijesztett a dallasi csapatra, amire össze is kapták magukat és egy hét perces támadás végén Noah Brown kapta el a labdát a célterületen belül, így már a vendégeknél volt az előny három ponttal. A végjáték pedig újabb fordulatokat hozott, először mezőnygól távolságon belül Lawrence a yardokért küzdve elhagyta a labdát Jayron Kearse jóvoltából, amit Micah Parsons szedett össze. A Jaguars védelme azonban megadta a lehetőséget az egyenlítésre a támadóknak, egy perccel a vége előtt vissza kapták a labdát, az utolsó másodpercben pedig Riley Patterson 48 yardos field goaljával egyenlítettek. Jöhetett a hosszabbítás, ahol a Jaguars kezdhetett nem sok sikerrel, majd a Cowboys már majdnem átlépett ellenfele térfelére, amikor is Prescott ismét eladta a labdát, és azt most is Rayshawn Jenkins szedte össze, aki meg sem állt az end zone-ig, így megnyerve ezt az örült mérkőzést a Jacksonville-nek.

A statisztikára ránézve azt láthatjuk, hogy a harmadik negyedig szinte tökéletes játékot mutató Dak Prescott végül 256 yarddal zárt 76%-os pontossággal és három TD-vel, csak hát a mérkőzés második felében volt két eladott labdája, ami visszahozta a mérkőzésbe a Jaguarst, az utolsóval pedig meg is nyerték azt. Elkapói közül egyértelműen CeeDee Lamb emelhető ki, aki 126 yarddal zárt, mellette még Noah Brown két elkapott touchdownnal segítette csapatát. A futásokat szépen testvériesen megosztotta egymás között Tony Pollard és Ezekiel Elliott, Pollard 75 yarddal, Elliott pedig 58 yarddal és egy TD-vel zárt. A védelem sokáig kordában tartotta ellenfelét és három labdát is tudtak szerezni, Donovan Wilson és Micah Parson fumble-t szedett össze, míg DaRon Bland egy interceptiont szerzett. A Jaguars fordításánál és a rendes játékidő utolsó támadásánál azonban nem tudtak mit kezdeni ellenfelükkel, két perc alatt kaptak két touchdownt, aminél nagy játékokat engedtek. Összességében a mérkőzés két harmadáig remek meccsük volt, de utána ők is benne voltak az ellenfél feltámadásában.

Oldalt váltva azt láthatjuk, hogy Trevor Lawrence 318 yarddal zárt 64%-os pontosság mellett, és kiosztott négy touchdownt két eladott labda mellett. A fordításig nem volt jó meccse Lawrence-nek, mindössze egy támadásuk volt jól összerakott, de varázscsapásra ő is és a csapat is megváltozott, és végig tudott vezetni egy fordítást, és egy perc alatt elvitte a Jagst mezőnygólig a hatvan perc végén. Elkapóknál itt is egy név emelkedett ki, Zay Jones 109 yarddal zárt, és még azt se felejtsük el, hogy minden második elkapásából TD lett, hiszen három alkalommal is ő szerzett hat pontot a csapatának Lawrence passzából. Mellette még Christian Kirk 92 yardja és Evan Engram 62 yardja említhető meg. Futásban természetesen Travis Etienne termelte a yardokat, szám szerint 103-at, de Jamal Agnew is elért három kísérletből 52 yardot. A védelem sokáig nem tudott mit kezdeni a Cowboys támadóival, de amikor kellett ők is felléptek és segítettek a fordításban, fontos szituációban a negyedik negyed utolsó két percében gyorsan leparancsolták az ellenfelet a pályáról, hogy legyen idő még visszatámadni. Egy valakit ki kell emelni ebből az egységből, Rayshawn Jenkins két interceptiont is szerzett, amiből a második végül a győzelmet jelentette.

Összességében a Cowboys egy már szinte megnyert mérkőzést engedett ki a kezéből, saját hibáival okozták az összeomlásukat és a Jaguars feltámadását, aminek köszönhetően minden bizonnyal le kell mondaniuk a csoportgyőzelemről. A Jaguars pedig öles léptekkel halad a Titans felé, és amire pár hete nem sokan gondoltunk, még akár a csoportgyőzelemre is odaérhet.

(kronikk)

Kansas City Chiefs @ Houston Texans 30-24 (h.u.)

A forduló egyik legszürreálisabb mérkőzése. A csoportgyőzelem bebiztosításáért hajtó Chiefs 502 yardot és 33 first downt szerzett 6,6 yardos átlaggal, míg a Texansnak mindössze 219 yard és 18 first down jött össze 3,8 yardos átlaggal. Erre hosszabbítással dőlt el a találkozó, ráadásul úgy, hogy Houstonnak esélye volt arra, hogy egy mezőnygóllal megnyerje az összecsapást.

Kicsit hasonlított a mérkőzés a Vikings-Coltsra. Ugyan a Texans nem húzott el a Chiefstől, sőt vezetni is nagyjából csak öt percig vezetett az egész meccsen, de a Kansas olyan mértékben szabotálta magát, hogy az majdnem a győzelembe került az 1/1-essel szemben. Egyrészt sok volt a ki nem kényszerített hiba (mintha nem tudnák, hogy az NFL-ben bármi megtörténhet, ugye?). Az első félidőben háromszor is puntolt a Chiefs, kétszer még first downt sem sikerült szerezni, és több támadás is elakadt pontatlanságokon és egyéni hibákon, illetve a buta büntetések sem segítettek.

Aztán ott voltak a kikényszerített hibák. A vendégek kétszer is elhagyták a labdát a találkozón (egyszer a saját 22 yardosuknál, egyszer a Texans 36 yardosánál) és mind a kettőt TD-vel büntette meg a Houston. A kihagyott ziccerek (szó szerint, ugyanis Harrison Butker kihagyott egy extrapontot és egy 51 yardos mezőnygólt is a rendes játékidőben) és a turnoverek miatt így hiába szerzett sokkal több yardot és first downt a csapat, hiába dominált a védelem, a két gárda között lévő 14-17 pontos reális különbséget sikerült nullára redukálni, így jöhetett a hosszabbítás.

A Chiefs kezdett a pénzfeldobás után, de hét play után megint puntolt a csapat. A Texansnak tehát lehetősége volt arra a saját 13 yardosáról indulva, hogy egy mezőnygóllal eldöntse a meccset. Aztán az eddig szinte hiba nélkül játszó Davis Mills kezéből rögtön kiverték a labdát, amit a Chiefs össze is szedett. Látva azonban Butker gyenge formáját Andy Reidék inkább a támadás mellett döntöttek, Jarrick McKinnon pedig az első kísérletből összehozott egy 26 yardos TD-t, behúzva a meccset és ezzel együtt az AFC Westet is a Kansasnek.

Mahomes ezúttal nem ment át labdaeladóba, ami kellett is az MVP-kampányához: 41 passzából csak öt volt rossz, összesen 336 yardot és két TD passzolt, illetve volt 33 futott yardja és egy futott TD-je is. A két kedvenc célpontja, Travis Kelce és JuJu Smith-Schuster egyaránt 10-10 elkapást mutattak be (minden feléjük szálló labdából elkapás lett) 193 yardért, de nagyot ment McKinnon is, akinek a futott TD-je mellett volt nyolc elkapása, egy elkapott TD-je és egy sikeres kétpontosa is. A meccsen egyébként pályára lépett Kadarius Toney, de a korábbi első körös játékos felé egyetlen labda ment csak – egyelőre hozza a giantses szintet.

A vendég védelem is jól teljesített. Ugyan sackből csak egy jött össze és a hosszabbítást leszámítva a nagy játékok is hiányoztak, de a Texans csak 3,8 yardot átlagolt játékonként és a pontjai nagy részét turnoverek után szerezte. Illetve emeljük ki, hogy kivételesen Frank Clark is hozzátett valamit a meccshez, ugyanis ő ütötte ki a végén Mills kezéből a labdát.

A túloldalon nem igazán lehet örülni a szoros eredmény ellenére sem. A védelem nyelte a yardokat, a futást 5,7 yardos átlaggal engedte és összesen 189 yardot és két TD-t szerzett a Chiefs a földön (plusz ugye Mahomes). Ugyan az a két turnover majdnem elég volt a győzelemhez, de ez sokkal inkább múlt a Kansasen, mint a Texanson. Az offense összességben rendben volt, kihasználta azt a kevés lehetőségét, de önerőből nagyon ritkán tudott csak haladni. Ez a QB-cserélgetős taktika sem igazán működik, nem nagyon tudta a Mills-Jeff Driskel páros megzavarni a Chiefs védelmét, sőt látva Driskell teljesítményét (2/4, nyolc yard, négy futás, nyolc yard) még csak ártott is, mert Mills elég jól játszott tegnap (12/24, 121 yard, két TD, 21 futott yard, egy futott TD).

(Renningan)

 New England Patriots @ Las Vegas Raiders 24-30

Az őrült forduló talán legőrültebb mérkőzése. A mérkőzés első félidejét a Raiders uralta, vagy legalábbis eredményesebben használta ki az ellenfél hibáit. A hazai csapat egy szép mezőnygól drive-val kezdett, majd ezt követte egy gyönyörű TD-drive és egy blokkolt punt után szerzett 20 yardos Mack Hollins TD, így a félidőben 17-3-as előnyben volt Josh McDaniels csapata.

Ez általában nem jó ómen a Raidersnk, és mit ad az ég, rögtön a második félidő első támadásából pick-sixet szerez a Patriots. Ez derékba törte a Las Vegas lendületét, a New England pedig – ha lassan és gyakran esetlenül, de – előbb levezetett két mezőnygól drive-ot, majd három játékból átszaladt a pályán és a 3-17-es hátrányból hirtelen 24-17-es előny lett.

Erre viszont még tudott reagálni a Raiders és többek között egy 4&10-et is megcsinálva összejött az egyenlítő TD 32 másodperccel a mérkőzés vége előtt. Bár itt azért páran húzhatják a szájukat, Keelan Cole elkapása ugyanis nagyon véleményesen volt csak meg.

A Patriots támadhatott még egyet, hátha összejön a mezőnygól, de aztán 10 másodperccel a lefújás előtt megkapta a futó Stevenson a labdát és úgy tűnt, hogy a csapat le fogja pörgetni az órát. De nem, Stevenson futott 23 yardot, majd kidobta oldalra a labdát Jakobi Meyersnek, aki megpróbálta hátra passzolni a játékszert Mac Jonesnek, de helyette a teljen egyedül álló Chandler Jones kezébe dobta a labdát, aki vissza is vitte TD-re. Hosszabbítás helyett tehát Patriots összeomlás lett, ezzel Josh McDaniels élete második meccsét is megnyerte főedzőként Bill Belichick ellen.

A Patriots védelem összességében hozta a kötelezőt és a mérkőzés nagy részében szépen limitálta a Raiders támadósorát. A pick-six mellett háromszor volt sackelve Derek Carr, két fumble-t is kiharcolt az egység (bár összeszedni egyet sem sikerült), Josh Jacobs is 100 yard alatt maradt. Rendben volt ez, a gond a támadókkal volt.

Mac Jonesnak 31 passzából csak 13 volt jó 112 yardért, amiben természetesen ő is benne volt, de távolról sem a QB problémák egyedüli forrása. Rengeteg volt a drop, az elkapók az esetek többségében teljesen vakon voltak, meg általánosságban úgy pocsék ez az offense, ahogy van. Patricia védőkoordinátorként is megbukott Belichick nélkül (meg persze főedzőként is saját jogon), most a támadókoordinátort is hozzácsaphatja a listához. Tény, hogy egyszerűbb lenne olyan elkapókkal, akik el tudnak szakadni, de ennyire ötlettelen, konzervatív játékhívást és playbookot nem sokat láttunk idén. Pedig a földön 206 yardot szerzett a csapat (Rhamondre Stevenson egymaga 172-t 19 futásból), de ilyen passzjátékkal esélytelen bármit is csinálni.

A Raidersnél leginkább amiatt lehet nagy a boldogság, hogy most nem sikerült leadni egy 10+ pontos előnyt a végére. A védelem szinte csak dísznek volt a pályán és leginkább a Pats szégyene, hogy ezt nem sikerült kihasználni. Az offense már egy fokkal jobb volt, és bár a Patriots védelem ellen nem olyan könnyű termelni, de ennél azért csak többet várna el az ember úgy, hogy Darren Waller, Josh Jacobs, Davante Adams és Hunter Renfrow is egészséges.

(Renningan)

Tennessee Titans @ Los Angeles Chargers 14-17

Ahhoz képest, hogy több kezdő védő sem lépett pályára, egy igazi old school védőpárbajt láthattunk – és ez tényleg az volt, nem teljesen homály támadók húzták fel az ellenfelek védelmeit. A meccs ennek megfelelően rögtön egy Titans 3&outtal indult, viszont a vendég defense-nek még kellett pár perc, hogy megérkezzen a meccsbe, ugyanis a Chargers – megcsinálva többek között egy 4&2-t is – levezetett egy parádés TD-drive-ot is.

Erre a Titans tudott válaszolni egy Derrick Henry futott TD-vel, majd a következő fél órában a védelmeké volt a főszerep. Ez idő alatt a két csapat összehozott hét puntot és három interceptiont, illetve egy kihagyott mezőnygólt (ez utóbbi Randy Bullock nevéhez fűződik, aki idén előszőr próbálkozott 50+ yardos mezőnygóllal és 51 yardról kihagyta).

Az első picket a Titans jegyezte egy igazi csapatmunka végeredményeként a saját end zone-jában. A második picket Tannehill dobta két védő közé a saját 12 yardosáról – szerencséjére legalább jó messzire passzolt, így a Chargers csak a Titans 48 yardosáról jöhetett. Nem sokkal később viszont Justin Herbert is dobott egy picket a Titans 27 yardosáról indulva, ezzel ismét megfosztva a Chargerst legalább egy mezőnygólkísérlettől.

Egy puntváltás után aztán a Titans össze tudott kaparni egy normálisabb drive-ot, de végül kimaradt a mezőnygólkísérlet, amit a hazaiak egy TD-vel bosszultak meg. Ekkor 10 perc volt még az órából, de a Tennessee a következő két drive-jából csak hét yardot tudott haladni. Szerencséjére a Chargers offense-t továbbra is dominálta a védelem, így Ryan Tannehill 2:57-tel a mérkőzés vége előtt megkapta az esélyt az egyenlítésre – és olyannyira élt vele, hogy egy szép drive végén ő futotta meg a TD-t (vagy hát megpróbált egy QB-sneaket, majd Henry akkorát taszajtott rajta, hogy végül berepült az end zone-ba).

A Chargersben viszont még volt muníció, Herbert god mode-ba kapcsolt és 44 másodperc alatt időkérés nélkül eljuttatta a csapatát a Titans 25 yardosára. A mezőnygól sikerült, és bár a Tennessee-nek még egy visszahordásra volt ideje, hamvában holt a kísérlet.

A mérkőzés elején Tannehill megsérült, és bár komolynak tűnt a dolog, Malik Willisnek csak négy passzt kellett kiosztania, mielőtt a veterán irányító visszatért. A körülményekhez képest egyébként nem játszott rosszul, de nagyon hiányzik innen egy AJ Brown kaliberű elkapó. A helyzet most ugyanis az, hogy hiába hasít Derrick Henry, hiába jönnek a 100+ futott yardos meccsek, mindez nincs megtámogatva egy legalább közepes passzjátékkal, így pedig halálra van ítélve a támadósor. Pedig a védelem még félholtan is parádé (két INT, három sack, nyolc QB-hit, öt leütött labda), rendszerszinten valami irreálisan jól teljesít az egység, csak hát jó lenne, ha az offense 20+ pontokat is fel tudna tenni a táblára (a hetedik hét óta ez csak kétszer sikerült).

A Chargers védelem ezúttal jól teljesített, még ha azért nem a Titansé a legfélelmetesebb támadósor a ligában. A négy sack és öt QB-hit jól néz ki (plusz ugye az INT), és még ezek mellett is sikerült folyamatosan nyomást generálni. Hazai mércével a 4,7 yardos átlaggal benyelt 127 futott yard is vállalható, így most inkább a támadósorral voltak a problémák. A támadófal egyáltalán nem működött, amire Herbert rátett még pár hurráoptimista dobással (legalább hat pont rajta ment el), emellett volt két-három komoly kihagyott lehetősége is, ami most majdnem sokba került. (Bár tegyük hozzá, hogy nem ártana, ha a Chargers menedzsment rendszerszinten is hozzá tudna valamit tenni a támadósorhoz, és nem kizárólag azon múlna a siker, hogy Herbert megcsinálja a lehetetlent.)

(Renningan)

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!